Hetedik fejezet: Hogyan gondoskodik Candide-ról egy öreg asszony; hogyan találja fel kedvesét.
| Főbb szereplők | Helyszín |
| Candide Az öregasszony Kunigunda |
Lisszabon |
Candide az öregasszony nyomában egy kis tengerparti kunyhóba kerül, ahol enni, inni kap és kenőcsöt a sebeire. Az öregasszony napokig ápolja, de nem hajlandó megmondani, hogy ki is ő valójában, vagy miért segít a fiún.
Végül egy nap, amikor Candide már nagyjából felépült, elvezeti egy nem messze lévő házba, egy arannyal díszített terembe és leülteti egy selyempamlagra, majd magára hagyja.
Nem sokkal később egy lefátyolozott nőt vezet Candide-hoz, aki felhajtja a fátylat és örömmel fedezi fel Kunigundát!
Természetesen nagy az öröm és a boldogság, Candide sírva kérdezi Kunigundától, hogy hogyan menekült meg a bolgároktól.
Kunigunda megígéri, hogy mindent el fog mesélni, de először Candide-nak kell beszélni, mi történt vele, mióta kirúgták a kastélyból.
„Candide a legmélyebb megilletődéssel engedelmeskedett; s ámbár elfogódott volt, hangja pedig zavart és remegő s ámbár gerincébe még éles fájdalom nyilalt, a legnaivabb módon elmesélt mindent, amit elválásuk pillanata óta tapasztalt. Kunigunda az égre emelte tekintetét: megkönnyezte a jó anabaptistának és Panglossnak halálát; azután ő beszélt Candide-nak és az ifju áhitattal figyelt minden szavára s majd elnyelte a leányt tekintetével.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!