Shakespeare – Hamlet – Elemzés

Tetőpont

A mindent leleplező színielőadásra a III. felvonás 2. színében kerül sor.

Előtte Hamlet elmondja barátjának, Horationak, mit tudott meg a szellemtől, és milyen tervet eszelt ki nagybátyja leleplezésére. Horatio a darab egyetlen szereplője, akiben Hamlet megbízik, és akit beavat titkába.

Az előadott színdarab az ún. egérfogó-jelenet, a darab tetőpontja, melyben a színészek eljátsszák a királyi udvarnak a valóságot, a titokban történt aljas gyilkosságot. Ezt a dramaturgiai megoldást úgy nevezzük, hogy „színház a színházban”.

Claudius belesétál a csapdába: amikor a gyilkosság jelenete zajlik, elsápad, feláll és félbehagyatja a színészekkel a darabot. Ebből Hamlet és Horatio máris tudják, hogy bűnös.

A királyfi mindig is idegenkedett nagybátyjától, így amikor annak jelleme lelepleződik, nem okoz csalódást neki: nem jár mély lelki megrázkódtatással.

Claudius testesíti meg mindazt, amitől Hamlet undorodik: személyében egy testvérgyilkos került hatalomra, vagyis a törvényt és a rendet egy bűnöző képviseli. (Arról nem is beszélve, hogy a trón Hamletet illette volna meg, így uralkodását a királyfi jogtalannak is tartja.)

Hamletet a színdarab megszervezésekor már-már ügyesnek, módszerét hatékonynak látjuk, nem sokkal később azonban több hibát is elkövet.

Az előadás Claudiusban bűntudatot ébreszt, így imádkozni kezd bűnbocsánatért, az arra járó Hamletnek pedig alkalma lenne végrehajtani a bosszút, hiszen a király egyedül van és védtelen.

Ám a királyfi nem akarja nagybátyját imádság közben megölni (nehogy a mennybe kerüljön), és ezzel elszalasztja a cselekvésre kínálkozó egyetlen igazán jó lehetőséget.

Aztán amikor anyja magához hívatja, ő keserűen vádolni kezdi a királynét Claudiusszal való gyors házassága miatt. Ez a III. felvonás utolsó jelenete, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be.

Hamlet érzelmi megnyilatkozásai sehol nem érnek el olyan intenzitást, mint itt, amikor anyjával beszél (kivéve még az Ophelia sírjánál lezajló jelenetet. A Hamlet lelkében zajló belső vitában ugyanis a két nőalaknak van kitüntetett szerepe.)

Mit tudtunk meg eddig a királynéról?

Amikor megismerjük, már Claudius bűvkörében él, amelyből akaratgyengesége miatt képtelen kitörni, az ő döntéseit fogadja el és az ő véleményeit visszhangozza (meg se fordul a fejében például az, hogy fia trónutódlásáért szót emeljen).

Idősödő asszonyról van szó, akinek nincs túl nagy mozgástere, és nemcsak hagyta magát elcsábítani, de a szerelmi mámorban fiáról és anyai kötelességeiről is megfeledkezett. Sajnos, ennek a szánalmas asszonynak a jelleme nagy hatással van Hamlet világszemléletére.

A királyfi azért vallatja anyját olyan indulattal, mert létfontosságú a számára, hogy belelásson annak lelkébe, hiszen az emberiség egészéről alkotott képe függ attól, hogy anyját milyennek találja.

Ha mégsem változott meg teljesen, akkor talán nem szükségszerűen alantas és romlott az ember. Arra kéri anyját, lássa be vétkét („Gyónj meg Istenednek; bánd meg a múltat”) és szakítsa meg bűnös kapcsolatát a királlyal („Mutass erényt, ha nincs is”, mondja neki hatalmas keserűséggel).

Vallatása azonban eredménytelen marad, mert bár felfedezi anyja viselkedésében a bűntudat jeleit (melyre Gertrúd szavai is utalnak: „Lelkem mélyébe fordítod szemem, hol több olyan folt árnya látszik, amely soha ki nem mén”), a királyné nem ígéri meg, hogy szakít Claudiusszal.

Az is bizonytalan marad, hogy Gertrúd mit és mennyit tud volt férje haláláról.

Hamlet próbálkozása tehát nemcsak sikertelen, de még ront is a helyzeten, hiszen apjának szelleme újra megjelenik, hogy megkérje a fiát, ne legyen olyan szigorú az anyjával.

Ám mivel a szellemet csak Hamlet látja, a királyné számára úgy tűnik, fia a semmivel beszélget. Ez meggyőzi Gertrúdot arról, hogy Hamlet valóban megőrült, és ahelyett, hogy hinne neki (a királyfi ugyanis utal Claudius gyilkosságára), érthető módon a férje mellé áll és annak terveit támogatja (küldjék csak el Hamletet Angliába).

Hamlet azt a hibát is elköveti, hogy hirtelen indulatában leszúrja a falikárpit mögött hallgatózó Poloniust, mert azt hiszi, a király rejtőzködik ott.

Ezzel ürügyet szolgáltat Claudiusnak, hogy nyíltan fellépjen ellene, hiszen bebizonyosodott, hogy a királyfi nemcsak bolond, de őrjöngő bolond, aki gyilkol is.

Ráadásul Polonius megölése Laertes bosszúszomját is felkelti, amely később végzetesnek bizonyul.

Mellesleg azért stílusos, hogy Polonius épp egy függöny mögött rejtőzködve, hallgatózás közben hal meg, hiszen ő az udvar szerepjátszó, ármánykodó világának egyik fő megtestesítője.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Shakespeare – Hamlet – Elemzés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szerintem amikor Hamlet felteszi a kérdést Opheliának, hogy “Hol az apád?”, akkor igenis őt is vizsgáztatja. Hamlet ekkor már tudja, hogy kihallgatják őket, és a hallgatózó nem lehet más, mint Polonius, megspékelve Claudiussal (és tényleg így van, a néző tudja). Opheliának ekkor lenne rá lehetősége, hogy Hamlet pártjára álljon, de ő azt válaszolja, hogy “Otthon, uram” tehát falaz az apjának – és ezzel valóban elárulja Hamletet.

    • Kedves Kocsis Katalin!

      Igazad lehet…! 🙂 Illetve Neked is igazad lehet! 🙂 Ettől igazán szép Shakespeare, van egy csomó értelmezési lehetőség. Meg azért ez egy elég gyilkos választási helyzet, hiszen Ophelia akármit is válaszol, valakit elárul…

      Üdv:

      Zsiráf

Szólj hozzá!