Shakespeare – Rómeó és Júlia – Olvasónapló

Második felvonás 2. szín

Szereplők Helyszín
Rómeó
Júlia
Dajka
A Capulet ház udvara
Erkély

Rómeó tehát bemászott Júliáék kertjébe, valójában maga sem tudja miért, egyszerűen csak nem tud elszakadni a lánytól, akibe első látásra beleszeretett, és aki családjának ősi ellenségének lánya.

A kertben odaoson Júlia erkélye alá és meglepetésére Júliát ott találja az erkélyen, aki persze nem veszi észre Rómeót.

Rómeó szerelmesen figyeli a lányt:

„Az ég két legtündöklőbb csillagának
Tán dolga volt s megkérték, hogy szemével
Csillogjon addig, míg ők visszatérnek.

[…]Ó, bár lehetnék kesztyű a kezén,
Hogy az arcához érjek!”

Júlia pedig bánatosan sóhajtozik az erkélyen, ugyanaz foglalkoztatja, mint Rómeót: éppen abba a fiatalemberbe kellett beleszeretnie, aki a család ellensége. Ekkor hangzik el a híres, mindenki által ismert versszak:

„Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé.”

Rómeó is hallja ezt, és azon töpreng, hogy megszólítsa-e a lányt. Júlia pedig folytatja monológját, végül arra jut, hogy ő akkor is – vagy annak ellenére is – szereti a fiút, hogy az egy Montague.

Erre már Rómeó sem tud tovább csendben maradni, felfedi kilétét, alaposan meglepve Júliát, aki eddig úgy tudta, hogy egyedül van a kertben.

Kissé rémülten fedezi fel, hogy éppen a szerelme ácsorog az erkély alatt, az, akinek az előbb vallott szerelmet úgy, hogy nem sejtette, hogy ott van.

Júlia azt kérdezi, hogy miért és hogyan jutott be Rómeó a kertbe, hiszen a fal magas. Rómeó pedig hősszerelmeshez méltóan válaszol:

Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid.”

Júlia tovább rémüldözik, hogyha megtalálják Rómeót a kertben, akkor megölik, de Rómeó megnyugtatja, hogy természetesen vállalja ezt a kockázatot.

Ezután a két fiatal kölcsönösen és hosszan szerelmet vall egymásnak – ez a híres erkélyjelenet.

Az idő azonban gyorsan telik és Júliát hamarosan szólítja a szobából a Dajka. Júlia beszalad a szobába, de pár pillanat múlva vissza is tér:

„JÚLIA                          Pár szót, szívem, aztán jó éjszakát.
Ha tisztesen szeretsz és célod az,
Hogy elvegyél, izend meg azt nekem
Azzal, kit elküldök hozzád ma reggel,
Hol és mikor tartjuk meg esküvőnket?
S én életem a lábadhoz rakom,
S követlek, én uram, akárhová.”

A Dajka azonban ismét, immár türelmetlenebbül szólítja Júliát, nem tudja elképzelni, hogy a lány miért szaladgál ki hajnalban az erkélyre. Júlia tehát ismét bemegy a szobába, Rómeó ezt hiszi, hogy végleg:

„ROMEO                      […] Futunk a kedveshez, mint kisdiák,
Ki könyveit vidáman sutba vágja,
S úgy válunk tőle, mint a kisdiák,
Ki szontyolodva ballag iskolába.”

Júlia azonban még egyszer utoljára kiszalad az erkélyre és még gyorsan megbeszélik Rómeóval, hogy másnap (tulajdonképpen aznap, hiszen már hajnalodik) reggel kilenckor fog küldeni valakit Rómeóhoz, akivel a fiú megüzenheti, hogy mikor és hol tartják majd az esküvőt.

Ezután Júlia végleg bemegy a szobájába, Rómeó pedig Lőrinc baráthoz indul, hogy tőle kérjen segítséget a titkos esküvő lebonyolításához.

„ROMEO        […] A szentatyához kell most elszaladnom,
Hogy gyámolítsa e boldog kalandom.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..