Huszonkilencedik fejezet: Hogyan találta meg Candide Kunigundát és az öreg asszonyt?
| Főbb szereplők | Helyszín |
| Candide Martin Cacambo Pangloss mester Kunigunda bátyja Kunigunda Az öregasszony |
Propontisz |
„Mialatt Candide, a báró, Pangloss, Martin és Cacambo a kalandjaikat mesélték, amig a világ dolgainak összekapcsolódásáról vagy össze nem kapcsolódásáról beszélgettek, mig az okokról és okozatokról vitatkoztak, valamint az erkölcsi és fizikai bajokról, a szabadságról és szükségességről, a vigasztaló érzésekről, melyek eltölthetik az embert, midőn török gályára hurcolják, azalatt a Propontisz partjához értek és az erdélyi fejedelem házához jutottak. Kunigunda és az öregasszony kerültek legelőször a szemök elé amint a törülközőket a száritó kötélre teregették.”
Kunigunda valóban megcsúnyult:
„Candide a gyöngéd szerető, amint szép Kunigundáját megbámulva, fénytelen szemekkel, hervadó kebellel, ráncos arccal, vörös, eldurvult kezekkel megpillantotta, megborzadván három lépésnyire visszatántorodott, aztán jobb érzésének engedve mégis előbbre lépett. A leány megölelte Candide-ot és bátyját; az öreg asszonyt is megölelték; Candide mindkettőjüket kiváltotta.”
Az csak egy dolog, hogy Kunigunda megcsúnyult, de ezt senki sem mondta meg neki, ő még mindig azt hiszi, hogy gyönyörűséges bárókisasszony, és emlékezteti Candide-ot, hogy azt ígérte, feleségül veszi őt.
„Candide-ot oly energikus hangon emlékeztette igéretére, hogy a jámbor ifju nem merte visszautasitani. Közölte a báróval, hogy hugát feleségül szándékozik venni.”
A báró nézetei azonban a gályarabság ellenére sem változtak:
„-Sohase fogok belenyugodni, mondá a báró, ily alacsonyságba az ő részéről és sohase bocsátom meg a te szemtelenségedet; ilyen gyalázatot sohasem fognak a szememre vetni, hugom gyermekei sohase léphetnének be a német káptalanokba; más, mint birodalmi báró nem veheti feleségül a hugomat.
Kunigunda bátyja lába elé vetette magát és megeredtek a könnyei; a báró azonban hajthatatlan maradt.
-Te balga ember, mondá Candide, megszabaditottalak a gályától, kifizettem a váltságdijat, kiváltottam hugodat is; mosogató leány volt itt és megcsunyult; én olyan jó vagyok, hogy mégis feleségül akarom venni és te még meg akarod hiusitani szándékomat! ha dühömre hallgatnék, még egyszer keresztül döfnélek! – Ölj meg még egyszer, mondá rendithetetlenül a báró, de amig én élek, nem veszed feleségül a hugomat.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!