Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

21. fejezet

Vigilászék végre megérkeznek Attila városához, de Eszlász nem hagyja, hogy bemenjenek. Követet küld Attilához, aki hamarosan a testőreit küldi eléjük.

Ekkor váratlan dolog történik.

„- Szálljatok le tízen! – rendelkezett Eszlász.
S hogy leszálltak, ránk mutatott:
– Kötözzétek meg mind a hármat!
Bennem megfagyott a vér. Vigilász is elsápadt.
– Tiltakozom az ilyen bántalom ellen! – kiáltotta. – Én a császár követe vagyok! Aki engem bánt, a császárt bántja!
– Kötözzétek meg! – ismételte Eszlász.                        
A katonák megkötöztek bennünket: Vigilászt, a fiát meg engem.”
 

Zétáékat megmotozzák, Vigilásznál és a fiánál 70-70 aranyat találnak, a szekerükben pedig egy kis ládát, ami olyan nehéz, hogy két ember alig bírja el. Zétától elveszik a 6 aranyát – még jó, hogy a többit elásta – és a Csáthnak szóló levelet.

Persze mindenki tiltakozik, Vigilász és a rabokat kísérő tiszt is, de Eszlász nem foglalkozik velük. Zéta is hiába mondja, hogy nem tartozik Vigilászhoz, Eszlász szóra sem méltatja. Igazából senki sem érti, hogy mi történt, miért kötözték meg a bizánci követeket.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!