Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

3. fejezet

Csáth közbenjárására Attila végül fogadja a bizánci küldöttséget.

Zéta közben még mindig Emő pillantásának hatása alatt van.

„Én aztán nem hallottam, hogyan tanakodnak tovább. Arra a bájos halálpillangóra gondoltam. Micsoda karcsú, lenge járású leány! Micsoda mély tekintetű szem! S máris van benne valami méltóságos. Ó, te szegény, bolond Deél, az ilyen hölgyeket nem lovászoknak nevelik!”

A bizánci küldöttség elindul Attila sátrához. Zéta úgy képzeli el, hogy valami fényességes nagy sátorba fognak belépni, ahol minden aranyból van. Téved.

„De hát minden másképp történt, mint ahogy elképzeltük: egy dísztelen kis terembe léptünk, amelyet valami hideg bagariabőrszag hatott által. Annak a közepén festetlen karosszékben ült egy fekete szakállú, középtermetű ember. Barna posztódolmány volt rajta és sárga csizma. A könyökével fekete bársonykardra támaszkodott. Sötét tekintetű, apró két szemét mindjárt a belépésünkkor ránk szegezte.”

Maksziminosz kacifántosan köszönti Attilát és átadja Tehodóziusz császár jókívánságait. Vigilász tolmácsol. Attila tömören válaszol:

„- Ugyanazt kívánom neki – szólal meg -, amit ő kíván énnekem.”

FIGYELEM! Ennek a mondatnak még jelentősége lesz!

Attila ezek után ordítani kezd Vigilásszal, aminek az a lényege, hogy megüzente, a császár addig ne merjen követet küldeni, amíg a hozzá menekült hunokat ki nem adja. Vigilász tétován védekezik, mondván, hogy 12 hun foglyot hoztak, de Attila parancsára ekkor felolvasnak kb. 100 nevet. Attila őket akarja, addig nem tárgyal. A meghallgatásnak ezzel vége, Attila elvonul.

Egy óra múlva egy Eszlász nevű hun érkezik Zétáékhoz Attila parancsával. Vigilász azonnal induljon vissza Konstantinápolyba, szedje össze azokat a hunokat, akiket Attila akar. A többieknek a hun táborba kell maradniuk. Vigilász rögtön elindul.

Másnap felkerekednek a hunok – és velük Zétáék is – és Attila fő táborhelyére indulnak. Út közben Attila feleségül vesz egy Écska nevű lányt, de a bizánciakat nem hívják meg az esküvőre.

Zéta út közben megkérdezi az egyik hun harcost, mit történt Deéllel. Még aznap karóba húzták, amikor a táborba értek.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!