Első felvonás, második jelenet
Szereplők |
Cléante – Harpagon fia Eliz – Harpagon lánya |
Valér távozása után érkezik Cléante és még mielőtt Eliz megszólalhatna, bejelenti, hogy szerelmes.
Cléante áradozva beszél szerelméről, bár azt bevallja, hogy még nem kérte meg a kezét és sajnálkozik, amiért Eliz nem tudja átérezni a szerelmét, hiszen ő úgy tudja, hogy Eliznek nincs még választottja.
Eliz pedig nem világosítja fel a bátyját, hogy éppen erről akart volna beszélni, inkább Cléante választottjáról faggatja a fiatalembert. Cléante pedig áradozik:
„Fiatal lány; nem régóta lakik a környékünkön. Mintha az ég csak arra teremtette volna, hogy szerelmet keltsen mindenkiben, aki megpillantja! Húgocskám, nincs a világon még egy olyan édes teremtés; az első pillantásra elragadott. Mariannának hívják. Betegeskedő, öreg édesanyjával él; a drága leány elképzelhetetlen szeretettel ragaszkodik hozzá. Gondozza, búslakodik miatta, vigasztalja olyan odaadással, hogy megindulna rajta a szíves. Bármihez nyúl, bármit csinál, a világ legbűbájosabb módján csinálja. Minden mozdulata csupa, de csupa kellem: maga a megtestesült finomság, kecsesség, a megindító jóság; az imádni való tisztaság, a… ó, húgocskám, bár ismerhetnéd!”
Kétségtelen tehát, hogy Cléante fülig szerelmes Mariannába. Ezután azonban azon kesereg, hogy milyen szívesen segítene a nehéz anyagi körülmények között élő anyán és lányán, de apjuk fösvénysége, zsugorisága miatt nem adhat semmit a lánynak „nem adhatom miatta semmiféle tanújelét a szerelmemnek”
Vagyis a darab főszereplője, Harpagon, még elő sem került, de már előre kialakítunk róla egy negatív elképzelést: zsugori, fösvény alak, akit csak a pénz, a vagyon érdekel, és akitől a lánya és a fia is tart.
Eliz mélyen együtt érez bátyjával, hiszen tulajdonképpen ő is hasonló helyzetben van.
Cléante tovább kesereg: „Mert ha jól megnézzük, van-e kegyetlenebb dolog annál a kérlelhetetlen szűkmarkúságnál, annál a keményszívűségnél, amely fogva tart, és napról napra senyveszt bennünket?”
A jelenet végén pedig Cléante végre kiböki, hogy miért is kereste a húgát: azt szeretné, hogyha Eliz mellé állna az apjukkal szemben, hogy Cléante nyíltan vállalhassa szerelmét.
Ha apjuk ellenáll, akkor Cléante a lázadásra is hajlandó, elszökik Mariannával, ennek érdekében igyekszik pénz szerezni, vagyis kölcsönöket akar felvenni.
Az alaphelyzet tehát a következő: Van két szerelmes pár: Valér és Eliz, illetve Cléante és Marianna. Mindkét szerelemnek Eliz és Cléante apja, Harpagon áll az útjába, mégpedig mérhetetlen zsugorisága miatt.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Az első sor 2. szava az nem „előző” szeretne lenni?
Nagyon tetszik az oldal, az új külsővel is, meg az érthetősége miatt is egyik kedvencem. 🙂
Kedves a tigris aki nem bánt!
Melyik első sor melyik második szavára gondolsz? 🙂 Azt nem látom, hogy melyik jelenthez írtál, csak azt, hogy a fösvény olvasónaplójához.
Üdv:
Zsiráf
Igen, jelezni akartam, csak „lemaradt”, a következő funkció esetleg lehetne a „szerkesztés”. Ha nem vagyok vak, elvileg nincs(?). 3. részben találtam, emellett a 15. rész utolsó mondata a csillagoM szó hibás. 🙂
Köszi: A tigris nem bánt
Kedves A tigris nem bánt!
Nos, most sem vagyok előrébb, mert A fösvény nem részekből áll, hanem felvonásokból és jelenetekből 🙂 El tudod képzelni, hogy mi lenne itt, ha engedném szerkeszteni az oldalt? 🙂 🙂
Üdv:
Zsiráf