Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

22. fejezet

Szereplők Időpont Helyszín
Zéta
Vigilász
Vigilász fia
Attila
Eszlász
Edekon
Krizafiosz
Csáth
449. Attila palotájában

A megkötözött Zétát és társait Attila elé vezetik, aki körül ott vannak alvezérei és tanácsadói is: Edekon, Csáth, Berki, Orgovány, Mácsa, Kászon, Upor, Vacsar, Ardarik.

Eszlász jelenti Attilának, hogy a ládában száz font aranyat találtak és Vigilásznál és a fiánál is volt 70-70 arany. Attila tudni akarja, hogy miért van ilyen sok kincs Vigilásznál. Vigilász először kamuzik, de amikor Attila intésére le akarják szúrni a fiát, akkor megtörik és mesélni kezd:

Amikor legutóbb Edekon Attila megbízásából a bizánci császárnál járt, akkor a császár a követet Krizafioszra, a testőrök kapitányára bízta. Vigilász volt a tolmács.

Krizafiosz először megtudakolta Edekontól, hogy az milyen viszonyban van Attilával. Amikor kiderült, hogy Edekon Attila belső embere, akinek akár a hálószobájába is van bejárása, akkor Krizafiosz nyíltan megvesztegette Edekont: Ha megöli Attilát, akkor bármelyik bizánci palotát kiválaszthatja magának, amelyiket csak akarja, ráadásul megkapja azt a 6000 font aranyat, amit a bizánciak egyévi adóként Attilának fizetnek.

Edekon látszólag belemegy a dologba, elvállalja Attila megölését, de előleget kér, hogy le tudja fizetni Attila testőreit, Krizafiosz rögtön oda is akar adni neki 50 font aranyat, de Edekon szerint túl feltűnő lenne, ha ilyen sok pénzzel térne vissza a követségből. Helyette mást ajánl:

„Hanem – mondotta Edekon úr – elmegyek én haza üres kézzel, s jöjjön velem ez a tolmács. – Mármint én. – Én aztán ettől megizenem, hogy az ötven font aranyat mikor és hogyan küldjék.””

Krizafiosz szerint ez jó ötlet, de Vigilász túl alacsony rangú a követség vezetéséhez. Így került a követségbe Maksziminosz és Priszkosz (és ezzel együtt Zéta is).

Az összeesküvőknek még jól is jött, hogy Attila visszaküldte Bizáncba Vigilászt a foglyokért, mert így el tudta hozni az aranyat Edekonnak.

Krizafiosz azonban egy dologgal nem számolt: Edekon Attila hűséges embere, esze ágában sem volt valóban megölni Attilát.

„Daliás, simára borotvált állú hun volt az az Edekon. Az arca becsületes, és apró szemei észtől csillogók. A király bennfentesei közé tartozott. Ha országot és koronát kínáltak volna neki Atilla egy hajaszáláért, akkor is elmondta volna Atillának.”

Vigilász végez a történettel, Attila komoran hallgat. Nyilvánvaló, hogy a bizánci császár merénylőt bízott meg azzal, hogy őt megölje.

Közben felolvassák azt a levelet is, amit Zétánál találtak, vagyis, amit Zéta hamisított Priszkosz nevében. Csáth jót nevet a „felajánláson” és megkérdezi Attilát, hogy igényt tart-e a rabszolgára, mivel a levélben azt írták, hogy tudós féle. Attila azonban továbbra is csak néz maga elé, végül kimondja az ítéletet:

  • A hunok összes római szolgája maradjon örökké rabszolga, soha ne lehessen felszabadítani őket
  • A 100 font aranyat osszák szét a hun hadiözvegyek között
  • Eszlászt visszaküldi a császárhoz a követező üzenettel: „Theodóziusz nemes apától származott, s Átilla is. Átilla meg is őrzötte a maga nemességét. Theodóziusz azonban elvesztette a maga nemességét, amikor Átillának adófizetőjévé vált és azzal rabszolgájává. De nem becsületes az a rabszolga, amelyik az urának az életét orgyilkos szándékkal kerülgeti!”
  • Vigilász a hunoknál marad, amíg a fia 50 font aranyért cserébe ki nem váltja
  • Attila ezenkívül Krizafiosz fejét követeli a császártól

Zétának nyilvánvalóan az első döntés fáj a legjobban. Emlékezzünk rá, a Priszkosz nevében hamisított levélben azt írta, hogy rabszolga, aki fél év múlva szabadulhat fel. Most tehát minden esélye elveszett arra, hogy valaha ismét szabad ember lehessen.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..