Voltaire – Candide – Olvasónapló

Tizenötödik fejezet: Hogyan ölte meg Candide a kedves Kunigunda bátyját?

Főbb szereplők Helyszín
Candide
Kunigunda bátyja
Cacambo
Paraquay

 

Kunigunda bátyja elmeséli, hogy miután a bolgárok elvonultak, őt, az anyját, két szolgálót és három kisgyereket szekérre tettek. Mindenki azt hitte, hogy ő is meghalt és az volt a terv, hogy a két mérföldre lévő jezsuita kápolnában temetik el a hullákat.

Egy jezsuita szenteltvizet hintett a halottakra, ami belement Kunigunda bátyjának a szemébe, amitől pislogni kellett. A jezsuita ezt észrevette, és kimentették a hullák közül.

Kunigunda bátyja néhány hét alatt talpra állt, és mivel jóképű, szép férfi volt, megtetszett a jezsuita Croust atyának, aki Rómába küldte.

Kunigunda bátyja Rómában jezsuita lett, később Paraquayba küldték, ahol előbb hadnagy, később ezredes lett. Fő feladata, hogy a spanyol király csapatai ellen harcoljon.

Candide pedig elmeséli, hogy Kunigunda nincs is olyan messze, Buenos Airesben van éppen.

„A báró egyre ölelgette Candide-ot, testvérének, megmentőjének nevezte. »Ó – mondá a báró – kedves Candide-om, bárcsak együtt vonulnánk be, mint győztesek, a városba és kisza­baditanánk Kunigunda hugomat. – Én is csak ezt kivánom, mondá Candide; mert az volt a szándékom, hogy feleségül veszem őt és még nem adtam fel a reményt.”

Candide legnagyobb megdöbbenésére azonban Kunigunda bátyja erre teljesen kiborul: hogy mer Candide ilyet mondani, hogy merészel még csak gondolni is arra, hogy feleségül vegye az ő húgát, aki 72 őssel rendelkezik?!

Candide azonban nem hagyja magát:

„Tisztelendő atyám, a világ minden ősei nem érnek egy fabatkát sem: húgodat én szabaditottam ki egy zsidónak és egy inkvizitornak karjaiból; ő nagyon is hálásnak kell hogy érezze magát és feleségem akar lenni; Pangloss mester mindég azt bizonyitotta, hogy az emberek egyenlők és én kétségkivül feleségül fogom venni Kunigundát.”

Kunigunda bátyja, a jezsuita báró azonban ezt másképp gondolja és kardlapjával belevág Candide arcába. Erre Candide is kardot ránt, és még mielőtt meggondolná, hogy mit is tesz, leszúrja Kunigunda bátyját.

„Istenem, édes Istenem! – sóhajtja – megöltem a régi gazdámat, barátomat, sógoromat; én vagyok a világ legszelidebb embere és ime, már három embert küldtem a másvilágra; és a három közül kettő pap.”

A helyzetet ismét a gyors eszű Cacambo menti meg, ráadja a báró köpönyegét és kalapját Candide-ra:

„Vágtas­sunk el, uram; mindenki azt fogja gondolni, hogy jezsuita pap vagy, ki rendeleteket megy osztogatni és mielőtt még utolérhetnének, túl leszünk a határon.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .