Katona József – Bánk bán – Olvasónapló

Negyedik szakasz hetedik jelenet

Gertrudis és Bánk kettesben maradnak. Gertrudis felelősségre vonja Bánkot, amiért azt titokban, lappangva jött vissza a palotába.

Bánknak sem kell több, ráolvassa Gertrudisra minden bűnét, amit ő és kegyencei az ország ellen elkövettek.

„BÁNK
Bejártam az
Országot és mindenfelé csak az
Elbúsulást találtam. Udvarod’
Átkozza minden és hazádfiit. –
Szerette jó királyunk, Endre! hogy
Fogod találni népedet? Polyák-
Országot elnyered, s tán a magyart
Veszted helyette el! – Midőn te leg-
Először, asszonyom, hazánkba jöttetek,
A békességnek édes istene
Pannóniára monda akkoron
Egy átkot, és a romlás angyala
Mormogta rá az áment.”

Gertrudis persze ezt nem akarja hallani.

„GERTRUDIS
Istentelen! Távozz!

BÁNK (közelebb lép).
Nem. Avagy azt
Hiszed, hogy nem maradtam volna itt
Parancsolásod nélkül? […]

GERTRUDIS
Jobbágy!

BÁNK
Nem úgy van, asszonyom! – Én urad
S bírád vagyok; míg a király oda
Lészen, királyod is vagyok –

GERTRUDIS (a csengetyűhöz akar nyúlni).

BÁNK (elkapja s zsebébe teszi).

GERTRUDIS
Udvor…

BÁNK (kardját félig kirántva).
Egy
Szót! – Ülj le! – hasztalan kiáltsz te most,
Mert nem szabad bejönni senkinek
Is; úgy parancsolá Bánk bán, Magyar-
Ország királya.

GERTRUDIS
Bánk!”

Gertrudisnak tehát végig kell hallgatnia Bánkot. Nem sokáig bírja, végül segítségért kiált. A kiáltásra Ottó lép a szobába, de amint meglátja Bánkot rögtön ki is menekül és bezárja maga után az ajtót. Bánk dühösen próbál utána menni, közben rettentően átkozódik.

„BÁNK (hasztalan igyekezvén a bezárt ajtón utána rontani.)
Ha, fattyú!
Hogy e dühösség, mely a testemet
Emészti, százezer mértékbe fussa
El lelkedet! hogy a kín, a maga
Egész minéműségében, csekélység
Legyen tulajdon kínaidra nézve! –
Az ételednél undorodásba jöjj
És férgesedjen az italod – gyötörjön
Éhséged annyira, hogy a sírból a
Halottakat kívánd kirágni! El-
Csúfíttatott árnyékom mindenütt
Kövessen és véresen álljon ott,
Ahol lefekszel, ott ahol felébredsz!
Örökre átkozott légy, átkozott!
És átkozott a hely, melyben születtél!”

Utolsó mondata azonban kiveri a biztosítékot Gertrudisnál, aki tőrt ránt és le akarja szúrni Bánkot. Bánk erre leveszíti a fejét.

„GERTRUDIS .
Hitvány, ne bántsd hazámat!

BÁNK
Én? – Kerítő!
(Megfordúlván, kitekeri kezéből a gyilkot.)

GERTRUDIS (sikoltva fut az asztalig).

BÁNK (utoléri és agyonszurdálja).
Sziszegj – sziszegj, kígyó! te itt maradtál.

GERTRUDIS (lerogy).
Ah!

BÁNK (merően áll, reszketve egyenesíti ki ujjait – a tőr kiesik
kezéből, melynek zördülésére felijed).
Vége! volt – nincs; de ne tapsolj, hazám –
Ni! – reszket a bosszúálló –

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!