Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló

27.

Jancsi álmélkodva szemléli a csodás vidéket, a tündérek is barátságosan fogadják és körbevezetik az országban.

Mikor végre Jancsi eltelik a látnivalókkal, szomorúan jut eszébe Iluska. Jancsi hiába jutott el a szerelem, boldogság és béke országába, az ő szívében nincs nyugalom, hisz egyedül van.

Tündérország közepén egy tó van, Jancsi annak partján áll. Az Iluska sírjáról tépett rózsát bedobja a tóba, mondván, hogy a virág mutassa meg neki, merre menjen tovább.

Ahogy a rózsa beleesik a tóba, csoda történik, Iluskává változik.

Kiderül, hogy a tó az élet vizet, a rózsa Iluska hamvaiból kelt ki, az élet vize pedig visszaváltoztatta Iluskává.

Természetesen hatalmas a boldogság, hogy a két fiatal újra egymásra talált. Iluska szépsége elbűvöli a tündérlányokat, akik azonnal megválasztják királynéjüknek, a tündérfiak pedig Jánost királyuknak.

„A tündérnemzetség gyönyörű körében

S kedves Iluskája szerető ölében

Mai napig János vitéz őkegyelme

Szép Tündérországnak boldog fejedelme.”

-Vége-

 




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..