Huszonhetedik fejezet: Candide Konstantinápolyba utazik.
| Főbb szereplők | Helyszín |
| Candide Martin Cacambo Rákóczi, az erdélyi fejedelem Pangloss mester Kunigunda bátyja |
Útban Konstantinápoly felé |
Cacambo végül megkéri török gazdáját, aki III. Achmetet kíséri Konstantinápolyba, hogy Candide-ot és Martint is vegye fel a hajójára.
„Hát nem hihetetlen kaland ez, amelyben Velencében volt részünk, ki látott vagy hallott még olyat, hogy hat, trónjától megfosztott király együtt vacsorázzék egy fogadóban. – Ez sem rendkivülibb, mint egyéb dolog, melyben részünk volt, mondá Martin. Mindennapi dolog, hogy a királyok elvesztik trónjukat; és ami a nagy megtiszteltetést illeti, hogy velük együtt ettünk, ez oly jelentéktelen dolog, ami szóra sem érdemes.”
Candide persze leginkább azt akarja megtudni Cacambotól, hogy mi van Kunigundával?
Cacambo elmeséli, hogy a szép Kunigunda bizony egy Rákóczi (!) nevű fejedelem edényeit mossa és ami ennél nagyobb baj, rettentően megcsúnyult.
„- Ó, akár szép, akár csunya, sóhajtott Candide, én tisztességes ember vagyok s az a kötelességem, hogy örökké szeressem. De hogyan juthatott ily utálatos állapotba, holott te öt-hat milliót hoztál magaddal.”
Martin elmeséli, hogy két milliót kellett fizetnie a Buenos Aires-i kormányzónak, hogy kiválthassa Kunigundát, azután egy tengeri kalóz elrabolta a többit, Cacambot, Kunigundát és az öregasszonyt pedig elhurcolta először A Matapan fokra, majd Miloba, Nicariába, Samosba, Petrába, a Dardanellákba, a Marmora partjaira és Scutariba.
Később Kunigunda és az öregasszony Rákóczi mosogató női lettek, Cacambo pedig a trónfosztott török szultán lakája.
Hamarosan a hajó a fekete tenger partjára ér, itt Candide megváltja Cacambot a szultántól, majd bérel egy gályát, hogy minél hamarabb Kunigundához érhessen.
A hajón a többi között van két gályarab, akik nagyon rosszul eveznek, a kapitány állandóan veri őket és akik nagon ismerősök Candide-nak.
„Eltorzult arcuk egyes vonásai kis hasonlóságot mutattak Panglossnak és Kunigunda bátyjának, a szerencsétlen jezsuita bárónak vonásaihoz. Ez a gondolat meginditotta és elszomoritotta őt s erre még figyelmesebben kezdte nézni őket.
-Szavamra mondom, igy szólt Cacambohoz, ha nem láttam volna felakasztva Pangloss mestert s ha szerencsétlenségre nem önkezemmel öltem volna meg a bárót, ugy azt hinném, hogy ők eveznek e gályán.”
Természetesen kiderül, hogy a két gályarab valóban a halottnak hitt Pangloss mester és Kunigunda bátyja, a jezsuita báró.
Candide pedig azonnal kiváltja őket a rabságból, majd immár öten folytatják útjukat, hogy kiszabadíthassák Kunigundát.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!