Katona József – Bánk bán – Olvasónapló

Első szakasz első jelenet

A palota mulatójában az ősz hajú Mikhál bán ücsörög egy asztalnál és szundikál. Érkezik testvére, Simon bán.

Mikhál bánnak honvágya van, azon kesereg, hogy sohasem fogja viszont látni szeretett hazáját Bijóthot (Spanyolországot).

Simon bán megpróbálja elterelni Mikhál figyelmét, és jó hírt közöl vele:

„Még gyóntatómnak is csak esküvés
Alatt nyilatkozhatnám ki; de
Neked – neked Mikhál, nem: én atya
Vagyok.”

Simon bán tehát apa lett. Mikhál először el sem akarja ezt hinni, de Simon bán önérzetes:

„Tán kétségeskedel?
Negyvenhat esztendősnél nem vagyok
Több.”

Mikhál bán gyorsan közli, hogy nem akarta megbántani Simont, ő csak annak örül, hogy nem hal ki családjuk, „a bojóthi Munrtondorfok.” Mikhál szerint azonnal vissza kell térniük Spanyolországba, hogy a gyerek ott nevelkedjen.

Simonnak azonban további meglepetései vannak. Ugyansi többes számot használ, amikor a gyerekeiről beszél, erre fel is figyel Mikhál:

„MIKHÁL
Ők?

SIMON
Hét fiú.”

Vagyis Simon felesége hetes ikreket (!) szült. Mikhál erre elszomorodik, azt hiszi, hogy Simon csak ugratja. Simon azonban elmesél egy érdekes történetet:

Simon előző este az erdőben vadászott. Éppen egy őzet üldözött, amikor szembetalálta magát egy öregasszonnyal. Az öregasszony elmondta neki, hogy felesége megszült és hetes ikreket hozott a világra. Simon rögtön indulni is akart a feleségéhez, de az öregasszony ekkor felé nyújt a hét gyerekből hatot.

Kiderül, hogy évekkel korábban Simon felesége elűzte a háztól az egyik szolgáját, mert az ikreket szült. Az ikerszülést a korban „becstelennek” tartották.

Erre most Simon feleségének hetes ikrei vannak. Az asszony megijedt, hogy őt is „becstelennek” és „feslettnek” fogják tartani, ezért egy fiút megtartott, a többi hatot pedig az öregasszonyra bízta, hogy ölje meg őket.

Simon bán megesketi az öregasszonyt, hogy titokban tartja a dolgot, majd a hat fiút nála hagyja, hogy nevelje fel őket. Erről azonban a feleségének nem szól.

„MIKHÁL
Hát az anyjok?

SIMON
Mindég keservesen zokog, midőn
Az egyet a kezébe vészi és
Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?

MIKHÁL
Aztán mi lesz?

SIMON
Mikor majd nagyra nőnek,
Akkor fogom mutatni csak, hogy ő
Haljon meg akkor – de örömébe haljon.
Minő öröm lesz ez?”

A beszélgetés ekkor félbe szakad, mert újabb vendégek lépnek be a mulatóba. Vannak köztük egyszerű vendégek, de olyanok is, akik „békétlenek”, azaz komoran, rosszkedvűen ülnek le egy asztalhoz és inni kezdenek. Simon meg is jegyzi: „Nézd, mintha orra vére folyna, úgy kullog be némelyik.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!