Negyedik felvonás, harmadik jelenet
Szereplők |
Harpagon Cléante – Harpagon fia |
Ebből a jelenetből kiderül, hogy Harpagonnak sok rossz tulajdonsága van, de azt nem lehet állítani, hogy bolond lenne, ugyanis csapdát állít a fiának, amibe az bele is sétál.
Kettejük beszélgetése azzal kezdődik, hogy Harpagon megkérdezi Cléante-t, hogy úgy általában mi a véleménye Harpagon leendő feleségéről, Mariannáról.
Cléante pedig természetesen megragadja az alkalmat, hogy kijelentse, nem találja túlságosan szépnek a lányt, nyílván azzal a hátsó szándékkal, hogy hátha az apja kedve elmegy a nősüléstől:
„Cléante: Őszintén megmondom, nem olyan, amilyennek hittem. Viselkedése több mint kacér; alakja esetlen, szépsége közepes; esze közönséges. Ne gondolja apa, hogy kiábrándítani akarom, mert hát mostoha, mostoha: nekem egyik olyan, mint a másik.”
Milyen kár, mondja erre Harpagon, mert éppen az jutott eszébe, hogy túlságosan fiatal hozzá Marianna és tart tőle, hogy mit fog szólni ehhez a nagy korkülönbséghez a párizsi közvélemény. Ezért úgy döntött, hogy mégsem veszi feleségül a lányt, de mivel a kezét már megkérte, azaz elkötelezte magát, ezért hozzá akarta adni Cléanthoz, de mivel a fia épp az előbb mondta, hogy nem tetszik neki…
A madzag pedig elég mézes ahhoz, hogy Cléante után kapjon, azt persze már nem mondhatja, hogy milyen gyönyörűnek találja a lányt, hiszen akkor saját magát hazudtolná meg, ezért más érvet választ:
„Cléante: Hallgasson ide, apa. Igaz, hogy nincs valami nagyon az ízlésemre, de hogy magának, apa, örömet szerezzek, hajlandó vagyok elvenni, ha nagyon akarja.”
Vagyis Cléante úgy tesz, mintha az apjának tenne szívességet azzal, hogy hajlandó lenne elvenni Mariannát.
Harpagon pedig úgy tesz, mintha a világért sem szeretne olyat kényszeríteni a fiára, ami annak ellenére van.
„Harpagon: Ha akarom? Sokkal megértőbb vagyok, mintsem gondolod. Dehogy erőltetem a hajlandóságodat.”
Cléante csapdába esett, ha tovább erőlködik, az már gyanús lehet az apjának, de ha belenyugszik a dologba, akkor meg elveszíti Mariannát. Úgy gondolja, hogy a legjobb megoldás, ha nyíltan bevallja apjának, hogy szereti Mariannát.
„Cléante: […] Az az igazság, hogy szeretem Mariannát attól a naptól fogva, séta közben legelőször megpillantottam. Már azon voltam, hogy engedelmét kérem, hogy elvehessem. Csak az gátolt meg, hogy apa is kinyilvánította szándékát, s így nem akartam apát felingerelni.”
Cléante tehát színt vallott, Harpagon pedig örömmel döngöli földbe a fiát:
„Harpagon: Nahát, most már csak rajta fiatalúr, tudja, még mi van hátra? Az van hátra, kérem, hogy most aztán csak verjük ki egykettőre a fejünkből ezt a szerelmet, most már aztán tessék abbahagyni mindenfajta legyeskedést a körül a lány körül, mert arra én tartok számot, és tessék csak arról a másikról ábrándozni, akit kiszemeltem magának!”
Cléante-nak csak most esik le, hogy csapdát állítottak neki, amibe bele is sétált, de nem hagyja magát:
„Cléante: Szép csapdát vetett, apám, mondhatom! […] nem mondok le erről a szerelemről, és nincs olyan, amit meg ne tegyek, hogy megszerezzem maga elől a lányt.”
Harpagon erre felháborodik, hogy Cléante nem tiszteli az apját, de Cléante-t nem lehet megállítani: „Itt nincs helye a fiúi engedelmességnek. A szerelem előtt semmi sem szent.”
A vita kezd eldurvulni, Harpagon végül már egy botot követel, amivel megverheti a fiát.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Az első sor 2. szava az nem „előző” szeretne lenni?
Nagyon tetszik az oldal, az új külsővel is, meg az érthetősége miatt is egyik kedvencem. 🙂
Kedves a tigris aki nem bánt!
Melyik első sor melyik második szavára gondolsz? 🙂 Azt nem látom, hogy melyik jelenthez írtál, csak azt, hogy a fösvény olvasónaplójához.
Üdv:
Zsiráf
Igen, jelezni akartam, csak „lemaradt”, a következő funkció esetleg lehetne a „szerkesztés”. Ha nem vagyok vak, elvileg nincs(?). 3. részben találtam, emellett a 15. rész utolsó mondata a csillagoM szó hibás. 🙂
Köszi: A tigris nem bánt
Kedves A tigris nem bánt!
Nos, most sem vagyok előrébb, mert A fösvény nem részekből áll, hanem felvonásokból és jelenetekből 🙂 El tudod képzelni, hogy mi lenne itt, ha engedném szerkeszteni az oldalt? 🙂 🙂
Üdv:
Zsiráf