Moliere – A fösvény – Olvasónapló

Negyedik felvonás, negyedik jelenet

Mielőtt apa és fia tényleg egymásnak esnének, érkezik Jakab.

Harpagon megörül Jakabnak és kinevezi döntőbírónak, hozzon ő ítéletet, kinek van igaza a vitában.

Jakab pedig külön-külön beszél Harpagonnal és Cléante-al, úgy, hogy a másik ne hallja. Gyakorlatilag mindketten ugyanazt mondják, és a másikat vádolják:

„Harpagon: Szeretek egy hajadont, el akarom venni. És ez az akasztófavirág olyan arcátlan, hogy ő is épp azt szereti, és noha megparancsoltam neki, hogy ne szeresse, de ő csak szereti.”

„Cléante: Halálosan szerelmes vagyok egy fiatal lányba, ő is viszonozza, amit iránta érzek: jó szívvel veszi az udvarlásom, és apám egyszerre tönkre akarja tenni a boldogságunkat; megkéreti ugyanazt a lányt.”

Jakab mindkettejüket meghallgatja, majd sajátos módon tesz igazságot: külön-külön mindkettőnek azt mondja, amit az hallani akar.

Vagyis Harpagonnal – úgy hogy Cléante nem hallja – azt mondja, hogy a fia jobb belátásra tért és már nem ellenzi apja házassági szándékát, lemondott a lányról.

Cléante-nak pedig azt – szintén úgy, hogy Harpagon ne hallja –, hogy apja meggondolta magát, átengedi fiának a lányt.

Tehát mindketten azt hiszik, hogy nekik lett igazuk, ezzel Jakabnak – ha csak időlegesen is – de sikerül kibékítenie apát és fiát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!