Tizedik fejezet: Mily nyomorúságos helyzetbe jutnak Candide, Kunigudna és az öreg asszony Cadixban; hogy szállnak hajóra
| Főbb szereplők | Helyszín |
| Candide Kunigunda Egy barát Az öregasszony A benedekrendi rendfőnök |
Cadix A hajó feldélezete |
A kocsmában a kis társaságnak az a legnagyobb problémája, hogy út közben valaki ellopta Kunigunda minden aranyát és ékszerét. Az öregasszony szerint egy barát lehetett az, aki előző nap ugyanott szállt meg, mint ők és sokáig velük is utazott.
Candide elgondolkozik a dolgon:
„a jó Pangloss gyakran bizonyitgatta, hogy a föld javai közös tulajdonaink, hogy mindenkinek egyenlően van joga hozzájok. De ezen elvek értelmében a barátnak meg kellett volna annyit hagynia, hogy legyen miből folytatnunk az utazásunkat.”
Ismét az öregasszony oldja meg a helyzetet, aki szerint adják el az egyik lovukat és annak árából tovább tudnak utazni, ő meg majd Kunigunda mögött fog utazni, „ámbár csak az egyik ülepemen tudok űlni.”
A kocsmában megszállt egy benedekrendi rendfőnök is, aki jóval áron alul meg is veszi az egyik lovukat, így Candide és társai „átmentek Lucenan, Chillason, Lebrixán s végre Cadixba érkeztek.”
Cadixban pedig éppen hadsereget toboroznak a jezsuiták ellen és Candide olyan ügyesen mutatja be a bolgár hadseregben tanult fegyvergyakorlatokat, hogy rögtön megteszik egy század parancsnokának.
„Tehát kapitány lett; hajóra száll Kunigundával, az öreg asszonnyal, két szolgával s a két andaluziai lóval, mely azelőtt Portugália nagy inkvizitorának a tulajdona volt.”
Út közben Candide azon elmélkedik, hogy remélhetőleg most egy jobb világ felé hajóznak, mert a régi, ahonnan jönnek, elég rossz világ.
„- Adja Isten, hogy ugy legyen! mondá Kunigunda; de én olyan rettentően szerencsétlen voltam amabban, hogy alig tudok már reménykedni”
Ekkor meglepő módon az öregasszony szólal meg:
„- Még te is panaszkodol, mondá az öreg asszony; oh Istenem, hátha még olyan szerencsétlenségeken mentél volna át, mint én.”
Kunigunda majdnem kineveti az öreg szolgálót, hiszen milyen szerencsétlenségeken mehetett volna az keresztül?!
„- Kisasszonykám, válaszolt az öreg asszony, te nem is sejted az én származásomat; és ha megmutatnám neked az ülepemet, nem beszélnél igy és nem hamarkodnád el a sorsomról való itéletet.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!