Negyedik fejezet: Hogyan találkozott Candide hajdani filozófia-tanítójával, Pangloss doktorral s mi lett az utóbbi sorsa?
| Főbb szereplők | Helyszín |
| Candide Pangloss mester Jacques |
Hollandia Útban Lisszabon felé |
Candide megszánja a koldust és odaadja neki két pengő forintját. Erre a koldus a nyakába borul, kiderül, hogy Pangloss mester az, Candide régi tanítója.
Candide megörül a találkozásnak, lelkesen kérdezi, hogy mit tud Pangloss az ő szerelméről, Kunigundáról?
Kiderül, hogy az arab-bolgár háború a báró kastélyát is elérte, Kunigundát bolgár katonák megerőszakolták és megölték, a bárónak kitekerték a nyakát, a bárónét darabokra tépték és a báró fiát is legyilkolták. A kastélyt pedig felgyújtották és lerombolták.
Candide nagyon elkeseredik ezen, most már csak arra kíváncsi, hogy hogyan jutott Pangloss mester ilyen elkeserítő állapotba. Pangloss pedig elmondja, hogy a bárónénak az a Paquette nevű szolgálólánya, akivel Kunigunda meglátta őt az parkban, bizony vérbajos volt, amit Pangloss mester elkapott.
Pangloss még a betegség „családfáját” is ismeri: Paquette egy tudós ferences rendi baráttól kapta el a nemi betegséget, az egy vén grófnőtől, aki egy lovassági kapitánytól, aki egy márkinőtől, aki egy apródtól, aki egy jezsuita novíciustól, aki pedig Kolumbusz egyik bajtársától.
Candide elgondolkozik Pangloss történetét és arra jut, hogy talán mégsem ez a világ minden világ legjobbika, és nincs minden rendben úgy, ahogy van.
A nemi betegségtől gyötört Pangloss azonban hű marad az elveihez, szerinte, ha Kolumbusz bajtársa nem hurcolja be a vérbajt Európába, akkor pl. ma nem ismernénk a csokoládét sem.
Candide égül kikönyörgi jótevőjénél, Jacques-nél, hogy vegye pártfogásába Pangloss mestert is. Panglosst tehát kigyógyítják a vérbajból és a kezelést alatt csak egyik szemét és egyik fülét veszti el.
Mivel Pangloss mester szépen tudott írni és számolni, ezért Jacques megteszi a könyvelőjének. Ilyen minőségben utaznak hármasban két hónap múlva üzleti ügyen Lisszabonba.
A hajóúton Pangloss mester Jacques-t is igyekszik meggyőzni alapelvéről, miszerint „ezen a világon minden a legjobban van berendezve”.
Jacques, az anabaptista nem egészen ért ezzel egyet:
„Valahogy ugy kell legyen, mondá, hogy az emberek elhagyták eredeti természetöket, mert hiszen nem születtek farkasoknak és mégis farkasokká lettek. Isten se huszonnégy fontos ágyukat se szuronyokat nem adott az embereknek, és ők mégis szuronyokat és ágyukat gyártottak, hogy ezekkel pusztitsák egymást. Megemlithetném még a csődbejutottakat és az igazság-szolgáltatást is, amely lefoglalván a bukott kereskedők vagyonát, megfosztja tőle a hitelezőket”
Pangloss azonban hajthatatlan:
„- Mindez elkerülhetetlenül szükséges, válaszolá a félszemü doktor, és az egyesek szerencsétlensége az általános jólét forrása; igy aztán minél több bajuk van egyeseknek, annál nagyobb az általános jólét.”
A beszélgetős közben hajújuk már Lisszabon kikötője előtt jár, amikor hirtelen elsötétül az ég és hatalmas vihar csap le rájuk.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!