William Golding – A legyek ura – Olvasónapló

William Golding A legyek ura című regényének részletes olvasónaplója fejezetenként

Első fejezet – A kagyló hangja

 

 

Néhány dolog, mielőtt nekikezdünk:

  • A szokásoktól eltérően a fejezetek előtt most nincs táblázat, a szereplőkkel, az időponttal és a helyszínnel, ennek oka, hogy:
    • A fiúk viszonylag sokan vannak, de ebből csak néhány szereplő fontos és jelenik meg név szerint, őket könnyű megjegyezni.
    • A regény cselekményének ideje nem derül ki a regényből pontosan. Golding szándékosan nem határozza meg, hogy mikor játszódik a történet, ezzel is próbálva időtlenné tenni a sztorit. Látni fogjuk, hogy következtetni azért lehet az időszakra, de az sem mindig egyértelmű.
    • A helyszín se sokat változik, mivel a regény egy szigeten játszódik.
  • Ne ijedjetek meg, az első fejezet olvasónaplója elég hosszú, de később rövidülnek a fejezetek és csak 12 van belőlük 🙂

A történet két kisfiúval indul, akik éppen kibukkannak az erdőből egy homokos tengerpartra. A nevüket egyelőre nem tudjuk meg, csak annyit, hogy az egyik szőke, a másik pedig kövér és szemüveges.

A két fiú beszélgetéséből kiderül, hogy repülővel utaztak valahová több másik fiú társaságában, amikor lezuhantak. Nem tudjuk meg, hogy honnan igyekezetek hová, és miért zuhant le a gép, de a kövér fiú zuhanás közben látta, hogy lángol a gép farka.

A gép lezuhant és széles utalt tarolt a fák között.

„– Aztán mi történt a géppel? – kérdezte. – Hova lett?

– A vihar kisodorta a tengerre. Csuda veszélyes dolog lehetett azzal a sok kidőlő fával. S alighanem voltak még benne srácok is.”

Azt nem tudják, hogy rajtuk kívül más is túlélte-e a szerencsétlenséget, vagy egyedül vannak a közelben. A szőke fiú korábban felmászott egy magaslatra és szerinte egy trópusi szigeten vannak.

A fiúk egy lagúnához érnek, a szőke legény rögtön meg is fürdik, a kövér csak a partról figyeli. Beszélgetésükből további infók derülnek ki róluk:

  • A szőke fiút Ralphnak hívják, 12 éves, apja fregattkapitány a haditengerészetnél. „. Széles, erős vállával jó bokszoló lehetne belőle, ha ugyan látszólagos harciasságát nem hazudtolja meg ártatlanul szelíd szája és szeme.”
  • A kövér, szemüveges fiú nevét továbbra sem tudjuk meg, csak annyit, hogy az iskolában Röfinek szokták csúfolni. Nyomatékosan megkéri Ralphot, hogy ne hívja így és senkinek ne árulja el a csúfnevét. Ralfnak persze rögtön megtetszik a gúnynév és Röfizni kezdi a kövér fiút.
  • Röfi asztmás, három éves kora óta szemüveges és nem tud úszni. Apja meghalt, őt a nagynénje neveli, akinek cukorkaboltja van.

Figyeljük meg, hogy a két fiú tökéletes ellentéte egymásnak: Ralph igazi vezéregyéniség, míg Röfi tipikusan az a fiú, akit mindenki csúfolni szokott.

Ralph rettentően élvezi a fürdést, a kalandot és azt a tudatot, hogy lehet, hogy csak ketten vannak a szigeten, sőt még az is elképzelhető, hogy egyáltalán nincs a szigeten felnőtt ember.

Röfi józanabb, őt a gyakorlatiasabb kérdések izgatják: túlélte-e még valaki a balesetet, és ha igen, hogyan tudják megkeresni őket.

Ekkor a hínár között egy kagylót pillantanak meg. Röfi látott már ilyet korábban egy ház kerítésén. Elmondja, hogyha belefújtak a kagylóba, akkor búgó hangot adott ki. Röfi szerint ez alkalmas lenne arra, hogy összehívják a baleset túlélőit, ha vannak egyáltalán ilyenek.

Ralph meg is próbálkozik vele, több sikertelen kísérlet után a kagylóból hangos, búgó hang tör elő.

A hangra nem messze tőlük egy kisfiú bukkan ki a fák közül.

„Körülbelül százméternyire egy gyerek tűnt fel a fövényparton, a pálmák alatt. Körülbelül hatéves, zömök, izmos kisfiú volt, szőke hajú, rongyos ruhájú, arcára vastag foltokban ragadt az elmázolt gyümölcsnedv.”

A fiút Johnnynak hívják. Közben a kagyló hangjára egyre többen bukkannak ki az erdőből és egyesével, kettesével Ralphék felé tartanak. Mindegyik fiú és 6-12 év közöttiek, köztük egy ikerpár, két teljesen egyforma fiú: Sam és Eric, de persze senki sem tudja megkülönböztetni őket.

Egyre több fiú gyűlik össze, miközben Ralph folyamatosan fújja a kagylót. A fiúk örülnek egymásnak, boldogan nevetgélnek.

Utolsóként egy csapat fiú érkezik, szigorúan kettes sorban, fegyelmezetten menetelve.

„ Egy csapat fiú volt, két sorban, nagyjából ütemesen meneteltek; már messziről feltűnt különleges öltözetük. Ingüket, rövid nadrágjukat, egyéb ruhadarabjaikat a kezükben hozták, de mindegyikük ezüst jelvénnyel ellátott, négyszögletes fekete sapkát viselt. Testüket nyakuktól a bokájukig fekete köpeny takarta, amelynek bal melle fölött hosszúkás, ezüst kereszt csillogott, a nyakrész fodros gallérban végződött. […] A csapat vezetője ugyanúgy volt öltözve, mint a többiek, azzal a különbséggel, hogy sapkajelvénye arany volt.”

A fiúkról kiderül, hogy egy templomi énekkar tagjai, a vezetőjüket pedig Jack Merridewnek hívják. Határozott, vezetéshez, parancsoláshoz szokott fiú.

A fiúk úgy döntenek, hogy gyűlést tartanak. Először mindenki bemutatkozik, ami hamar káoszba fullad, mert túl sokan vannak ahhoz, hogy mindenki meg tudja jegyezni a többiek nevét: Roger, Bill, Robert, Harold, Henry, Simon, stb.

Jack szerint Röfi túl sokat beszél és elnevezi a fiút Gömböcnek. Ralph rögtön kijavítja, nem Gömböc, hanem Röfi. A fiúknak megtetszik a név, csúfolni kezdik Röfit, aki erre elszomorodik.

Emlékezzünk rá, Röfi kifejezetten megkérte Ralphot, hogy senkinek ne árulja el a csúfnevét.

Ezután Jack szerint vezért kell választaniuk. A vezéri szerepre pedig természeteses Jack a legalkalmasabb, legalábbis szerinte. A többi fiú szerint viszont szavazni kell arról, hogy ki legyen a vezér.

A szavazás alapján pedig Ralphot választják meg vezetőnek. Ez Jacknek először nem tetszik, de Ralph rögtön közli, hogy a kórus természetesen Jack parancsnoksága alatt marad. Egy pillanatra felvillan a konfliktus a két fiú között, de Ralph gesztusának köszönhetően hamar el is csitul. Egyelőre.

Ralph első vezéri intézkedése józan, gyakorlati döntés.

„– Mindenki ide figyeljen! Időre van szükségem, hogy kigondoljam, mik a tennivalók, ezt most itt kapásból nem tudom eldönteni. Ha ez nem sziget, akkor lehet, hogy egyből ki tudnak menteni, tehát most elsőnek azt kell eldönteni, hogy sziget-e vagy nem. Mindenki maradjon itt, várjon türelmesen, senki el ne lógjon. Hárman közülünk expedícióra indulunk… azért csak hárman, mert ha többen mennénk, az emberek elkeverednének s elveszítenék egymást… Egyszóval hárman nekiindulunk most, s megnézzük, mi a helyzet. Én megyek, meg Jack, meg… meg…

Szemügyre vette a körben kínálkozó, mohó arcokat. Választékban nem volt hiány.

– Meg Simon.”

Röfi tiltakozni kezd, ő is menni akar. Elvégre az ő ötlete volt a kagyló és ő már akkor is a Vezérrel volt, amikor még senki más nem került elő. Ralph viszont elutasítja, Röfi maradjon a táborban.

Ralph, Jack és Simon elindulnak a felfedező útra, Jacknél van egy bicska is. Röfi nem hallgat Ralphra, ott baktat a nyomukban. Ralph végül elunja a dolgot.

„Aztán Ralph hirtelen megállt, s hátrafordult Röfi felé.

– Figyelj csak ide! – mondta.

Jack és Simon úgy tett, mintha semmit sem venne észre, továbbmentek.

– Nem jöhetsz velünk – mondta Ralph.

Röfi szemüvegét újra befutotta a pára, ezúttal a megaláztatástól.

– Megmondtad nekik. Pedig megkértelek, hogy ne szólj. Elpirult, a szája remegett.

– Megmondtam, hogy nem akarom…

– Miről beszélsz, az ég áldjon meg? – kérdezte Ralph.

– Arról, hogy Röfinek hívjanak. Mondtam, hogy semmit sem bánok, ha nem neveznek Röfinek, s megkértelek, hogy ne áruld el nekik, s erre fogod magad, s egyből megmondod…

Csönd lett. Ralph most megértette Röfit, s látta, hogy meg van bántva, s meg van alázva. Egy ideig habozott, hogy mentegetőzzék-e, vagy pedig tetézze meg a sértést.

– Röfi jobb, mint Gömböc – mondta végül is a született vezér közvetlenségével. – Egyébként sajnálom, hogy megbántottalak. Most pedig eriggy vissza, Röfi, és szedd listába a neveket, az most a dolgod. Viszlát!”

Vagyis Röfinek nem is az az igazi baja, hogy nem mehet a másik hárommal, hanem hogy Ralph megalázta a többiek előtt, pedig direkt kérte, hogy ne árulja el a csúfnevét.

A három felfedező tovább indul, végül kalandos séta után megmásznak egy hegyet, ahonnan belátják körülöttük az egész tájat. Szigeten vannak. Megkapjuk a sziget leírását is.

„A szigetnek nagyjából csónak alakja volt, az innenső végén egy kis púppal, amely mögött a dzsungel lejtősen ereszkedett a partig. Mindkét oldalán sziklaszirtek, zátonyok, magas fák s egy meredek omladék vonalai szegélyezték, arrébb, a csónak hosszában egy fákkal benőtt szelídebb domboldal futott, itt-ott egy kis rózsaszín márványmintával; e mögött terült el sötétzölden a sziget őserdővel belepett síksága, amely megint csak egy rózsaszín farokban végződött. Ott, ahol a sziget végképp beleolvadt a tengerbe, egy másik sziget nézett vele farkasszemet, magányos szikla, amely mint egy merész, rózsaszín erődítmény emelkedett ki a vízből.”

A fiúk a hegy tetejéről egy tipikus trópusi szigetet látnak, amit kör alakban korallzátony vesz körül. Látják a fák között azt a letarolt „utat” is, amit a lezuhanó repülő hagyott maga után. A sziget lakatlannak tűnik.

Figyeljük meg, hogy valójában mekkora élmény ez a gyerekeknek. Lezuhantak egy lakatlan szigeten, ahol nincs felnőtt és minden az övék. Melyik kisfiú ne álmodna ekkora kalandról! A gyerekek egyelőre csak az izgalmas lehetőséget látják a dologban, bele sem gondolnak abba, mekkora veszélyben vannak.

Ralphék visszaindulnak a többiekhez, amikor hangos visításra lesznek figyelmesek. Egy kis vadmalacot találnak, amik belegabalyodott az indákba. Mivel mindannyian éhesek, meglátják a lehetőséget, hogy húst szerezzenek. Jack előkapja a bicskáját, de képtelen leszúrni a malacot, aminek Jack tétovázása elég időt hagy arra, hogy elmeneküljön.

Jack azzal mentegetőzik, hogy a helyet kereste, ahova szúrhatna, de mindannyian tudják, hogy nem erről van szó, Jack más okból nem szúrt.

„Mind a hárman nagyon jól tudták, hogy miért nem vágta el: mert elképzelhetetlenül szörnyű dolog lett volna lesújtani a késsel, s élő húsba vágni vele… elképzelhetetlenül szörnyű lett volna a vér látványa.”

A gyerekekben tehát működik a civilizációs gátlás, a neveltetés, ami szerint nem szabad fájdalmat okozni másnak. Még működik…

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“William Golding – A legyek ura – Olvasónapló” bejegyzéshez 30 hozzászólás

  1. KOszonom nagyon szepen, sokat segitett. Bar a helyesirasod nem a legjobb, itt-ott hibakra lehetunk figyelmesek, reszletezeseiddel es konkret magyarazataiddal nagyon jol megoldottad ezt! Gratulalok hozza!

    Válasz
    • Kedves VALAKI VALAHOL!

      Köszönöm az elismerést! Örülök, ha használni tudtad!

      Üdv:

      Zsiráf

      u.i. Mindig mélyen elcsodálkozom azokon a kommenteken, amik számon kérik rajtam a hibákat ( természetesen egyet sem megnevezve, hogy javíthassam), miközben a kb. két soros kommentben (leszámítva a köszönés, megszólítás, aláírás apróságokat) legalább három nyelvhelyességi, stilisztikai hiba van és itt nem az ékezetek hiányára gondolok… Óvatosabban és kicsit több alázattal!

      Válasz
  2. Üdv Zsiráf!
    Nagyon sokat segítettél,azzal hogy nem csak a cselekmény,hanem a következtetéseket is beletetted az olvasónaplóba.Az olvasónaplót hogyan írod meg?Úgy értem pl., ebből a könyvből elolvasol egy fejezetet és utána leírod hozzá a fejezethez az információkat?
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Üdv:Egy ismeretlen

    Válasz
    • Kedves Egy ismeretlen!

      Örülök, hogy használni tudod az oldalt! 🙂 Először elolvasom az egész könyvet, és csak utána kezdek neki fejezetenként megírni a naplót. Először szerintem mindenképpen át kell látni az egész történetet, mert ha rögtön első olvasásra írod a fejezetek tartalmát, akkor később lényegessé váló dolgok kimaradhatnak, tök feleslegesek meg belekerülnek.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Nagyon-nagyon köszönöm, és igazából a történet nagyon megrázó volt, nagyon sokat segítettél vele!

    Válasz
  4. azta, neked aztán van kitartásod!
    egyébként köszönöm, megmentettél. olvastam a könyvet, de semmi sem maradt meg, most viszont sokkal jobban… hát, megértettem. brutális amiket ezek a gyerekek műveltek, látszik hogy gyerekek. nem tudom, a szüleik hogy nevelték őket, de egyedül ralph-ban volt annyi hogy egyenrangúként tekintsen az akár fiatalabbakra is. mindeneserte a könyv tanulságos, a legjobb talán az volt, amikor simon az őrület szélére sodródott. valójában nekem ő volt a kedvenc szereplőm, és a kezdetekkori jack. ralph és merridew barátsága rettenetesen tetszett, szomorú voltam amiért jack vérszemet kapott.

    mégegyszer köszönöm a segítséget, csak így tovább!!

    Válasz
  5. Köszi szépen, sokat segítettél! Kicsit furcsállom, hogy egy csomó gyerekkel már általánosban elolvastatják ezt a könyvet. Nekünk gimiben már lehet, hogy nem olyan durva… 😊

    Válasz
    • Kedves Blablabla!

      Szívesen! Tény, hogy nem egy könnyű móka, mint ahogy az is, hogy egyébként meg egy zseniális könyv! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  6. Kedves Zsiráf!
    Köszönöm az összefoglalót.Egy nyelvhelyességi megjegyzésem lenne: az “egyelőre” helyesen “n” nélkül írandó.
    Üdvözlettel
    Krisztina

    Válasz
    • Kedves Krisztina!

      Szívesen! 🙂 Igen, az N-manó néha megtréfál… Köszi a jelzést, javítva!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  7. Kedves Zsiráf! Az elemzést nagyon jónak találtam. Ettől függetlenül nem értek
    egyet azzal, hogy ezt a szörnyű, nehéz könyvet hetedikes gyerekeknek kötelező olvasmányként feladják. Nekem a legújabb forditás, Gy Horváth Lászlóé került a kezembe. Ilyen pontatlan, értelmetlen, csapnivaló fordítást még életemben nem olvastam. Nincs az Európa Könyvkiadónál egy lektor, aki elolvasta volna ezt a sok .badarságot? Hát, mint mondtam, vegyes érzelmekkel olvastam ezt a könyvet.Üdvözlettel: egy nagymama

    Válasz
    • Kedves Borsodi Jánosné!

      Teljesen egyetértek, bár ettől még maga a könyv jó. Bár tényleg nem a legjobbkor olvastatják a diákokkal… Ami az Európát illeti… Hát, nos igen…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  8. Szia Zsiráf, Köszi a feltöltést!

    Ez most lehet, hogy egy buta kérdés de én a “vörösöket” úgy értelmeztem, mint a Pál Utcai Fiukban lévő vörösingeseket. Ez egyeltalán lehetséges?

    Válasz
    • Kedves Névtelen!

      Hát, nem egészen…mint ahogy az olvasónaplóban is írom, a vörösök a szovjeteket jelentették. Ehhez egy kicsit képben kell lenni történelemből, leginkább a Második Világháború utániból. Ez a Hidegháború időszaka, a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió szembenállásának időszaka. A Szovjetunió és a kommunizmus jelképe volt a vörös szín, ezért nevezték a szovjeteket gyakran vörösöknek.
      Ralph kijelentése, miszerint “De hátha foglyul ejtenek a vörösök” arra a hisztériára utal, ami ebben az időben kialakult az USA-ban, amikor mindenhol kommunistákat véltek felfedezni.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  9. Szia, Zsiráf!

    Köszönöm, az olvasónaplót. Még nem olvastam el a könyvet, de egy beszélgetésben felmerült. Utánanézve akadtam rá az oldalra, és végigolvastam a naplódat.
    Nagyon jó volt, még egyszer köszönöm. 🙂

    Üdv, Zsolt

    Válasz
  10. Kedves Zsiráf!

    Nagyon köszönöm minden olvasó nevében, hogy ennyi könyvet elemzel ki és töltesz fel nekünk, szerintem nem csak nekem hatalmas segítség. Örülök, hogy vannak ilyen emberek! 😀

    Üdv.:
    Levente

    u.i.: nem ez az első, hogy ehhez az oldalhoz fordultam, ha nem értettem valamit egy könyvben, most idós sokat segített. Ezer hála!

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .