Abigél
Főbb szereplők |
Időpont |
Helyszín |
Horn MiciZsuzsannaKőnigGinaMráz |
1944. március 29, Gedeon napja |
Árkod utcáiHorn Mici háza |
Szerencsésen eljut Horn Mici házához, de bemenni már nem tud, a kulcsot a köténye zsebében felejtette, Zsuzsanna ágya alatt.
Egy kapualjban vár, amikor egy férfi érkezik. Szerencsére barát, nem ellenség, ő engedi be a házba Ginát.
Okmányokat ad neki, új személyazonossággal. Gina új neve Makó Anna, a születési éve azonos a sajátjával, a hónap és a nap már nem. Apja Makó Antal szerszámlakatos, anyja Tirpák Rozália, foglalkozása nincs, mindannyian római katolikusok, születtek Bolitán, Csongrád vármegyében.
Hazaér Horn Mici és Róza néni, köszönti Mrázt. Most már Gina is tudja, ki a segítője, és honnan ismeri ezt az embert: ő az üveges, aki kicserélte az igazgató törött akváriumában az üveget. (Most már azt is tudjuk, miért nézte meg Ginát akkor annyira Mráz úr: kíváncsi volt a védencére.)
Eközben egy, Ginához nagyon hasonlító kislány izgatottan vált jegyet, hogy Budapestre utazzon, a keresztanyjához. Ő a Wallner lány, annak az embernek a lánya, aki a kertkapun kilépő Ginát figyelmeztette, hogy más útvonalon kell mennie.
Talán másnap már viszi is Mráz úr Makó Annát, mihelyt megtudja, hogy Kuncz hadnagy elhagyta Árkodot.
Horn Mici addig is az emeleten szállásolja el Ginát. A kislány az este óta azt hiszi, a nő Abigél.
Zsuzsanna érkezik, azzal a kulccsal jut be a házba, amit Gina a köténye zsebében felejtett.
Azzal gyanúsítja Horn Micit, hogy segített Ginának a szökésben, és azt is tudja, hogy valaki rejtőzik Abigél szobra mögött.
Előbbit visszautasítja Horn Mici, hiszen ő is ott játszott velük, utóbbi miatt korholja Zsuzsannát, hogyan hihet az egészben?
Zsuzsanna elmondja, hogy egy tavaly érettségizett lány, Sarkadi Gabi cetlijét („Anyukám, anyukám!”) bedobta a korsóba, és másnap este megérkezett Sarkadiné, egy táviratra hivatkozva. Zsuzsanna akkor nem árulta el Abigélt, most sem fogja, csak az egyenruhát kéri vissza. A kulcsot otthagyja.
Horn Mici elmondja neki, hogy semmi köze nincs egy bizonyos személyhez, még ha az mást is mond. Kőnigre céloz, aki Zsuzsannát szereti, de nagyon félti.
Az utcán lövés hallatszik. Kőnig érkezik, neki is van kulcsa a házhoz. Gina nem érti Horn Micit, nem fél attól, hogy Kőnig elárulja? Az asszony nem fél, sőt, azt is elárulja a tanárnak, hogy Gina itt van a házban.
Katonák érkeznek, azt a valakit keresik, aki az imént meggallérozta a Kossuth-szobrot. Át kell kutatniuk a házat.
A benn lévők elmondják, hogy ők egy matula-egyenruhás kislányt keresnek, és Zsuzsanna kb. egy negyedórája van a házban a tanár úrral együtt. A szuterénban Róza néni van, az emeleten egy diakonissza testvér (Gina).
Zsuzsanna azt mondja, hogy a testvér még nagyon fiatal, látja is rajta a tizedes, hogy szinte még gyermek. Mráz úrra sem illik a személyleírás, alacsony és fekete, akit pedig keresnek, egy magas, világos hajú valaki, mint Kőnig tanár úr.
Zsuzsanna ekkor jön rá arra, hogy kicsoda is Kőnig: ő egy személyben az árkodi ellenálló és Abigél.
Kőnig eleinte csak Abigél szerepét játszotta, mert rájött, hogy az intézetis lányoknak kell egy kapaszkodó, egy láthatatlan valaki, aki segít nekik, ha bajba kerülnek, vagy ha magányosak. Aztm, amikor kitört a háború és Gina is az intézetbe került, akkor jól jött, hogy Kőnig Abigél mögé tudott bújni.
Gina visszaadja az egyenruháját a diakonisszának, mindenki távozik, csak Gina marad és Horn Mici.
Az asszony elmondja, hogy a háború miatt vesztette el a férjét és a fiát is. Nem akarja tehát, hogy más is árva legyen. A kislány még mindig azt hiszi, Horn Mici Abigél, és ezt meg is mondja neki, az asszony azonban elmondja, hogy a legbátrabb és legtisztább szívű férfi, akit valaha is ismert.
A szobában Gina az apjára gondol, akinek elhagyja a nevét, neki fogalmazza meg a kérdést, hogyan teheti jóvá, hogy csak most ismerte fel Kőnig tanár úrban Abigélt?
-Vége-
Szia!
Szeretném kérdezni, hogyan tudom kinyomtatni a keresett olvasónaplót.
Köszönettel!
Erzsébet
Kedves Erzsébet!
Sehogy. 🙂 A kijelölés/másolás funkció szándékosan van letiltva.
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Szerettük volna kinyomtatni, mivel a sok reklám miatt igen zavaró olvasni.
Azért köszönöm!
Kedves Erzsébet!
A reklámok tartják talpon az oldalt, mert a szerver, a tárhely, a karbantartás, programozás, vírusvédelem stb., stb. nekem is pénzbe kerül… Így legalább néha kijövök nullára… 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy létre hoztad ezt az oldalt. Nagyon hálás vagyok neked, mert az oldalad nélkül nem tudtam volna megcsinálni az olvasónaplómat. Nagyon rég óta tudok már az oldaladról, és nagyon magyon sokat segített minden olvasónaplónál!!
Kedves Csakegylány!
Örülök, hogy tetszik, és hogy visszajáró vendég vagy! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia kedves Zsiraf igaz csak most talaltam a honlapot de maris megtetsztt . Annyi a kerdesem hogy akarnam folytatni az olvasast de nem tudok ra menni a folytatasra .
Hinata
Kedves Hinata!
Ha nem tudod léptetni, akkor frissítsd az oldalt, utána menni fog! Ha sokan kószáltok az oldalon, akkor néha döcög a szerver… 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Egy kérdésem lenne, hogy ki az Ruppert és miért jött a matulába?
Egyebként az olvasonapló nagyon hasznos.
Üdv.: Sára
Kedves Sára
Az állami iskola, a Kukurikú igzagatója.
„-Hát hiszen ha búcsúestet tartotok, te is tudod, milyen hírrel érkeztem ma haza Budapestről, akkor már értesültél, hogy a miniszter úr március harmincegyedikével az összes iskolát bezárta, két nap múlva befejezzük a tanévet. Bizonyítványosztás április negyedikén, minden bennlakó hazamegy, csak a nyolcadik osztály várja meg az érettségit.”
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Volt a könyvben (Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből…) egy mondat. Van valamilyen értelme? Mert nem nagyon értem mi ez.
Nagyon jók az olvasónaplóid nagyon hasznosak. Eddig is sokat segítettek!
Üdv.: Nole
Kedves Nole!
A mondat, amire gondolsz az, hogy Non est currentis, magyarul „nem a futónak” Ez az iskola (a Matula) jelmondata. Pál apostol rómaiakhoz írott leveléből van, a teljes mondat így hangzik:
„Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei.” Magyarul: „Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut utána, hanem a könyörülő Istené.”
Üdv:
Zsiráf