Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

19. fejezet

Szereplők Időpont Helyszín
Zéta 449. A Duna partján

Éjszaka Zéta nem tud aludni, egyre a szökött rabszolgák keresztre feszítése jár a fejében. Azon gondolkodik, hogy most még megváltoztathatja az elhatározását, most még visszamehetne Priszkoszhoz szabad emberként.

Ha azonban Csáthoz érnek, akkor újra rabszolga lesz. Mi lesz, ha nem fogja bírna a szolga létet és el akar szökni? Mi lesz, ha őt is elfogják és „rómaiasan” akasztják fel.

Egy másik hang azonban azt mondja, hogy csak így kerülhet közel Emőhöz.

„De ha arra a leányra gondoltam, rózsaszínűvé vált az éjszaka, s rémek helyett galambok búgtak körül. Van rá példa a történelemben, hogy előkelő nők rabszolgáknak váltak a rabjaivá.” […]
„A rózsa kis papirosban rejtőzött a mellemen. Hervadt volt már, de az illata még érzett.
– A te lelked ez az illat, Emőke. Te adtad nekem ebben a rózsában a lelkedet.”
 

Figyeljük meg, hogy amíg nem sokkal korábban Zéta még nem volt benne biztos, hogy ki dobta ki a rózsát az ablakon, mostanra már sikerült meggyőznie magát, hogy a virágot Emő küldte neki!

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..