Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

20. fejezet

Zétáék ugyanazon az úton haladnak Attila szálása felé, amelyet egyszer már megtettek. Most annyi a különbség, hogy a gabonát már learatták, tarlók között utaznak hetekig.

Elérnek arra a helyre, ahol Zéta először akarta megcsókolni Emő kezét. Ekkor Zétának eszébe jut, hogy érdemes lenne elásnia a nála lévő aranyakat, ki tudja, mikor jöhet az még jól.

Emlékezzünk rá, Priszkosz pénzéből elvett 99 aranyat, abból egyet adott a hunnak, hogy szúrja le a keresztre feszített rabszolgát és 8 aranyat kapott Rika királynőtől.

Zéta összesen 100 aranyat ás el egy fűzfa alatt. Később kiderül, hogy okosan döntött.

„Ez a gondolat volt életemnek első szerencsés gondolata. Az az elásott pénz segített vissza nagy idők múltával Konstantinápolyba, ahol ezeket a sorokat írom, s azzal a pénzzel építettem meg a tenger partján az én boldog kis hajlékomat.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!