Shakespeare – Hamlet – Elemzés

4. A bizonytalan Hamlet

Az egyik népszerű értelmezés szerint Hamlet hosszas késlekedésének, a bosszú halogatásának oka a főhős személyiségében rejlő mérhetetlen bizonytalanság.

Honnan ered ez a bizonytalanság?

Valószínűleg apja halála kelti fel benne. A királyfi már korábban is fogékony volt a filozófia iránt, és most az apjával történő méltatlanság, az, hogy olyan gyorsan elfelejtették, valamint minden érték mulandóságának, céltalanságának érzése bénítóan hat rá.

A hiábavalóság érzése és az értelmetlennek tűnő emberi lét lehetetlenné teszi a döntést és a cselekvést.

Ez az oka, hogy azok a tettek is, amiket végrehajt (Polonius megölése, harc Laertesszel Ophelia sírjában, Claudius ledöfése) nem megfontolás után, hanem hirtelen érzelmi felindulásból elkövetett tettek.

A céltalanság érzése az egész emberi életet megfertőzi Hamlet tudatában, és ez az öngyilkosság vágyához vezet, amitől csak a bizonytalansága tartja vissza, hiszen nem tudjuk, mi vár ránk a halál után.

5. A perfekcionista Hamlet

A halogatás oka az is lehet, hogy Hamlet olyan egyéniség, aki ha nem tud tökéletesen végrehajtani egy feladatot, akkor inkább nem csinál semmit.

A királyfi ugyanis nem akar semmi olyat tenni, ami foltot ejtene a becsületén. Életét nem félti, jó hírnevét és erkölcsi tisztaságát azonban igen.

Említettük, hogy többre vágyik, mint egyszerűen bosszút állni. A magasra tett mérce azt követelné, hogy ne csak megölje Claudiust, hanem bizonyítékot is szerezzen bűnösségére, vádolja be a közvélemény előtt, és azokat a személyeket is mind távolítsa el az államgépezetből, akik erkölcsileg szétzilálják azt, vagyis az egész világ erkölcsi rendjét állítsa helyre.

Ám az, hogy tökéletes munkát vár el önmagától, végzetes halogatáshoz vezet. Idővel maga is rájön, hogy teljesíthetetlen feladatot rótt önmagára: az egész világot nem tudja megjavítani.

6. „A tett halála az okoskodás” (az idézet nem Shakespeare-től, hanem Madách Imrétől származik!)

Az a meglepő üzenet is kiolvasható a műből, hogy legtöbbször gondolkodás nélkül a legkönnyebb cselekedni.

Amint az ember helyzetelemzésbe fog, az okokat és következményeket latolgatja, tettvágya csökken, és a belső vívódás halogatáshoz, sőt, a cselekvésről való teljes lemondáshoz is vezethet.

Ráadásul, aki túl mélyen átlátja a dolgokat és összefüggéseiben megérti a világot, mint Hamlet, annak még nehezebb a felelős cselekvés.

Az ember ugyanis amikor válságos helyzetben mérlegeli a feladatát, saját lehetőségeit, szembenéz a korlátaival, feloldhatatlan ellentmondásokat talál.

Az ember „előre-hátra tekintő okos ésszel” rendelkező „barom”, akit a tudás meg is béníthat, a szándék és a tett közé állhat és az emberből gyávát csinálhat.

Összegezve azt gondolom, a dráma olyan sokrétű és a főhős személyisége olyan bonyolult, hogy nem elégedhetünk meg egyetlen magyarázattal: a fenti értelmezések közül mindnek, más-más mértékben ugyan, de van létjogosultsága. Hamlet viselkedését kétségkívül nem lehet egyetlen okra visszavezetni.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!