Moliere – Tartuffe – Olvasónapló

Első felvonás 5. jelenet

Szereplők
Orgon
Cléante, Elmira testvére, Orgon sógora

Clénate és Orgon egyedül maradnak. Cléante-nak viszont nagyon is feltűntek Dorine csípős szavai, meg is jegyzi sógorának, hogy gúnyt űz belőle a komorna.

Gyorsan hozzá is teszi, hogy tejesen egyet ért Dorinével, lassan felháborítóvá válik Orgon hóbortja, ahogyan Tartuffe-el bánik, és ahogy elhanyagolja a családját miatta.

Cléante jó szándékúan figyelmeztetni akarja Orgont, hogy ideje lenne egy kicsit kritikusabban szemlélnie Tartuffe-ot.

Orgon viszont hallani sem akar erről, rögtön kijelenti, hogy azért támadja mindenki Tartuffe-ot, mert nem ismerik igazán, nem értik meg, pedig egy szent ember, akinek minden szavai maga az igazság.

Orgon elragadtatott szavaiból megtudjuk, hogy hogyan ismerkedtek meg Tartuffe-el. Egyben az olvasó számára az is világossá válik, hogy Tartuffe hogyan hálózta be lépésről lépésre Orgont.

A templomban találkoztak, ahol Tartuffe minden nap – micsoda véletlen! – Orgon mellett talált magának helyet és mindig buzgón imádkozott.

Orgont végül érdekelni kezdi a láthatóan nagyon hitbuzgó férfi. Inasától, Lőrinctől tudja meg, hogy Tartuffe-nek semmije sincs, majd amikor Orgon egy kis adományt akart adni Tartuffe-nek akkor az álszent módon közölte, hogy a fele is elég neki a felajánlott pénznek.

Amikor Orgon nem akarta visszavenni az összeget, akkor meg Tartuffe – persze szigorúan Orgon szeme láttára – szétosztotta a szegények között.

Végül Orgon befogadta a házába Tartuffe-ot és Orgon szerint ez volt a legjobb döntés, amit csak tehetett.

Hiszen azóta rend van a házban, Tartuffe mindenre figyel, különösen Orgon feleségének, Elmirának az erényére ügyel, mindig pontosan beszámol Orgonnak, hogy kivel hol találkozott az asszony.

Az Olvasó ekkor már érzi, hogy Tartuffe tulajdonképpen egy tökéletesen kidolgozott tervet hajtott végre. Kifigyelt egy hiszékeny, egyszerű, de gazdag embert a templomban, majd ügyesen, a szegénység és a mély vallásosság álarcában a bizalmába és végül a házába férkőzött, majd lassan teljesen átvette az uralmat Orgon, a ház és a család felett. Vagyis Tartuffe egy szélhámos.

Cléante csodálkozva hallgatja Orgon áradozását Tartuffe-ről, hiszen eddig egy normális, kiegyensúlyozott embernek ismerte a sógorát.

Rá is mutat, hogy szerinte Tartuffe csak tetteti ezt a nagy jámborságot, ez mind csak látszat, amivel ügyesen megtéveszti Orgont. Orgon szerinte összekeveri hitet és a vakbuzgóságot, az őszinteséget a tettetéssel, a vallásosságot a bigottsággal.

Orgont azonban nem lehet meggyőzni, azzal vág vissza, hogy úgy tűnik, Cléante a legnagyobb tudós a világon, minden tudomány benne van a fejében és mindenki, aki másképp gondolkozik, mint Cléante, csak buta lehet.

Nem rossz visszavágás Orgontól, csakhogy nem logikus, és erre Cléante is rámutat.

Cléante kifejti, hogy ő nem tudós, de meg tudja különböztetni, hogy mi az igazi és mi a hamis. Mindennél jobban tiszteli azokat az embereket, akik valóban, szívük mélyéből hisznek, de ezek az emberek általában csendesen meghúzódva teszik ezt.

Mert az igazi hit, az igazi jó szándék, és általában az igazán jó dolgok és tulajdonságok nem harsányak, nem fitogtatják őket.

Cléante szerint Tartuffe és a szolgája, Lőrinc álszent ember, akiket nem a túlvilági boldogság hajt, mint amit állítanak, hanem nagyon is az evilági vagyon megszerzése.

Az igazi erényesség és tisztesség nem mutogatni való dolog, nem kell reklámozni őket, illetve aki mégis ezt teszi, az valószínűleg a valóságban nem erényes és nem tisztességes, pont úgy, mint Tartuffe.

Orgont azonban makacs marad, bár Cléante logikusan érvel, mégsem hisz neki, alig várja, hogy befejezze monológját, máris búcsúzik, távozni akar.

Cléante azonban még egy pillanatra visszatartja, Mariane esküvőjének ügyében. Azt tudakolja, hogy Orgon egyszer már megígérte, hogy Marianna hozzámehet Valérhoz, sőt már az esküvő időpontját is kitűzték korábban, akkor mostanában miért halogatja mégis a dolgot.

Orgon azonban nem ad egyértelmű felelet, csak mellébeszél. Sem azt nem magarázza meg, hogy miért halogatja lánya esküvőjét, sem azt, hogy egyáltalán hajlandó-e még Valérhoz adni a lányát, majd távozik.

Cléante rosszat sejt:

„Valérnak ez rosszabb, mintha felelne.

Elmondom neki, hogy veszélyben a szerelme.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!