Katona József – Bánk bán – Olvasónapló

Harmadik szakasz harmadik jelenet

Érkezik Tiborc, a paraszt, aki megint nem a legjobb időpontot választja arra, hogy Bánnak beszéljen. Ugyanúgy, mint az első szakasz ötödik jelenetében, Bánk – kezdetben – most sem figyel Tiborcra, gondolatai még a Melindával és Izidórával folytatott beszélgetés körül járnak.

Tiborc panaszáradatot zúdít Bánkra, felsorolja az egyszerű nép, a parasztok keserűségeit, amit Gertrudis uralkodása alatt kénytelenek elszenvedni:

• Tiborc azért érkezett a palotába előző este, hogy beteg felesége és öt éhező gyermeke számára ételt lopjon.
• A nép éhezik, miközben a nagyurak mindig dorbézolnak.
• Túl magasak az adók, az emberek képtelenek kifizetni.
• A királyné állandóan építkezik, miközben a parasztok megfagynak viskóikban
• A palotában minden nap táncmulatságokat, bálokat tartanak, számtalan díszes paripát tartanak, miközben a parasztnak a gyerekeit kell az eke elé fogni, ha szántani akar.
• A nagyurak bárhol vadászhatnak, míg a parasztot egy galamb megöléséért elítélik.
• A papok mindig azt mondják, „Tűrj békességgel”, de a papság jómódú, nem éhezik, úgy könnyű ilyeneket prédikálni.
• Ha a paraszt hivatalos helyen akar panaszt emelni, akkor előbb meg kell tanulnia írni, mert személyes nem jelenhet meg a királynál.

Figyeljük meg, hogy míg a második szakasz második jelenetében Petur a magyar nemesség sérelmeit sorolta Gertrudis uralkodása alatt, addig most Tiborc révén a parasztok, az egyszerű nép szenvedéseiről értesül Bánk. Vagyis a feszültség fokozódik, Bánk hiába tiszteli királyát, Endrét, hiába akar megfelelni hazafiúi kötelességeinek, egyre több olyan dolgot tud meg – akár a magánéletével, akár az ország állapotával – kapcsolatban, ami miatt lassan szembe fordul Gertrudisszal.

Tiborcból tehát csak úgy árad a panasz, a kisember, az elnyomott paraszt kétségbeesése. Bánk eleinte nem is veszi észre Tiborcot, de fokozatosan mégis felfigyel a súlyos panaszokra, bár neki is bőven van baja. Tiborc el is csodálkozik ezen.

„BÁNK
Beszélj, beszélj; igen
Jól hallom én panaszod; de magam
Panasza is beszél –

TIBORC
Uram teremtőm
Még a nagyúrnak is van? –„

Tiborc nem csak a külföldi nagyurakra haragszik, szerinte a magyar nemesek sem jobbak.

„TIBORC (nevetve).
Te szánsz nagyúr? oh a magyar se gondol
Már oly sokat velünk, ha zsebe
Tele van – hisz’ a természet a szegényt
Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen.
Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és –
Meghaljon. Úgy van, úgy! ismérni kell
Az élhetetlenek sorsát, minek-
Előtte megtudhassuk szánni is.”

Ez persze Bánk elevenébe vág, nem tetszik neki. Amikor azonban dühösen Tiborcra pillant, egy sebhelyet vesz észre a paraszt homlokán. Kiderül, hogy valójában Tiborc és Bánk sokkal korábbról ismerik egymást, ugyanis 26 évvel korábban, amikor Bánk még ifjú volt, Tiborc mentette meg az életét a jáderai csatában.

Bánk hirtelen ráeszmél, hogy kivel is áll szemben, egy zacskó aranyat akar Tiborcnak adni. Tiborc azonban büszke és önérzetes.

„TIBORC
Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
Szűkölködőnek? visszaadja-é
Ez a halottakért hullt könnyeket?
Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
Zsivány, tömött erszényeiddel együtt
Ne lopja el nagylelkűségedet.”

Bánk végre felismeri Tiborc igazi értékét, vagyis hogy a paraszt nem csak a saját nevében panaszkodik, hanem problémái az egész nép problémái. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve utasítja Tiborcot, hogy keresse meg Melindát és vigye haza a királyi palotából Bánk birtokaira.

„BÁNK
Tiborc!
Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg-
Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.
Haza mentek – ott megmondhatod, hogy él
Még Bánk.

TIBORC
Igen – kedves szomszédok! él
Még Bánk, atyánk – fogom kiáltani.
(Sírva elmegy.)”

Bánknak az „atya” szóra eszébe jut a fia, aki az oldalsó szobában alszik.

„BÁNK
Atya? – úgy – ez is még hátra van –
(Megáll a belökött ajtónál.)
Hah! fel,
Fel puha ágyadból gyermek, nehogy
Megvesztegessen udvarunk szele. (Bemegy.)”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!