Shakespeare – Hamlet – Elemzés

A Claudius és Polonius által megrendezett találkozásra Hamlet és Ophelia közt a III. felvonás elején kerül sor. E találkozás előtt mondja el Hamlet híres nagymonológját:

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri

Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,

S fegyvert ragadva véget vet neki?”

A monológ az öngyilkosság illetve a halál utáni lét vagy nemlét problémáját boncolgatja.

Hamlet azt a kérdést teszi fel, mi a helyes magatartás: élni, ameddig élnünk kell, és elviselni minden terhet, amit a sors ránk mért, vagy pedig öngyilkosságba menekülni, a halált választani, hogy szenvedésünk véget érjen?

Ebből a gondolatából már érződik a keserűség, hogy felismerte: képtelen a világot a jó irányba megváltoztatni, a magára vállalt feladat tehát reménytelen.

Sok embert csak az tart vissza saját élete kioltásától – mondja –, hogy nem tudja, mi vár rá a halál után. Hamlet tehát hisz is meg nem is a túlvilágban:

Ha nyúgalomba küldhetné magát

Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,

Izzadva, nyögve élte fáradalmin,

Ha rettegésünk egy halál utáni

Valamitől – a nem ismert tartomány,

Melyből nem tér meg utazó – le nem

Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a

Jelen gonoszt, mint ismeretlenek

Felé sietni? (…)”

A Hamlet is, akárcsak a Rómeó és Júlia, két korszak határán játszódik: mindkét műben a régi, középkori feudális és az új, humánusabb reneszánsz életfelfogás csap össze egymással.

A dán királyfi tehát egy korszakváltás idején él, és a régi meg az új kettőssége dolgozik a lelkében: a babonás középkorral szemben a reneszánsz emberben már felmerül a kétség, hogy van-e túlvilág, léteznek-e szellemek, stb.

Hamlet nem tudja ezt magában megnyugtatóan eldönteni: hisz is bennük meg nem is. Erre utal a fenti monológ.

Ezután érkezik Ophelia, akivel Hamlet igen különös párbeszédet folytat: azt állítja neki – persze hamisan –, hogy soha nem szerette, és többször felszólítja, hogy vonuljon kolostorba.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Shakespeare – Hamlet – Elemzés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szerintem amikor Hamlet felteszi a kérdést Opheliának, hogy “Hol az apád?”, akkor igenis őt is vizsgáztatja. Hamlet ekkor már tudja, hogy kihallgatják őket, és a hallgatózó nem lehet más, mint Polonius, megspékelve Claudiussal (és tényleg így van, a néző tudja). Opheliának ekkor lenne rá lehetősége, hogy Hamlet pártjára álljon, de ő azt válaszolja, hogy “Otthon, uram” tehát falaz az apjának – és ezzel valóban elárulja Hamletet.

    • Kedves Kocsis Katalin!

      Igazad lehet…! 🙂 Illetve Neked is igazad lehet! 🙂 Ettől igazán szép Shakespeare, van egy csomó értelmezési lehetőség. Meg azért ez egy elég gyilkos választási helyzet, hiszen Ophelia akármit is válaszol, valakit elárul…

      Üdv:

      Zsiráf

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..