Moliere – A fösvény – Olvasónapló

Negyedik felvonás, első jelenet

Cléante, Marianna, Eliz és Fruzsina kivonulnak a kertbe, ahol végre egyedül lehetnek. Cléante és Marianna most már nyugodtan tisztázhatják, hogy valóban szeretik egymást.

Csak Fruzsina morog egy kicsit:

„Fruzsina: Szűzanyám, a legnagyobb baj mindkettőjükre csak abból származott, hogy egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy idejében nekem szóljon. Ennek az ijedt tanácstalanságnak mindenesetre elejét vettem volna, s nem engedem, hogy a dolgok idáig gabalyodjanak.”

Most már azonban késő a bánat, azt kellene kitalálni, hogy mitévők legyenek.

Marianna kijelenti, hogy ő semmit sem tehet, hiszen bár szereti Cléante-t és boldogan hozzá menne feleségül, de anyja már odaígérte a kezét Harpagonnal és ő túlságosan szereti és tiszteli az édesanyját ahhoz, hogy szembeszálljon vele.

Túl sok mindent Cléante sem tehet, mert mint ahogy Fruzsina rámutat „A bibi ott van, hogy a nagyságos úr kedves apja épp a nagyságos úr apja.”

Vagyis még ha Cléante meg is tudja győzni Marianna anyját, hogy mondja vissza a lánya eljegyzését, Harpagon akkor sem fog beleegyezni abba, hogy a fia elvegye a lányt, már csak bosszúból sem.

A megoldást végül természetesen Fruzsina találja ki: valahogy úgy kéne intézni a dolgot, hogy maga Harpagon akarjon elállni a házasságtól. Erre pedig az lenne a legjobb, ha valahonnan felbukkanna egy korosodó márkinő, hatalmas vagyonnal, akiről elhitetnék Harpagonnal, hogy halálosan beleszeretett és csak őt akarja, annyira, hogy még minden vagyonát is hajlnadó Harpagonra íratni.

Ennek a csalinak aligha tudna ellenállni az öreg fösvény, hiszen bár szerelmes Mariannába, de a pénzbe még jobban szerelmes.

Még szerencse, hogy Fruzsinának éppen van egy barátnője, aki el tudná játszani a nem létező márkiné szerepét.

Cléante pedig megkönnyebbül: „Hidd el Fruzsina, nagyon hálás leszek, ha nyélbe ütöd a dolgot.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!