Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

4. fejezet

Egyik este Zétáék egy tavacska partján egy hun falu mellett ütnek tábort. Hamarosan azonban kitör a vihar, egy villám épp a tóba csap. A bizánci küldöttség minden sátrát a tóba fújja a szél, a lovak szétszaladnak, ők eláznak.

A hunok azonban hamarosan befogadják őket sátraikba, házaikba. Kiderül, hogy Attila egyik bátyja, Buda király falujába értek. Buda nemrég halt meg, emberei – a fehér hunok – Attilához csatlakoztak, aki a fekete hunok vezére.

„- Hát mi a különbség a kettő között? – kérdeztem az embert.
– Csak annyi – felelte -, hogy a fehér hunok fehér birkának a bőrét viselik, a fekete hunok meg a feketéét. Nyáron nincs köztük különbség.”

Hamarosan érkezik Buda feleségének küldöttsége is a bizánciakhoz, ellátja őket meleg ruhával, étellel, itallal. Másnap Priszkosz és társai meglátogatják a királynét. Zéta a táborban marad és a többi rabszolgával a vihar okozta károkat próbálja felmérni.

Zétáék hamar elunják magukat, elhatározzák, hogy bemennek a faluba körülnézni. Zéta Budáné háza mellett az egyik sátron a Csáth család címerét veszi észre. Rögtön Emőre gondol.

„De mi állt énbelém, hogy így megdobban a mellem? Mi közöm nekem avval a leánnyal? Ha annyira van is hozzám, hogy a ruhája hozzám ér, akkor is távolabb van tőlem, mint a világ nyugati széle a keletitől.”

De Zéta továbbra is megbabonázottan figyeli, ahogy Emő egy kisgyerekkel játszik.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!