Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló

22.

János vitéz tovább vándorol a világban, a bánat sem gyötri már. Csak Iluska kedves emléke maradt meg, ami gyakran eszébe jut, ahányszor csak a sírjáról tépett rózsára pillant.

Egy nap megint sokat gyalogol, már szinte éjszaka van, amikor megáll pihenni, lefekszik és egy földhalomra hajtva fejét, elalszik.

A sötétség miatt nem vette észre, hogy egy temetőben tért nyugovóra. Éjfélkor pedig a sírokból kísértetek kelnek ki, akik zenélve, táncolva keringenek a sírok között, de Jancsi annyira mélyen alszik, hogy semmit sem vesz észre.

Bezzeg a kísértetek észre veszik őt, köré gyűlnek, és úgy határoznak, hogy magukkal ragadják az ifjú vitézt, amiért annak volt mersze a temetőben aludni.

Már éppen megragadnák Jancsit, amikor kakasszó hangzik, itt a hajnal, a kísértetek szétfoszlanak, anélkül, hogy bántanák Jancsit.

A kakaskukorékolásra János vitéz is felébred, ő nem érzékelt semmit a kísértetekből, vagyis nem is tudja, hogy mekkora veszélyben volt, csak annyit érez, hogy nagyon átfagyott.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Petőfi Sándor – János vitéz – Olvasónapló” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Nagyon szépen köszönöm a munkád,rengeteget segítesz nekünk! Már a 3. gyerekünknek (és nekem) könnyíted meg,hogy megértsük és feldolgozzuk nem csak a János vitézt,hanem több olvasmányt is.Köszönjük!

    Válasz
  2. Hát ez baromi jól meg van csinálva, nem lehet benne elveszni, tényleg úgy található minden információ benne, mintha elolvasnám, és a saját szavaimmal mondanám! Köszi.

    Válasz
  3. Szia zsiráf nekem és a testvéremnek nagyon sokat segítesz ezzel a vázlatal így könnyebb megérteni miről is olvasunk.

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..