Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 33-65. fejezet – Olvasónapló

46. fejezet

Vacsora után a társaság nagy része szétoszlik, csak a legfontosabb főurak maradnak Attila körül. Kiderül, hogy áldozati szertartás következik, a hun papok egy fehér ürüt és egy fekete kost áldoznak, majd a lapockacsontjukból jósolnak a másnapi csata kimenetelére vonatkozóan.

Az egész fejezet ennek a szertartásnak a részletes leírása. A két állat lapockacsontjából kiolvasott jóslatok pedig a következők:

„Iddár aranyozott végű ezüst csípővassal fölvette a megfeketült csontot a kerek kőről, s a fáklya felé tartotta. Aggodalmas arccal vizsgálta a repedezéseket.
Az arca hol elborult, hol kiderült. Zobogány is fogta a csontot. Nézte figyelmesen.
– Semmi érthető – szólalt meg végre, a vak főpaphoz fordulva. – Csak egy nagy repedés.
– Érthető – felelte a főpap.
S Atillához fordult:
– Az ellenség vezére elesik.
Mindenki megmozdult. Csak Atilla maradt mozdulatlan.
– Lássuk a másikat – mondotta.
A másik kövön még füstölgött a csont. A zene ismét megszólalt. A táltosok a testüket a sarkukon ingatva búgták halkan a lélekidéző igéket.
Végre Iddár pap azt a csontot is fölvette. Nagy csend. Iddár pap szótagonkint olvassa:
– A hun… lel… kek… ve… le… tek… har… col… nak…”
 

A papok tehát kedvező jóslatot kaptak a hunok számára.

Figyeljünk fel itt egy ellentmondásra: Bial táltos korábbam azt mondta Zétának, hogy Attila el fogja veszteni a csatát. Most viszont a papok kedvező jóslatot adnak!

Az áldozati szertartáson ott van Lupus püspök is, Attila hozzá fordul:

„- Hát te nem jósolsz-e nekem? Nincs-e hatalmad, hogy a keresztény lelkeket megkérdezd?
A püspök fölkelt, és alázatosan felelte:
– Nincsen, uram. A mi vallásunk csupán egy jóslatot ismer.
– Mondd.
– Ahogyan Isten akarja.
– Akkor jó – csapott Atilla a kardjára -, ha Isten akarata, hogy ez a kard az oldalamra kerüljön, azt is akarja, hogy vágjon!”
 

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!