Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Egri csillagok

Borona Gerenda
Bosztandzsi Török szultáni testőr.

„A szultán azután újra lóra ült. A fiai melléje csatlakoztak, s a bosztandzsik és basák kíséretében a robbanás helyére lovagolt.” (II. rész 5. fejezet)

Börek Burek. Vajastésztából készült hajtogatott keleti lepényszerűség, tölteléke változatos, leget zöldés, vagy darált hús. Fogyasztják előételként és főfogásként is.

„Különösen főzni tudott jól. Szakács volt az apja valamelyik basánál. Az asszonyok meg­kedvelték, hogy megmutatta, hogy szokás piláfot, böreket, malebit meg szörbeteket főzni, és sokat bolondoztak vele.” (II. rész 2. fejezet)

Börzsöny Itt egy fafajtát jelent, aminek vörös színű festékanyagot lehet kinyerni. Eredetileg Brazíliában őshonos.

„Annak a keze-lába cigány szokás szerint börzsönnyel van bepirosítva, de még a haja is.” (I. rész 4. fejezet)

Cobák Állat megsütött vagy megfőzött combja.

„Maguk a törökök a nyárson sült cobákokat osztották meg maguk között.” (I. rész 4. fejezet)

Csausz Török katonai rang, jellemzően kisebb feladatokat láttak el, pl leveleket, parancsokat vittek, futárkodtak.

„A janicsárok legalábbis tízezren vannak. Azok után jönnek a csauszok meg mindenféle udvari méltóságok.” (II. rész 4. fejezet)

Csaznegir Török udvari étekfogó, főtálaló
Cséphadaró A gabona kézi cséplésére szolgáló szerszám. A gabonából ezzel verték ki a magokat. Egy hosszabb és egy rövidebb rúdból állt, a kettőt lánccal kötötték össze. Valójában maga a cséphadaró csak a rövidebb szárat jelenti. Háború, parasztfelkelés során gyakran használták fegyverként is.

„Felnémetről valami harminc parasztember jött be. Kiegyenesített kaszával jöttek. Az egyik meg csépet hozott. A cséphadaró persze ki volt verve szöggel.” (IV. rész 9. fejezet)

Csincsa Más néven Csinga, régi katonai ütőhangszer

„És szóltak már a török zenekarok. Trombiták harsogása és csincsák csattogása között tűntek elő és haladtak tova a tarkabarka hadtestek”(II. rész 4. fejezet)

Csizmadiaszék Alacsony, háromlábú szék.

„Pribék János az első, aki melléje futamodik, s az ágyúmester csizmadiaszékét egy fellépő zászlós töröknek a szeme közé vágja.” (V. rész 18. fejezet)

Csokjasáz Éljenez.

„A kaputól a táborig a janicsárság állott sorfalként. Oly viharosan csokjasázták a magyar főurakat meg a kis királyt, hogy nem lehetett folytatniuk tovább a beszélgetést.” (II. rész 19. fejezet)

Csótár Díszes nyeregtakaró.

„Fügedy egy húszfontos buzogányt vett, Paksy Jób bársonycsótárt, Zoltay egy ezüstsisakot, amelynek orrvédő pecke volt.” (IV. rész 7. fejezet)

Csöbör Cseber, veder, vödör.

„Amennyi üres csöbör s fazék csak volt a várban, azt mind meg kellett tölteni vízzel.” (IV. rész 13. fejezet)

Csöcsös korsó Mázatlan, füles agyagkorsó. A fül közepén volt a csöcs, azaz egy kitüremkedő nyílás, amin keresztül inni lehetett. A korsót főleg víz tárolására használták, és azért nem kapott mázat, hogy az agyag szellőzni tudjon, így a víz nagyon sokáig hűvös maradt benne.

„- Vizet iszok, ha szomjazok – felelte Dobó.

S fölfogta a nagy csöcsös korsót, és a szájához emelte.” (I. rész 2. fejezet)

Csöpü Csepű. Apró, vékony szálú kender.

„A legény ágyútömő vaspálcát, vagy amint akkor mondták, döröklő-t vitt a vállán. A pálca végén kormos csöpű feketéllett.” (IV. rész 7. fejezet)

Csősz A mezők, rétek, legelők, szőlők, egyéb gazdasági területek őrzésével megbízott személy, nevezték mezőőrnek is.

„Csak egyet kanyarodtunk erre Móréért ezzel a négy emberemmel. Mert útközben egy csősszel beszéltünk, akinek a pincéjében hált.” (I. rész 2. fejezet)

Csuha Földig érő, durva szövetből készült öltözék, amit általában a szerzetesek, vagy a zarándokok viseltek.

„A zarándok leült a földre, és a csuhája bélését bontogatta.” (I. rész 2. fejezet)

 

A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..