Voltaire – Candide – Olvasónapló

Huszonhetedik fejezet: Candide Konstantinápolyba utazik.

Főbb szereplők Helyszín
Candide
Martin
Cacambo
Rákóczi, az erdélyi fejedelem
Pangloss mester
Kunigunda bátyja
Útban Konstantinápoly felé

Cacambo végül megkéri török gazdáját, aki III. Achmetet kíséri Konstantinápolyba, hogy Candide-ot és Martint is vegye fel a hajójára.

„Hát nem hihetetlen kaland ez, amelyben Velencében volt részünk, ki látott vagy hallott még olyat, hogy hat, trónjától megfosztott király együtt vacsorázzék egy fogadóban. – Ez sem rendkivülibb, mint egyéb dolog, melyben részünk volt, mondá Martin. Mindennapi dolog, hogy a királyok elvesztik trónjukat; és ami a nagy meg­tiszteltetést illeti, hogy velük együtt ettünk, ez oly jelentéktelen dolog, ami szóra sem érde­mes.”

Candide persze leginkább azt akarja megtudni Cacambotól, hogy mi van Kunigundával?

Cacambo elmeséli, hogy a szép Kunigunda bizony egy Rákóczi (!) nevű fejedelem edényeit mossa és ami ennél nagyobb baj, rettentően megcsúnyult.

„- Ó, akár szép, akár csunya, sóhajtott Candide, én tisztességes ember vagyok s az a kötelességem, hogy örökké szeressem. De hogyan juthatott ily utálatos állapotba, holott te öt-hat milliót hoztál magaddal.”

Martin elmeséli, hogy két milliót kellett fizetnie a Buenos Aires-i kormányzónak, hogy kiválthassa Kunigundát, azután egy tengeri kalóz elrabolta a többit, Cacambot, Kunigundát és az öregasszonyt pedig elhurcolta először A Matapan fokra, majd Miloba, Nicariába, Samosba, Petrába, a Dardanellákba, a Marmora partjaira és Scutariba.

Később Kunigunda és az öregasszony Rákóczi mosogató női lettek, Cacambo pedig a trónfosztott török szultán lakája.

Hamarosan a hajó a fekete tenger partjára ér, itt Candide megváltja Cacambot a szultántól, majd bérel egy gályát, hogy minél hamarabb Kunigundához érhessen.

A hajón a többi között van két gályarab, akik nagyon rosszul eveznek, a kapitány állandóan veri őket és akik nagon ismerősök Candide-nak.

„Eltorzult arcuk egyes vonásai kis hasonlóságot mutattak Panglossnak és Kunigunda bátyjának, a szerencsétlen jezsuita bárónak vonásaihoz. Ez a gondolat meginditotta és elszomoritotta őt s erre még figyelmesebben kezdte nézni őket.

-Szavamra mondom, igy szólt Cacambohoz, ha nem láttam volna felakasztva Pangloss mestert s ha szerencsétlenségre nem önkezemmel öltem volna meg a bárót, ugy azt hinném, hogy ők eveznek e gályán.”

Természetesen kiderül, hogy a két gályarab valóban a halottnak hitt Pangloss mester és Kunigunda bátyja, a jezsuita báró.

Candide pedig azonnal kiváltja őket a rabságból, majd immár öten folytatják útjukat, hogy kiszabadíthassák Kunigundát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .