Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló

13.

Este van már, mire Jancsi és a királylány visszaérnek a csata helyére. Mindenhol török halottak hevernek.

A csatatér mellett van egy tó, annak a vize is piroslik, mert a magyar huszárok abban mosták le magukról a török vért.

A magyar katonák visszakísérik a francia királyt a közelben lévő várába. Mire odaérnek, Jancsi is megjelenik a királylánnyal.

A francia király öröme határtalan, hogy visszakapta a lányát, megvendégeli a huszárokat.

A vacsora jó hangulatban telik, amikor a francia király csendet kér és beszélni kezd. Először annak a katonának a nevét kérdezi, aki megmentette a lányát.

Jancsi pedig bemutatkozik: Kukoricza Jancsinak hívják, nem túl nemes név, de ez jutott neki.

A király azonban kijelenti, hogy attól a naptól kezdve nem Kukoricza Jancsi a legény neve, hanem János vitéz. Felajánlja neki lánya kezét és a francia koronát, legyen Jancsi a király.

Jancsi köszöni szépen a lehetőséget, de finoman elhárítja, mondván, hogy hosszú történet lenne, hogy miért nem veheti feleségül a francia király lányát és miért nem fogadhatja el Franciaország koronáját.

A király azonban kijelenti, hogy van idejük bőven, ő szívesen meghallgatja Jancsi történetét.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..