Huszonnyolcadik fejezet: Mi történt Candide-dal, Kunigundával, Panglossal, Martinnal és a többivel?
| Főbb szereplők | Helyszín |
| Candide Martin Pangloss mester Cacambo Kunigunda bátyja |
Útban Konstantinápoly felé |
Út közben Kunigunda bátyja és Pangloss elmesélik Candide-nak, hogyan került a gályára.
Miután leszúrta Candide, Kunigunda bátyja nem halt bele a sérülésbe, egy jezsuita orvos hamarosan meggyógyította. Nem sokkal ezután azonban egy spanyol horda ejtette foglyul, aki Buenos Airesbe hurcolták. A báró nem sokkal azután került Buenos Airesbe, hogy Kunigunda elment onnan.
Amikor kiderül, hogy Kunigunda bátyja jezsuita, akkor szabadon engedik, és Rómába akar menni, de kinevezik Franciaország követének papjává Konstantinápolyba.
Még nem sok ideje tartózkodott a városban, amikor megismerkedik a francia követség egy jóképű muzulmán apródjával, akivel sétára indulnak. Az ifjúnak a nagy meleg miatt kedve támad megfürdeni, amiben Kunigunda bátyja is követi.
A bárónak sejtelmes sincs, hogy mekkora bűn egy keresztényre nézve, hogy meztelenül találják együtt egy muzulmánnal. Kunigunda bátyját azonnal elfogják, százat vernek a talpára és eladják gályarabnak.
Candide ezután Pangloss történetét hallgatja meg: Panglosst máglyán akarták elégetni, de nagy vihar támadt, zuhogó esővel ami miatt nem tudták meggyújtani a tüzet, ezért végül felakasztották.
Az ítélet végrehajtója, egy alesperes, nagyon értett az égetéshez, de az akasztásban járatlan volt, így Pangloss nem halt meg, csak elvesztette az eszméletét.
Pangloss „holttestét” egy portugál orvos vette meg, azzal a céllal, hogy felboncolja. Természetesen nagy volt a meglepetés és az ijedtség, amikor megejtette az első vágást a „hullán”, mire az elkezdett sikoltozni.
A portugál orvos és a felesége meggyógyította Panglosst, aki egy Velencébe készülő máltai lovag lakája lett, majd egy velencei kalmár szolgálatába áll, akivel Konstantinápolyba kerül.
„Egy napon az a szeszélyem támadt, hogy belépek egy mecsetbe, csak egy öreg imám volt ott s egy fiatal, nagyon bájos, ájtatos leányka, ki imáját morzsolta; keble teljesen fedetlen volt; mellbimbói közt gyönyörü csokra volt tulipánból, rózsából, kökörcsinből, boglárkából, jácintból és kankalinból; a leányka leejtette a csokrát, mire én felemeltem s a legtiszteletteljesebb udvariassággal visszatüztem a helyére… Ez oly sokáig tartott, hogy az öreg imám haragra gerjedt s látva, hogy keresztény vagyok, segitségért kiabált.”
Panglosst lefogják, százat vernek a talpára és gályarabságra ítélik, ahol véletlenül a báró mellé kerül. Egész idő alatt azon vitatkoznak, hogy melyik a nagyobb bűn, egy lány mellére visszatűzni a csokrot, vagy meztelenul együtt fürdeni egy muzulmán fiúval.
„- Mondd meg kedves Panglossom, kérdé kiváncsian Candide, mikor fel voltál akasztva, mikor keresztvágást kaptál, ütlegekkel halmoztak el, a gályán kellett evezned, mindég azt gondoltad, hogy minden a legjobban van?
– Én mindég az első nézetem mellett maradok, felelte Pangloss; végre is én filozófus vagyok, nem volna méltó hozzám, hogy ellenkezésbe jöjjek önmagammal; Leibniz ugyanis nem tévedhetett, az előre megállapitott harmónia a legszebb dolog a világon, ép oly szép, akár csak a nyers anyagi és a magasabbrendü szellemi lényeg összhangja.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!