Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Egri csillagok

Salavári Térdig érő lovaglónadrág, bő combrésszel, fenékrésze bőrrel megerősítve.

„Az ajtót Török Jancsi nyitotta rájuk. Lovaglóostor volt a kezében, és szarvasbőr salavári sárgállott rajta. A fején széles karimájú debreceni posztósüveg. A lábán sárga csizma.” (III. rész 3. fejezet)

Saroglya A szekérderék, azaz a szekér rakterének hátsó és/vagy első részét elzáró, fából készült, lánccal fel- és lecsatolható, gyakran öblös, rácsszerű szerkezet. Általában tárgyak, de akár emberek szállítására is használták.

„Bort is raboltak délben. Itt van a saroglyában.” (I. rész 3. fejezet)

Savószemű Több jelentése is van: 1. így nevezték a nagyon világos kék szemű embereket 2. Rosszalló tekintetet is jelentett.

„- És milyen az a rabság? – kérdezte egy tizenhat éves, savószemű legény.” (I. rész 4. fejezet)

Sáfár Gazdasági javak felügyelője, olyan valaki, aki más gazdasági értékeire ügyel.

„Hanem odább megint csak ismerőssel találkozott. Egy mozgékony, kis, kerek szakállú ember volt az: Martonfalvi Imre, Török Bálintnak a deákja, sáfárja, hadnagya, szóval egy minden­képpen hasznos belső embere.” (II. rész 15. fejezet)

Sekrestye Kisebb terem a templom szentélye mellett, ahol a miseruhákat és a szertartásokhoz szükséges eszközöket tárolják.

„A templom oldala jobbról-balról be volt dombozva. A dombon kecske legelt. Oldalt egy boltozott bejárás. A kövei kormosak.

– Itt talán a puskaport tartják? – kérdezte Gergely.

– Azt – felelte Dobó. – Jer, és nézd meg, mennyi erő van itt összehalmozva!

– Sekrestye volt ez.

– Az. Jó száraz hely a puskapornak.” (IV. rész 2. fejezet)

Spongya Szivacs.

„Éppen a kalamárisát akarta ládába tenni. Kivont a kalamáris oldalából egy nádtollat, és a tintás spongyába nyomta. Egy tenyérnyi kis pergamendarabra egynéhány sort írt, s átnyújtotta a hüledező katonának. (III. rész 12. fejezet)

Sugárágyú Kisebb, viszonylag könnyen mozgatható, hosszúcsövű, elöltöltős ágyú, nevezték csatakígyónak is

„Faldöntő ágyút nem hozott egyik fél se. A sugárágyú meg mit ér?” (I. rész 2. fejezet)

Süveg Kúp alakú, csúcsos sapka, karima és fülvédő nélkül.

„Most már látni, hogy a török csontos arcú, barna ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. A fején tornyos, fehér süveg.” (I. rész 1. fejezet)

„- Dobó István vagyok – mondotta a süvegét levéve, bokáját összeütve.” (I. rész 2. fejezet)

„a férfiak is süveg nélkül, ahogy a kiáltozásra kifutottak.” (I. rész 7. fejezet)

Szagittárius Íjkészítő.

„- Hát csak eredj, öcskös, egyenesen, aztán kérdezősködjél. Egy kis, zöld házban lakik. A kapu fölött íj lóg. Íjas lakik ottan.

– Szagittárius?

– Az.” (II. rész 12. fejezet)

Számtartó Uradalmi tiszt, aki a többi gazdatiszt által beadott számadások ellenőrzésével (is) foglalkozik.

„Ezek később jöttek, hát odaültették a vártisztek közé, akik voltak: Sukán János, az öreg számtartó” (IV. rész 5. fejezet)

Szelemenfa Keresztgerenda, a tető gerince.

„A monostor tetejét is szaggatják, a templom szép új födelét is. Repül a sok zöld cserépzsindely, fazsindely, léc, szelemenfa mindenfelől.” (IV. rész 8. fejezet)

Szeráj A szultáni palota női lakrésze.

„- És nem féltitek a leányaitokat?

– Mitől? Ha rabul esnek, csak jól járnak vele. De hát fehér képű nő kell a töröknek, főképpen magyar. A leányaink bizony bejárnak olykor a háremek udvarába is. Most is azért táncolnak együttesen, mert be akarnak kéredzeni a szerájba.”

Szérü A falusi gazdaság egyik fontos területe, általában az udvar végén volt, ahol lovakkal simára tapostatták a talajt. Itt csépelték a gabonát, nyírták a birkákat.

„Cecey ott gubbaszkodott a szérű árnyékán, mint valami vén sas.” (I. rész 2. fejezet)

Szilidár Nem hivatásos török lovas katona, aki csak háborúban vonul be. Minimális kiképzést kaptak, ezért harcértékük csekély volt, főleg fosztogattak és a civil lakosságot zargatták.

„- Ezek a szilidárok – mondta Tulipán. – Hej, zsivány akasztófáravalók! Szolgáltam köztetek két esztendőt!” (II. rész 4. fejezet)

Szintakszis Mondattan.

„A pap fölemeli a fejét, és megszólal:

– Mától kezdve nem tanulunk se szintakszist, se geográfiát, se históriát, se botanikát, csak éppen a török nyelvet meg a németet, meg a kémiából annyit, hogy hogyan csinálódik a puskapor.” (II. rész 9. fejezet)

Szolak Különleges katonák csoportja a janicsárokon belül. íjászok. Számuk mindig, minden körülmények között 400 volt, és a szultán testőreiként szolgáltak. Parancsnokuk bal kézzel feszítette meg az íját, hogy ne forduljon háttal a szultánnak. Innen kapták a nevüket is: solak=balkezes.

„A vadászok után a császári ménes következett. Táncoló, tüzes paripák: némelyiken rajta a nyereg is. Szolakok és janicsárok vezették a lovakat.” (II. rész 4. fejezet)

Szörbet Arab eredetű érdesség, eredetileg sorbetnek hívták. Hasonlít a ma ismert fagylalthoz, de nem tejjel, hanem vízzel készítették és általában valamilyen gyümölccsel, esetleg mézzel édesítették, valamint nem fagyasztva tálalták, hanem csak erősen lehűtve itták.

„Különösen főzni tudott jól. Szakács volt az apja valamelyik basánál. Az asszonyok meg­kedvelték, hogy megmutatta, hogy szokás piláfot, böreket, malebit meg szörbeteket főzni, és sokat bolondoztak vele.” (II. rész 2. fejezet)

 

Szpáhi Hivatásos török lovas katona. Komoly és magas szintű kiképzést kaptak, elit alakulatnak számítottak.

„Következtek a piros zászlók, íjas, tegzes szpáhik, tisztjeik páncélban; az oldalukon széles, görbe kard.” (II. rész 4. fejezet)

 

Tamburin Lantszerű hangszer, amit tollal pengettek.

„Egy májusi délután három bársonyruhás olasz ifjú s két rövid szoknyás olasz leány jelent meg a Héttorony kapuja előtt. Az egyik ifjúnál koboz volt, az egyik leánynál is. A másik leány tamburint tartott a hóna alatt.” (III. rész 11. fejezet)

Tapló Egy fákon növő gombaféle, ami megfőzve és kiszárítva könnyen lángra lobban, ezért évszázadokig használták tűzgyújtáshoz.

„Az asszonyok aztán a pappal harasztot és száraz ágat szedtek a közeli fák alatt. Acéllal, taplóval csakhamar tüzet gerjesztettek.” (I. rész 3. fejezet)

Tarack 10 centinél kisebb űrméretű, rövid csövű löveg.

„- Öreg réztarack, faltörő öt, vastarack ugyanilyen öt, őfelségétől rézfaltörő négy; golyóöntő a faltörőkhöz és szakállasokhoz huszonöt, dupla, prágai szakállas ágyú kettő, seregbontó szakállas ágyú öt.” (IV. rész 4. fejezet)

Temeszük Igazolás, bizonylat.

Ez az öt olasz énekes az én seregemhez tartozik. Ezt a temesszüköt adtam nekik, hogy senki őket ne bántsa, mikor mellettem nincsenek.” (III. rész 12. fejezet)

Testamentom Végrendelet

„- Az öreg pap megmondta, hogy nekem szánták a lányt. Ceceynek a testamentoma szerint enyim lesz a lánnyal a falu is.” (II. rész 2. fejezet)

Timsó Fehér, kristályos, savanykás ízű anyag, amit bőrösszehúzó hatása miatt vérzéscsillapításra használtak.

„A mosást csak állotta a vitéz, meg a timsózást is, de mikor a hosszú fejsebet varrni kezdték, szétrúgta a széket, tálat, borbélyt és borbélylegényt, s rettentő istenfájázások között bement a kaszárnyába.” (IV. rész 3. fejezet)

Tinó Fiatal, 1-3 éves herélt bikaborjú

„- Hamar a legszebbik tinómat! – kiáltotta Cecey vígan a szolgáinak. – Nyársra!” (I. rész 9. fejezet)

Topcsi Török tüzér.

„Az egyik ágyú rengeteg nagy volt; ötven pár ökör húzta. A rövid köntösű, vörös ruhás topcsik serege kísérte.” (II. rész 5. fejezet)

„Ott forgolódnak az apró termetű, vörös turbános topcsik a várbeliek szeme előtt. Az ágyúk fekete szája most még némán tátog a vár felé. A topcsibasa le-leguggol, és végignéz rajtuk. Igazgatja jobbra-balra, följebb-lejjebb.” (IV. rész 10. fejezet)

Tornác A falusi házak bejárat felőli oldalán lévő, folyosószerű előtere. Az udvar felé néző oldala nyitott volt, oszlopok tartották a ház tetejét.

„No, gyere be a hűvösre, öcsém, ide a tornác alá.” (I. rész 2. fejezet)

„A zarándok ott falatozott a tornác végén, a diófa alatt” (I. rész 2. fejezet)

 

A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..