Voltaire – Candide – Olvasónapló

Harmincadik fejezet: Befejezés

Főbb szereplők	Helyszín
Candide Martin Cacambo Pangloss mester Kunigunda Az öregasszony Paquette Giroflée barát A török dervis Egy öregúr, két fia és két lánya	Törökország A majorság

Candide így, hogy Kunigunda megcsúnyult, már nem is akarja annyira feleségül venni Kunigundát, de mivel a báró annyira ellenzi a házasságot, ezért fellobban benne az ellenkezés. Elhatározza, hogy csak azért is megnősül.

Panglossal, Martinnal és Cacamboval tanácskozik, hogy mit lehetne tenni.

Pangloss elméleti úton bebizonyítja, hogy a német birodalom minden törvénye szerint Kunigundának joga van feleségül menni Candide-hoz.

Martin szerint a bárót a tengerbe kéne dobni.

Cacambo pedig azon a véleményen van, hogy a bárót vissza kéne adni a gálya kapitányának, hadd menjen Rómába.

„Az ötlet nagyon megtetszett, az öregasszony is helyeselte; a hugának nem tettek a dologról emlitést; nem sok pénzökbe került, hogy a dolgot végrehajtsák és meg­volt az örömük, hogy kijátszottak egy jezsuitát és megbüntették egy német báró gőgösségét.”

Candide megvesz egy majorságot, ahol együtt él a feleségével, Kunigundával, Panglossal, az öregasszonnyal, Martinnal és Cacamboval.

Az ember azt gondolná, hogy ennyi viszontagság után most már minden rendben lesz hőseinkkel és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, de nem.

Kunigunda egyre csúnyább és ezzel együtt egyre házsártosabb lesz, az öregasszony betegeskedik, Pangloss el van búsulva, mert tudását senki előtt nem csillogtathatja, Cacambo belefárad a kertészkedésbe.

Egyedül Martint nem viseli meg a dolog, mert ő úgy van vele, hogy mindenhol egyformán rossz.

„Pangloss bevallotta, hogy mindég nagyon szenvedett; mivel azonban eddig azt bizonyitgatta, hogy minden csodálatosan jól van, megmaradt e felfogása mellett, bár már ő maga sem hitte.”

Hamarosan újabb szereplők csatlakoznak hozzájuk:

„egy napon ugyanis Paquette-et és Giroflée barátot látták kikötni majorságuk mellett; a legégbekiáltóbb nyomorban voltak; hamarosan megették háromezer piaszterüket, faképnél hagyták egymást, majd ismét kibékültek, aztán megint összevesztek, tömlöcbe jutottak s onnan megszöktek; Giroflée barát végre törökké lett, Paquette régi mesterségét folytatta, de már nem ment vele semmire.”

Paquette és Giroflée barát sorsa újabb vitára sarkallja Candide-ékat, azt boncolgatják, hogy mi az élet rételme.

A szomszédságukban lakik egy híres török dervis, attól kérnek tanácsot:

„Mester, arra kérünk téged, nyilatkozzál: mi célra teremtődött az a különös állat, melyet embernek nevez­nek?

– Miért avatkozol ilyesmibe? – kérdé a dervis, – a te dolgod ez?

– De tisztelendő atyám, tette hozzá Candide, rettentően sok baj van e földön.

– Mi közöd hozzá, mondá a dervis, hogy jóság vagy gonoszság van-e a földön? Mikor a szultán ő magassága egy hajót küld Egyip­tomba, törődik-e vele, hogy a hajón tartózkodó egerek jól érzik-e magukat vagy nem?

– Tehát mit kell tennünk, kérdé Pangloss.

– Hallgass! felelé a dervis.

– Azzal a gondolattal hizelegtem magamnak, mondá Pangloss, hogy eszmecserét folytathatok veled az okokról és okozatokról, a lehető legjobb világról, a gonoszság eredetéről, az emberi lélek természetéről és az előre meg­állapitott összhangról.«

E szavakra a dervis becsapta orruk előtt az ajtót.”

Amikor Candide, Pangloss és Martin hazafelé mennek a majorságba, egy öregúr háza előtt mennek el, aki behívja őket. Kiderül, hogy együtt műveli a földjét két fiával és két lányával és bőségesen megvendégeli Candide-ékat.

„Hatalmas és pompás földbirtokod lehet, mondá Candide a töröknek.

– Csak husz holdnyi, felelt a török; a gyermekeimmel müvelem; a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsét­lenséget: az unalmat, a bünt és a nélkülözést.”

Candide-ot és társait komolyan elgondolkoztatja az öreg török szavai, gondolataikat Martin fogalmazza meg a legjobban:

„- Dolgozzunk minden okoskodás nélkül, mondá Martin, ez az egyetlen mód, mellyel az életet elfogadhatóvá tehetjük.”

„A kis társaság minden tagjának megtetszett ez a dicséretre méltó inditvány; mindenki a maga tehetségét kezdte gyakorolni; a kis föld sok hasznot hajtott. Kunigunda ugyan valóban nagyon csunya lett, de kitünő szakácsnő vált belőle; Paquette hímezett, az öregasszony gondozta a fehérnemüeket. Még Giroflée barátnak is hasznát lehetett venni, kitünő asztalos és tisztes­séges ember lett belőle. Pangloss ezután is gyakran elmondta Candide-nak:

-A lehető legjobb világban az események mindég szorosan kapcsolódnak egymásba, mert végre is ha Kuni­gunda iránt érzett szerelmed miatt nem űztek volna el a kastélyból sürü farbarugások között, ha nem kerültél volna az inkvizício kezébe, ha nem jártad volna be fél Amerikát, ha nem döfted volna át a bárót, ha nem vesztetted volna el Eldorádóból, ebből a kitünő országból hozott összes kosodat, akkor nem ehetnél itt befőtt cédrust és cukros mandulát.

– Igazad van, mondá Candide, de most fogjunk munkához: műveljük kertünket.”

-Vége-