Tizenegyedik fejezet: Az öreg asszony története.
| Főbb szereplők | Helyszín |
| Az öregasszony | A hajó fedélzete |
Az öregasszony elmeséli, hogy nem volt ő mindig szegény, szerencsétlen és csúnya öregasszony. Ő valójában X. Orbán pápa és Palesztrina hercegnőjének lánya, akit tizennégy éves koráig olyan luxus körülmények között neveltek, amit Kunigunda és Candide el sem tudnak képzelni.
14 évesen aztán hozzá akart menni feleségül Massa-Carrara uralkodó hercegéhez. A szerelem kölcsönös volt, az ifjú és jóképű herceg is szerette a lányt.
Probléma abból támadt, hogy a hercegnek volt egy szeretője, egy márkiné, aki nem nézte jó szemmel a kötendő házasságot, ezért egy csésze mérgezett csokoládéval megölte a herceget, így a házasság füstbe ment.
Palesztrina hercegnője ezután úgy döntött, hogy mivel lánya nagyon le van sújtva a gyászeset miatt, ezért egy időre elutaznak a család Gaeta vidékén lévő birtokára. Hajóra is szálltak, de egy szalei kalóz üldözőbe veszi a hajukat, majd elfogják őket.
A hercegnét és a lányát Marokkóba szállítják, hogy eladják őket rabszolgának, út közben természetesen többször megerőszakolva őket.
Marokkóban azonban éppen véres polgárháború dúlt, mert meghalt a császár, Muley-Ismael, és mind az ötven fia a trónért harcolt.
A partra szálló kalózokat azonnal megtámadták, akik persze védték a legfontosabb kincsüket, a nőket. Kegyetlen harc kezdődött, aminek során a lány anyját és össze cselédjét darabokra tépték, de az összes kalóz is meghalt.
Csak a lány maradt életben, aki nagy nehezen elvonszolta magát egy patakpartra, ahol a fák alatt elbújt
„Lassanként kábitó álomba merültem, mely inkább ájulást hozott, mint pihenést. Az érzékenység és kábultság ily állapotában élet és halál közt lebegve egyszer csak érzem, hogy valami a testemhez ér; kinyitom szememet és egy jóképü, fehér embert látok magam előtt”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!