Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

23. fejezet

Attila ezután kivonul a szobából, vele tart Csáth is, aki most már Zéta gazdája. Zéta Csáth háza előtt várja meg az urát, de nagyon rosszul van, csak támolyog, végül megmossa az arcát egy kútban.

Egy óra múlva érkezik Csáth is.

„- Mi a fenét kezdjek én teveled?”

Végül átadja a szolgák vezetőjének, egy Csokona nevű öreg rabnak, aki megkérdezi, hogy Zéta mihez ért?

„- Az uramnak megírták – feleltem nyugtalanul -, históriát, geográfiát, filozófiát, grammatikát, retorikát…
S néztem rá: kell-e még több?
Az öreg is nézett, mint valami álmos elefánt.
– Lovat vakarni tudsz-e?
– Uram – fordultam Csáthhoz, mintha megütöttek volna -, vajon nem lehetnék-e nevelője a te két szép gyermekednek? Mert láttam, hogy két kedves fiacskád vagyon, és hogy nincs mellettük nevelő rab soha.
Csáth gondolkodva sandított reám.
– Hát majd meglássuk – mondotta, és az öreghez fordult: – Adjatok neki ennie. Aztán hadd pihenjen, mert messze útról jön.”
 

Zétát tehát elszállásolják az istállóban, de ő inkább az udvaron heveredik le egy szénaboglya mellett. Érthetően el van keseredve, eddig szabad ember volt, akit egykori gazdája megbecsült, szép ruhákban járt, tiszta ágyban és szobában aludt. Most pedig örökös rabszolga, akinek a büdös istállóban kéne aludnia lovak között.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!