Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

15. fejezet

Szereplők Időpont Helyszín
Zéta
Aladár, Attila fia
Emő
Berki
Dzsidzsia
449. Attila fővárosában

Másnap Rika királyné nem hívatja Zétát, aki pedig nagyon készül, hogy újra láthassa Emőt. Azt viszont látja, ahogy Emőék sátrához érkezik a 17 éves Aladár, Attila egyik fia, majd Emőkével együtt nevetgélve, beszélgetve ellovagolnak.

„Az én mellembe sose szúrtak még kést, de akkor úgy éreztem, mintha kés állana a mellemben.”

Vagyis Zéta féltékeny…

Következő nap a római követeket Ádám úr, Rika asszony tiszttartója hívja meg ebédre, akik el is mennek. A rómaiak csodálkoznak azon a hun szokáson, hogy mindenki mindenkire pohárköszöntőt mond, ami után kötelező inni. Csodálkoznak, de tetszik nekik a szokás, be is rúgnak rendesen.

A bizánci követség azonban továbbra sem kapott még választ a fővezértől, pedig mindenki szeretne már hazaindulni. Mindenki, kivéve Zétát.

Nem sokkal később azonban egy Berki nevű úr meghozza Attila pecsétes levelét, ami a bizánci császárnak szól. Zétáék készülődhetnek haza. Attila ajándékokat is küld: 30 gyönyörű lovat és fegyvereket. A követek csak hármat fogadnak el, a többi visszaküldik.

Mialatt Zéta a rabszolgákkal a sátrakat bontja és az útra készülődnek, az urak búcsúlátogatásokat tesznek. Hamarosan egy szolga érkezik Rika királynétól, aki kifejezetten Zétának hoz ajándékot.

„- Ezt a nagyasszony neked küldi – mondotta -, két öregpénz van benne és hat apró.”

Zétát meghatja, hogy a királyné nem feledkezett el róla. Ennél azonban sokkal jobban foglakoztatja, hogy utoljára még szeretne Emővel találkozni. Elmegy Csáthék udvarához. A kapun gond nélkül be tud menni, senki sem figyel rá, de a ház előtt dárdás hun ül, aki nem engedi be a házba.

Zéta körüljárja a házat, az egyik ablakból Dzsidzsia, a fiatal rabszolgalány kérdezi meg tőle, hogy mit keres. Zéta azt hazudja, hogy elvesztette egy gombját, azért jött. Dzsidzsia ezután eltűnik, Zéta egyedül marad a ház mellett.

„Amint ott állok lecsüggedt fővel, elém egy rózsa hull.
Megrezzenek és föltekintek. Csak egy ellebbenő kéz az, amit látok az emeleti ablakban.
Fölvettem a rózsát, és várakoztam. A rózsa friss volt, és a szára meleg.
Nem mutatkozott senki sem.”
 

FIGYELEM! Ennek a rózsának még szerepe lesz a későbbiekben!

 

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..