Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

8. fejezet

Másnap Emőék karavánja utoléri Zétáékat, sőt le is hagyja őket, mert a bizánciaknak problémát okoz egy ló. A két karaván köszönti egymást. Zéta látja Emőt is, aki viszont hidegen néz rá. Zéta már bánja, hogy előz nap nem csókolta meg a lány kezét.

„Már akkor nem gyűlöltem. Bántam, hogy meg nem csókoltam a kezét. Álmomban ismétlődött a találkozásunk, s én megcsókoltam a kezét. Valami soha nem érzett gyönyörűség volt!”

7 nappal később Zéták még mindig úton vannak, amikor szembe találkoznak a Nyugat Római Birodalom követeivel, akik szintén Attilához mennek. A küldöttség tagjai:

• Romulusz, a vezetőjük
• Románusz főtiszt
• Promótusz, Pannónia kormányzója

Kiderül, hogy a rómaiak sincsenek kellemesebb helyzetben, mint Zétáék. Attila ugyanis elfoglalta és kifosztotta Szirmium városát. A zsákmányban volt néhány agyagedény is, amit Attila saját íródeákja lopott el és elzálogosított egy Szilvánusz nevű Római uzsorásnál.

Attila karóba húzatta az íródeákot, majd megüzente Valentiniánusznak a nyugat római császárnak, hogy vagy Szilvánuszt, vagy az aranyedényeket adja ki neki. A rómaiak most azzal az üzenettel jönnek Attilához, hogy Szilvánusz jóhiszeműen adott pénzt az edényekért, amik egyébként is templomi kegytárgyak, ezért, inkább pénzen váltanák meg a rómaiak.

A két küldöttség hamarosan megérkezik Attila „fővárosába”. A fejezet további része azt írja le, hogyan néz ki ez a város. Zéta elcsodálkozik rajta milyen sokan vannak a hunok és milyen sokfélék: hunok, magyarok, kozárok, besenyők, avarok, szittyák.

A hunokon látszik, hogy nagy ünneplésre készülnek. Kiderül, hogy Attila érkezését fogják megünnepelni. Zéta beszélget hun vezetőjükkel.

„Az Isten kardja minálunk van. Embernek a kardja nem győzhet azon.
– Micsoda „Isten kardja”?
– Nem tudjátok? Az égből vetettek alá egyszer egy kardot. Egy csordásfiú találta meg. Ahányszor nagy háború indul, Átilla azt csatolja fel.
– De mi bizonyítja azt, hogy az csakugyan Istennek a kardja?
– Mi bizonyítja, hogy nem az?”

Végül megtalálják a fővezért, akinél jelentkezniük kell.

„- Már értesültem rólatok – mondta, kezet nyújtva gazdámnak. Szálljatok hozzám, és legyetek ma ebédre vendégeim. Nekem most tenger a dolgom. A király délre itt lesz, és nekem kell fogadnom.”

A fővezér egyébként Csáth bátyja. Zéták elcsodálkoznak rajta, hogy királynak hívja Attilát. A megszólítás egyébként is problémát okoz nekik, hiszen ők nem tartják királynak Attilát, mert senki sem koronázta meg. De nem merik másnak sem szólítani, nehogy megbántsák. Végül hol fejedelemnek, hol királynak nevezik.

FIGYELEM! A tisztán látás érdekében jegyezzük meg, hogy a regényben két Csáth szerepel, akik testvérek. Az egyik Csáth Emő apja, a másik Csáth pedig Attila fővezére.

Zéta megpillantja a Csáth családot is – köztük Emőt – amint éppen a sátraikat állítják fel.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!