Tizenharmadik fejezet: Hogyan kellett Candide-nak elválnia a szép Kunigundától és az öreg asszonytól?
| Főbb szereplők | Helyszín |
| Candide Kunigunda Az öregasszony Don Fernando d’ Ibaraa, y Figueora, y Mascarenes, y Lampourdos, y Souza, a kormányzó Egy bíró tíz katonával |
Buenos Aires |
Kunigunda és Candide álmélkodva hallgatja az öregasszony történetét.
„Bizony nagy kár, mondá Candide, hogy a bölcs Panglosst, a bevett szokások ellenére felakasztották az eretnek-égetési ünnepélyen; mily épületes dolgokat mondana most nekünk a fizikai és erkölcsi bajokról, melyek a szárazföldet és tengert beboritják és én most már elég bátornak érezném magam, hogy feltevéseire néhány tiszteletteljes megjegyzést kockáztassak meg.”
Közben a hajó kiköt „Buenos-Ayres”-ben, és Kunigunda, Candide és az öregasszony egyenes a kormányzóhoz megy, aki a rövid Don Fernando d’ Ibaraa, y Figueora, y Mascarenes, y Lampourdos, y Souza névre hallgat és legfőbb ismertetőjegye mérhetetlen gőgössége és beképzeltsége.
A kormányzó első látásra beleszeret Kunigundába és megkérdezi Candide-tól, hogy házasok-e. Candide érzi, hogy hazudnia kéne, vagy azt mondani, hogy a felesége Kunigunda, vagy a testvére, de naiv, tiszta lelke nem tud hazudni.
„Kunigunda kisasszony mondá, megtisztelt azzal, hogy hozzám jön feleségül s arra kérjük méltóságodat, hogy kegyeskedjék bennünket összeadatni.”
A kormányzónak sem kell több, rögtön a csapataihoz vezényli Candide-ot, majd amikor kettesben marad Kunigundával, bevallja neki, hogy első látásra beleszeretett és megkéri a kezét.
Kunigunda egy kis gondolkodási időt kér, mert az öregasszonytól akar tanácsot kérni.
Az öregasszony pedig azt mondja neki, hogy bár Kunigunda 72 őst tud felmutatni, de egy fillérje sincs, se családja, se vagyona, aligha tehet mást, mint, hogy feleségül meg a kormányzóhoz, ráadásul így Candide-nak is tudna segíteni.
Miközben Kunigunda és az öregasszony a férjhezmenetelen tanakodnak, egy kis hajó érkezik a város kikötőjébe, amin egy bíró utazik tíz katonával.
Emlékezzünk rá, hogy a tizedik fejezetben, amikor Kunigunda, Candide és az öregasszony a zsidó és az inkvizítor megölése után menekülnek, akkor egy kocsmában ellopják Kunigunda ékszereit. Akkor az öregasszony egy barátra gyanakodott.
És igaza is volt, tényleg egy barát lopta el az ékszereket, aki lebukott velük, amikor néhányat el akart adni és az ékszerész felismerte az inkvizítor ékszereit.
Azért, hogy ne végezzék ki, bevallotta, hogy kitől lopta őket és azok merre menekültek. Így került a bíró a katonákkal a kikötőbe.
Persze hamar elterjed a híre, hogy egy spanyol bíró van a városban és a nagy inkvizítor gyilkosát üldözi.
„Te nem menekülhetsz, mondá Kunigundának, de nincs mitől félned: hiszen nem te ölted meg ő nagyméltóságát; különben is a kormányzó ur, ki imád téged, nem türné, hogy rosszul bánjanak veled: tehát maradj.« Ezután gyorsan Candide-hoz megy és: »Menekülj, mondja neki, mert különben egy óra mulva máglyán halsz meg.« Nem volt veszteni való idő; de hogyan váljék el Kunigundától és hova meneküljön?”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!