Ötödik felvonás 7. jelenet
| Szereplők |
| Valér Rendőrhadnagy Tartuffe Pernelle asszony, Orgon anyja Mariane, Orgon lánya Elmira, Orgon felesége Dorine, Mariane komornája Damis, Orgon fia Orgon Cléante, Orgon sógora |
De nem jut messzire, már jön is szembe a rendőrhadnagy és Tartuffe, hogy letartóztassák Orgont.
Persze Tartuffe azonnal össztüzet kap a családtagokról, de lepereg róla minden árulózás:
„E rágalmaival, uram, hiába sért;
Én mindent el tudok szenvedni Istenért”
Tartuffe tehát ismét felvette szokásos álarcát, az istenfélő, ájtatos emberét, akit mindenki csak bántani akar, de aki bármit hajlnadó elviselni az igaz hitért.
Orgon hiába emlékezteti Tartuffe-öt arra, hogy befogadta a házába, amikor az koldus volt. Trtuffe ugyan elismeri Orgon jó cselekedetét, de kijelenti, hogy itt a király érdekéről van szó, ami előre valóbb, mint a hála, vagy a család.
Álszent módon még azt is mondja, hogy akár saját magát is feljelentené, ha a királyi érdek úgy kívánná.
Amíg Damis, Dorine és Orgon csak szidja Tartuffe-öt, addig a mindig nyugodta Cléante megpróbálja higgadtan sarokba szorítani a gazembert.
Megkérdezi tőle, hogy miért csak akkor fordult a vaskazetta ügyével a királyhoz, amikor Orgon már lebuktatta, hogy el akarta csábítani a feleségét. Vagyis csak akkor, amikor Orgon már elkergette a háztól.
A kérdés túl kényelmetlen ahhoz, hogy Tartuffe válaszoljon rá, ezért a rendőrhadnagyhoz fordul, miszerint már így is túl sok időt vesztegettek el, ideje letartóztatni Orgont.
A rendőrhadnagy pedig letartóztatja… Tartuffe-öt!
A váratlan és szerencsés fordulat magyarázatát a rendőrhadnagy adja meg Orgonnak.
A király már régóta keres egy csaló szélhámost, aki gonoszabbnál undorítóbb bűncselekményeket hajtott végre.
Amikor Tartuffe megjelent a kazettával a király előtt, akkor ráismertek, ő a régóta körözött szélhámos.
A letartóztatási parancsot csak azért adták ki Orgon ellen, mert a király kíváncsi volt, hogy Tartuffe meddig mer elmenni.
A Tartuffe-re Orgon vagyonát átruházó szerződést a király érvénytelenítette és megbocsát neki a kazetta ügyében is, egyrészt, mert a bölcs király tudja, hogy az, akinek az iratai a kazettában voltak felségáruló, de azt is tudja, hogy az iratok tartalmáról Orgon semmit sem tudott.
Másrészt pedig a király értékeli, hogy Orgon mindig hű volt hozzá.
Hatalmas a megkönnyebbülés:
„DORINE Áldott legyen az ég!
PERNELLE ASSZONY Szivemről kő esett le.
ELMIRA Szerencsés fordulat!
MARIANE Hát ezt ugyan ki hitte?”
Orgon pedig éppen elkezdené szidni a bilincsbe vert Tartuffe-öt, de Cléante leállítja: figyelmezteti, hogy ne essen abba a hibába, mint Tartuffe. Nincs már értelme bántani a szélhámost, ne szabad a már földre került ellenfélbe még belerúgni, hiszen akkor semmiben sem különbözünk tőle.
Orgon inkább jelenjen meg a király előtt és mondjon neki köszönetet.
Orgon belátja, hogy Cléante-nak igaza van:
„ORGON Jól mondod ezt, igen: menjünk hát mind eléje,
S hálás szivünk az ő kegyes szivét dicsérje.
És ha leróttuk ezt az első tartozást,
Sorra kerítjük a következőt, a nászt:
Megünnepelni, hogy ők ketten egybekelnek,
S Valérban az igaz és nagylelkű szerelmet.”
-Vége-