Negyedik felvonás 5. jelenet
Szereplők |
Elmira, Orgon felesége Tartuffe Orgon, az asztal alatt |
Érkezik Tartuffe, Elmira pedig visszaküldi és becsukatja vele a szobaajtót, nehogy valaki kihallgathassa őket.
Most jön igazán jól, hogy amikor Tartuffe szerelmet vallott Elmirának, akkor nem Elmira árulta be a dolgot Orgonnak, hanem Damis.
Így most Elmira hivatkozhat Tartuffe előtt arra, hogy csak Tartuffe-ot akarta védeni Damistól, azért nem szólalt meg.
De szerencsére Elmira szerint az eset jól sült el, Orgon nem gyanakszik Tartuffe-re, sőt kifejezett parancsa, hogy a felesége minél több időt töltsön Tartuffe társaságában. Minden rendben van tehát, ügyük nincs veszélyben.
Tartuffe elcsodálkozik, nem egészen érti, hogy miről is van szó, iszonyatos erőfeszítést tesz, hogy megpróbálja felfogni Elmira szavainak értelmét:
„Nehéz megértenem e vallomása nyelvét –
Más stílusban beszélt, asszonyom, nem is oly rég.”
Mondja óvatosan Tartuffe, mert azért nem olyan könnyű őt megtéveszteni.
Elmira azonban egy elsöprő, lendületes monológgal bizonyítja be, hogy mennyire szerelmes Tartuffe-be. Kijelenti, hogy Tartuffe nem ismeri eléggé a női szívet, ha azt hiszi, hogy rögtön egy szerelmi vallomás elgyengíti.
Egy nőnek, főleg egy férjezett nőnek előbb komoly harcot kell vívnia önmagával, a saját becsületével, mielőtt valaki más szeretője lesz.
Elmira arra is rámutat, hogy csak azért akarta, hogy Tartuffe álljon el a Mariane-nal kötendő házasságtól, mert félt attól, hogy Mariane elrabolja tőle Tartuffe szívét.
Elmira persze csak Orgon kedvéért és Tartuffe megtévesztése érdekében komédiázik, de nagyon tehetségesen csinálja, Tartuffe hisz neki.
Tartuffe azonban nem ért volna el olyan sok mindent, ha nem lenne ravasz. Kijelenti, hogy nincs is számára annál nagyobb boldogság, mint hogy viszontszereti őt Elmira, de a korábbi elutasítás miatt nem tud neki teljes szívéből hinni, hacsak Elmira nem ad valamilyen jelt arra nézve, hogy szerelme valódi.
Vagyis Tartuffe egy csókot akar Elmirától. Elmirát zavarba hozza a dolog, hiszen ő semmi pénzért nem akarja megcsókolni Tartuffet és elkezd köhécselni, hogy figyelmeztesse Orgont az asztal alatt: ideje előbújni.
Orgon azonban nem mozdul, Elmira pedig hiába próbálja elkerülni a csókot arra hivatkozva, hogy túl gyors neki a tempó, hisz éppen csak most vallotta meg, hogy szereti Tartuffe-ot.
Tartuffe azonban nem tágít:
„És, asszonyom, egy szót sem hiszek el szívének,
Amíg szerelmemet nem győzik meg a tények.”
Orgon még mindig nem mozdul, Elmira kénytelen kitalálni valamit. Arra hivatkozik, hogy éppen olyan dologra készülnek, ami Isten szemében tisztességtelen, és Elmira tudja, hogy milyen fontos Isten Tartuffe-nek.
Tartuffe azonban megnyugtatja – és ezzel le is buktatja a saját ál-vallásosságát – miszerint Elmira ne aggódjon, Tartuffe szerint Istennel lehet alkudozni, és a lelkiismeret tágítható, ne féljen ettől Tartuffe.
Elmira most már hangosan köhög, hogy figyelmeztesse férjét, de Orgon még mindig nem mozdul. Ellenben Tartuffe is észreveszi, a köhögést és gyengéden Elmira egészségéről érdeklődik.
Elmira pedig őszintén és kissé idegesen válaszolja, hogy soha ilyen kínszenvedést nem érzett még.
Tartuffe figyelmét azonban nem lehet sokáig elterelni, kijelenti, hogy ha ügyesek, akkor titokban maradhat a szerelmük, „Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.”
Elmira megint köhög, sőt, már az asztal lapját is kopogtatja, de Orgon még mindig nem bújik elő. Elmira ezt úgy értelmezi, hogy férje még mindig nem hiszi el, hogy Tartuffe valóban gazember, ezért kijelenti Tartuffe-nek – bár a valóságban Orgonnak címezve –, hogy ha csak ez kell bizonyítékul, akkor megtesz, amit Tartuffe kér.
Egy kicsit még tudja húzni az időt azzal, hogy kiküldi a szobából Tartuffe-ot, hogy nézze meg, nem hallgatózik-e valaki a folyosón.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!