Huszonegyedik fejezet: Candide és Martin Franciaország partjai felé közelednek és folytatják az eszmecserét.
| Főbb szereplők | Helyszín |
| Candide Martin |
Franciaország |
Hamarosan meglátják Franciaország partjait.
„Voltál már valaha Franciaországban? kérdé Candide.
– Igen, felelé Martin; több tartományát bejártam; van olyan, melyben a lakosok fele bolond, máshol igen ravasz, némely helyen igen szelid és buta, egyes helyeken szellemeskednek; valamennyi helyen a szerelem a főfoglalkozás, második a pletykálkodás, a harmadik mindenféle ostobaságok fecsegése.”
Martin elmeséli, hogy járt már Párizsban és nem nyerte el a tetszését : „mindjárt megérkezésemkor megloptak, mindentől megfosztottak a gazfickók a saint-germaini vásáron, sőt engem is zsiványnak néztek és nyolc napra elzártak; azután korrektor lettem egy nyomdában s igy annyit kerestem, hogy gyalog visszatérhettem Hollandiába.”
A leírás nem nyeri el Candide tetszését, ezért úgy dönt, hogy csak átutaznak az országon és Velencében fogják bevárni Cacambot és Kunigundát.
Természetesen továbbra is beszélgetnek, hiszen Candide éppen azért választotta a tudóst, hogy eszmét tudjanak cserélni:
„Mit gondolsz, kérdé Candide, vajjon az emberek mindég igy mészárolták egymást, mint manapság? mindig ily hazugok, gazemberek, álnokok, hálátlanok, rablók, csélcsapok, gyávák, irígyek, inyencek, részegesek, kapzsik, dicsvágyók, vérengzők, rágalmazók, tobzódók, fanatikusok, képmutatók és ostobák voltak?
– Mit gondolsz, felelé Martin, vajjon a sólymok mindég megették a galambokat, ha rájuk bukkantak?
– Kétségkivül, mondá Candide.
– Nos, mondá Martin, ha a sólymoknak mindég egyforma volt a természetök, miért tételezed fel, hogy az emberek természete változott?
– Ó, mondá Candide, az egészen más… mert a szabad akarat…”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!