Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Egri csillagok

Dzsida Kétélű, hegyes végű lándzsafajta.

„Barátságra akarta talán hangolni maga iránt.

– Hallgass, és dögölj le! – ordított az rá feleletül.

S egyet rántott a dzsidáján, és tovább járta a maga útját a rabok mellett.

Gergely kezdett rútul érezkedni a bilincsekben.” (II. rész 7. fejezet)

Efendi Jelentése: úr, uram. A török állami hivatalnokok, tanult emberek megjelenése, de a nem törököket is így nevezték, ha ki akarták fejezni irántuk a tiszteletet.

„Jumurdzsák az orvosok előtt meghajolt. Azok is bólintottak.

– Efendik, ha lehet a beteggel szólanom, kedves dolgot cselekedhetnék a padisahnak.” (II. rész 10. fejezet)

Eklézsia Egy templomhoz tartozó egyházi és közigazgatási egység.

„- Hát te, papom – szólt Török Bálint a padra ülve -, mi az istennyilát csinálsz most már eklézsia nélkül?” (I. rész 16. fejezet)

Faré A fa korhadt, morzsalékos belső része.

„A pap félholt volt. Az ajkán véres hab. A ruhája: mintha korpával hintették volna be. A farétől volt olyan. A robbanás eldöntötte a fát, s kivetette őt az üregből.” (II. rész 5. fejezet

Feltollasodni Itt azt jelenti, hogy felnőni.

„Márpedig, öcsém, mink együtt tollasodtunk fel az öreggel, együtt éltünk, együtt harcoltunk.” (I. rész 2. fejezet)

Feredzse Török női felsőruha.

„Aznap alkonyat felé egy fekete feredzsébe burkolt nő sietett át a piacon.” (IV. rész 12. fejezet)

Feszület Kereszt.

„Kristóf apród egy remekmívű, aranyos sisakot és egy kis ezüstfeszületet tett az asztalra. A karján még egy palástféle köpönyeg is volt.” (IV. rész 3. fejezet)

Főmufti A Török Birodalom legfőbb jogtudósa.

„A napnak nyolcadik órájában, vagyis a mi időszámításunk szerint délután két órakor, Bálint úr a szobájában aludt, mikor az ajtót rányitotta a bég, és betessékelte a főmuftit.” (III. rész 9. fejezet)

Göböly Hizlalt ökör.

„Egy nyúlánk apród kiabálva magyarázott a többinek:

– Én itt voltam elejétől, de még a göbölyt sem úgy sütik itten, mint máshol.” (III. rész 4. fejezet)

Gödény A gödény egy madárfaj, hozzá kapcsolódik az „iszik, mint a gödény” mondásunk. A madár halakkal táplálkozik, és a halászat során könnyen táguló torokzacskójában akár 13 liternyi víz is elfér.

„Úgy iszik ez, mint a gödény! Csak iszik meg danol. Nem akar dolgozni az átkozott!” (II. rész 2. fejezet)

Gönüllü Török gyalogos katona, önkéntes. Gárdonyi nem teljesen helyesen használja, mert a gönüllük általában várvédő (és nem támadó) katonák voltak.

„De az utcákból felzúg a segítség: lovas akindzsik és gönüllük, puskás és dárdás janicsárok.” (IV. rész 12. fejezet)

Gureba Az Oszmán Birodalom arab és perzsa lakosságú tartományaiból toborzott zsoldos könnyűlovasság. Általában az elővédet alkották.

„- Ezek a gurebák – magyarázza Tulipán -, mindig ezek jönnek elöl. Ezek nem tiszta törökök.

– Hát?

– Arabok, perzsák, egyiptomiak, mindenféle kevert nép.” (II. rész 4. fejezet)

„Aztán, hogy őeléje tolakodik ismét egy acélinges, turbános gureba, odakiált a mellette állóknak:

– Így tapintsatok rá!

A nyakát találta. A vér fölpreckel a falra, s a gureba oldalt forogva hull lefelé.” (IV. rész 17. fejezet)

Gvárdián A rendház főnöke a ferences, kapucinus és a minorita szerzetesrendeknél. Feladata általában a rendi szabályok betartásának ellenőrzése.

„Nekem pedig messze földről nemigen izenget más, csak a sajóládi gvárdián, aki atyámfia.” (I. rész 2. fejezet)

Gyaur Eredetileg a török hódoltság hivatalos közigazgatási szóhasználata szerint nevezték így a nem muszlimokat, azaz a keresztényeket. Később a kifejezés átment a mindennapi szóhasználatba is.

„- Jumurdzsák, te itt a halál küszöbén térdelve diskurálsz velem, és engemet bolondnak gondolsz. Avagy azt véled, nem tudom én, mit mond a Korán a gyaurnak tett esküről?” (I. rész 12. fejezet)

„- Tudd meg, ki volt a markodban, ostoba gyaur! Én ama híres jaja pasi Oglu Mohamed fia vagyok. Kaphattál volna értem zsákkal az aranyból!” (I. rész 12. fejezet)

„- Hát verjen meg Allah, te rothadt szívű gyaur! Bilincsben őszülj meg! Özvegyed, árvád legyen, mielőtt meghalnál! Tanítson meg Allah háromszor úgy sírni, mint ahogy én sírok, mielőtt a pokolra löknék a lelkedet!” (II. rész 17. fejezet)

„- Gyaur – szólt a török elébe lépve -, ismersz-e engem?

A pap nem felelt.” ( II. rész 10. fejezet)

„Az aga is vacsorázik már. A rizskásás ürüt ezüsttálban tette eléje a szőnyegre a szakácsa. Csak az ujjával eszik, mert hát késsel és villával enni fölösleges is, illetlen is. Csak a tisztátalan, kutyahitű gyaurok esznek szerszámmal és asztalról.” (III. rész 5. fejezet)

 

A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..