| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|---|---|---|
| 1828 | A dunai Vaskapu |
A regény egy tájleíró fejezettel kezdődik, amelyben Jókai leírja a Vaskaput. A Vaskapu a Duna egy szakaszát jelöli, ahol a folyó két hatalmas sziklafal között folyik. Tájleíró fejezet, a cselekmény szempontjából nincs jelentősége.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|---|---|---|
| Tímár Mihály Timéa (Zsuzsanna) |
1829 | Komárom |
Tímár megkérte Timéa kezét. Mielőtt azonban az eljegyzést és az esküvőt megtartják, Timéának meg kell keresztelkednie. Ez is megtörténik, Timéa a keresztségben a Zsuzsánna nevet kapja.
Tímár több okból is sietteti az esküvőt. Egyrészt már a Szent Borbálán hajózva beleszeretett Timéába, másrészt saját lelkiismeretét is szeretné megnyugtatni:
„Mert attól a naptól kezdve, amidőn Timár az elsüllyedt hajóban megtalálta Ali Csorbadzsi kincseit, odavolt lelkének nyugalma; minden fényes siker után, mely vállalatait kísérte, felemelte szavát a belső vádló: ez mind nem a tied! Ez egy árva leánynak a vagyona volt, amit te bitorolsz. Szerencsés ember vagy? Nem igaz! Szegények jóltevője vagy? Nem igaz! Arany ember vagy? Nem igaz! – Tolvaj vagy!”
Most, hogy Timéát feleségül veszi, a vagyon visszakerül a leányhoz és minden rendben lesz. Legalábbis Tímár ezt reméli.
Timéa keresztelője és az esküvő között két hétnek kell eltelnie. Ezalatt Tímár mindennap meglátogatja Timéát az egykori Brazovics-házban, amely most már az ő tulajdona. Mindennap találkozik Athelie-vel és Zófia mamával is.
Végül megtartják az esküvőt is, ami után Tímár a saját házába viszi haza Timéát. „Timár elhitte, hogy ő az a boldog ember, akit e nő szeretni fog.”
Az esküvő után Tímár megkérdezi Timéától, hogy az szereti-e őt. Timéa azonban csak annyit válaszol, hogy egész életében hűséges felesége lesz Tímárnak és azt teszi mindig, amit Tímár parancsol.
„Mihály most kezdé sejteni, hogy minő rossz diadalt szerzett! Nőül vett egy csodaszép alabástromszobrot.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatásoz!
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|---|---|---|
| Tímár Mihály Timéa Athelie Noémi Teréza mama Dódi |
1829 vége 1830 eleje |
Komárom A Senki szigete |
Tímár a telet és az új év elejét Komáromban és Bécsben tölti, üzleti ügyeit intézi. Továbbra is mindenben sikeres, amibe csak belekezd. Brazíliai üzlete virágzik, irdatlan pénzeket keres vele.
„Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-rend kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának tett szolgálatokért.”
Ez pedig azzal is jár, hogy Tímárt immár „nagyságos úr”-nak kell szólítani, ismét lépett tehát egyet előre a társadalmi ranglétrán.
Fordulat állt be Athelie-hez fűződő viszonyában is. Tímár ugyanis kiegyensúlyozott és boldog emberként viselkedik, Athelie pedig nem érti, hogy ez hogy lehet. Hiszen ő tudja, hogy Timéa bár hűséges és gondoskodó férjével, de nem szereti őt és azt is tudja, hogy Tímár tudja, hogy Timéa nem szereti őt. Hogy lehet hát az, hogy Tímár mégis boldog. Athelie sehogy sem tudja megfejteni ez a rejtélyt.
„Timár kincseket érő drága ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor a világ előtt megjelentek; akart ragyogni velük. […] Athalie elmerengett rajta. Vajon valóban azon emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy vannak emberek a világon, akik tudnak nem szeretni s mégis boldogok lenni?”
Tímár pedig alig várja, hogy tavasz legyen, siet vissza a Senki szigetére, Noémihez. Először azonban megijed, mert már messziről látja, hogy Teréza mama kedvelt diófái (emlékezzünk rá, azok, amiket Krisztyán Tódor el akart adni) ki vannak száradva. Tímár azt hiszi, hogy baj történt, de hamar kiderül ennek az ellenkezője.
Teréza mama és Noémi örömmel és egy meglepetéssel, egy kisbabával várják.
„- Egy szegény csempésznek a felesége itt betegedett le nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt.”
Az olvasó persze tisztában van azzal, hogy a kisfiú Tímár és Noémi fia. Tímár magán kívül van a boldogságtól, hatalmasat fordul vele a világ, hiszen van egy fia! A fiút Noémiék Dódinak keresztelik.
Elhatározza, hogy kivágja a kiszáradt diófákat és abból épít maguknak házat. Neki is kezd az építkezésnek és faragásnak, de egy idő után – gyakorlat és szakértelem hiányában – elakad vele.
Komolyan elgondolkozik azon, hogy ott hagyja komáromi életét, vagyonát, vállalkozásait, Timéát és végleg a szigetre költözik.
Tímár csodálatos fél évet tölt a szigeten, ősszel azonban újra felébred benne a kíváncsiság, hogy mi lehet Komáromban, hogyan állhatnak üzleti ügyei, hazatér hát.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|---|---|---|
| Tímár Mihály Athelie Timéa Zófia mama Kacsuk |
1836 tele | Komárom |
Tímár kénytelen hamarosan visszatérni komáromi életéhez, de megígéri Noéminek, hogy még a télen visszatér hozzá és a kis Dódihoz. Már leesik az első hó, és zajlik a Duna jege, amikor végre elindul, azzal az elhatározott szándékkal, hogy Komáromban elválik Timéától és szakít azzal az életével.
„Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségeért s szerelmeért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a rémek pusztájában, miután testét-lelkét sajátjává tette.”
Váratlanul érkezik komáromi házába, a rossz idő miatt senki sem várta, hogy ilyenkor érkezik. Tímár zavart lát Timéa arcán és érzi, hogy felesége keze remeg, sejti, hogy történt valami. Természetesen nem azzal kezd, hogy bejelenti Timéának a válást, először az ügyvédeivel akar beszélni.
Amikor egyedül marad a szobájába, váratlanul Athelie lép be hozzá, és közli vele, hogy Timéa hűtlen lett Tímárhoz. Tímár először nem akarja ezt elhinni, de ekkor eszébe jut felesége zavart tekintete, amikor ő megérkezett.
Athelie elmeséli, hogy amíg Tímár nem volt odahaza, addig Kacsuka őrnagy párbajt vívott egy idegen katonatiszttel azért, mert az idegen tiszt megsértette Tímár feleségét. A párbaj során Kacsuka súlyosan megsebesítette ellenfelét, még a kardját is eltörte a fején.
Ez a történet Zófia mama közvetítésével természetesen eljutott Timéa fülébe is, aki elsírta magát, amikor meghallotta, hogy régi, reménytelen szerelme párbajozott érte. Persze Zófia mama ezt vissza is mondta Kacsukának, aki másnap elküldte Timéának egy dobozban annak a kettétört kardnak a felét, amivel vívott és egy levelet.
Athelie nem tudja mi volt a levélben, és azt sem tudja, hogy mit válaszolt rá Timéa. Azt azonban tudja, hogy amikor aznap Tímár váratlanul megjelent otthon, akkor Timéa egy üzenetet küldött Zófi mamával Kacsukához, ami ez volt: „Ma nem lehet”.
Athelie tehát biztos benne, hogy Timéa hűtlen lett Tímárhoz, és ezt akarja Tímárral is elhitetni. Tímár ingadozik, egyrészt nem tudja elhinni annyi éven át hűséges feleségéről a hűtlenséget, másrészt, ha tényleg igaz a megcsalás, akkor itt az ok a válásra.
Végül Athelie ajánl egy megoldást: Tímár mondja azt, hogy másnap leutazik Balatonfüredre, a balatoni halászatot ellenőrizni. A valóságban azonban nem megy el Komáromból, hanem bezárkózik a Rácz utcai házába. Miután Timéa azt hiszi, hogy Tímár elutazott, biztos, hogy magához hívja Kacsuka őrnagyot.
Erről Athelie tájékoztatni fogja Tímárt, aki titokban visszatérhet a családi házhoz. Athelie elmeséli még, hogy mikor apja a házat építette, akkor csináltatott néhány titkos folyosót is, amelyek közül az egyik Timéa szobájához vezet. A folyosó egy faliképben végződik, amin keresztül Tímár kihallgathatja és megnézheti, hogy mi történik felesége szobájában anélkül, hogy azt a szobából észrevennék.
Tímár először visszarettent attól, hogy ilyen aljas tettet kövessen el, de végül nem bír kíváncsiságával és úgy tesz, ahogy Athelie tanácsolja neki. Azt mondja Timéának, hogy lemegy a Balatonra, miközben behúzódik másik házába és csak este, kerülővel tér vissza a rejtek folyosón, mely Timéa szobájához vezet.
Miközben kifelé tart a családi házból belefut a postásba, aki egy levelet ad át neki, ami brazíliai ügynökétől érkezett, de Tímár nem foglalkozik vele, csak begyűri a zsebébe (FIGYELEM! a levélnek még lesz jelentősége a későbbiekben!)
A Szent Györgyöt ábrázoló képen keresztül látja Timéát a szobájában és azt, ahogy Kacsuka őrnagy belép.
„Amint az őrnagy belépett a szobába, Timéa arca mélyen elpirult. Igen, az alabástromszobor tudott hajnalfényt ragyogni, a szentkép arca megmozdult, és a szűzfehérség rózsákkal párosult.”
A találkozó azonban nem azt az eredményt hozza, amit Tímár vár.
Timéa elmondja az őrnagynak, hogy egyetlen dolog miatt egyezett bele a találkozóba, mégpedig azért, mert az őrnagy azt írta levelében, hogy Tímárral kapcsolatos híre, kérdése van. A levél így szólt:
„Asszonyom! Én ma egy emberrel párbajt vívtam, s csak kardom kettétörésén múlt, hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak oly rejtélyes körülményei vannak, melyek egyenesen önt, és még inkább önnek a férjét érdeklik. Engedjen ön nekem néhány percnyi találkozást, hogy önnek mindent elmondhassak, amit önnek tudnia szükséges.” E levélben kétszer is alá van húzva „önnek a férjét”. Ez volt az az ok, uram, mely engemet rábírt arra, hogy önnek alkalmat adjak vélem beszélhetni. Szóljon ön; mi összefüggése van az ön párbajának Levetinczy úr személyes ügyével? Hallgatni fogok önre, amíg Levetinczy úrról beszél: amint másra tér át, eltávozom.”
Kacsuka őrnagy tehát elmeséli, hogy miért is párbajozott. Néhány napja egy idegen ember jelent meg katonatiszti egyenruhában Komáromban és mindenhol azt terjeszti, hogy nagyságos Levetinczy Mihály úrra vár, mert bizalmas természetű megbeszélni valója van vele. Erről az emberről látszik, hogy messzi földeket bejárt, mulatságos társalgó, ezért Kacsuka őrnagy és társai befogadják társaságukba.
Egy alkalommal azonban, amikor a kávéházi beszélgetés Tímárra terelődik, és mindenki csak jókat monda róla, a messziről jött idegen kifakad:
„Mit? – kiálta fel mindnyájunk hallatára -, hát önök azt hiszik Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos, hogy boldog családapa, hogy hű alattvaló? No hát én megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, harmadnapra, amikor én rátalálok, szökni fog innen, szökni fog a házától, a szép feleségétől, szökni az országától, szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani többet!”
Kacsuka ezért a mondatáért hívta párbajra az idegen és sebesítette meg, törte el a kardját. Az őrnagy azért jött most Timéához, hogy megkérdezze tőle, lehet-e bármi abban, amit az idegen mondott?! Mert ha igen, ha Tímár valóban rossz ember, akkor Timéa váljon el tőle. Kacsuka nem mondja ki ugyan, de az olvasó tudja, hogy még mindig szerelmes Timéába (az is szereti őt), és ha elválna Tímártól, hozzámehetne Kacsukához.
Timéa azonban méltó marad önmagához, és közli, hogy egy szó sem lehet igaz abból, amit az idegen állított. Tímár jó ember, aki őt többször megmentette fiatalkorában és a feleségül vette akkor, amikor mindenki más cselédnek tekintette. De még akkor is, ha Tímár rossz ember lenne, csaló, hűtlen, Timéa akkor is kitartana mellette, mert hűséget esküdött neki, és ő az esküjét meg nem szegi.
Tímár mindezt végighallgatja a szoba melletti rejtekhelyen, Timéa minden szava olyan, mintha arcul csapták volna. Hiszen ő az aki igazán tudja, hogy csalt, lopott és hazudott, hogy kettős életet él. Tímár most már menekül a rejtek folyosóról, menekül a házból, Komáromból, a világból is kimenekülne.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk olvasónapló
1. fejezet
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Boka Csónakos Nemecsek Csele Geréb Barabás A törökmézes ember |
1889 március | Pest Gimnáziumi osztályterem Az iskola előtt az olasz édességárus (törökmézes ember) standja |
1889 márciusában járunk egy iskolai osztályteremben délután háromnegyed egykor. A gyerekek már izegnek-mozognak, mert a tanóra egy óráig tart. Ez az utolsó órájuk, szeretnének már túllenni rajta.
Megismerjük az osztály főbb tagjait, egyenlőre csak név szerint említve, akik a cselekmény folyamán fontosabb szerepet kapnak: Barabás, Geréb, Boka, Csónakos, Nemecsek, Csele.
Csónakos egy papírgalacsint gurít oda a padok között a földön Nemecseknek. Nemecsek felveszi a papírgombócot, aminek egyik oldalára az van írva, hogy „Add tovább Bokának”. Nemecsek rendkívül becsületes módon nem olvassa el a papírlap másik oldalát, hanem továbbgurítja a galacsint Bokának, a címzettnek. A papír másik oldalán pedig ez áll:
„Délután háromkor közgyűlés. Elnökválasztás a grundon. Kihirdetni.”
Egy órakor kicsengetnek, az órának vége, a gyerek kiszaladnak az iskola épületéből. A gimnázium mellett az egyik kapualjban egy olasz édességárus árulja portékáját. Itt alkudozik az egyik diák, Csele, törökmézre.
Alkudni pedig azért kell, mert az olasz törökmézes ember felemelte az árait. Addig ugyanis minden egy krajcár volt, most minden két krajcár lett. Ennek oka pedig az, hogy a gimnázium tanárai nem nézik jó szemmel, hogy a gyerekek minden zsebpénzüket az olasznál költik el, ezért nagy valószínűséggel ki fogják tiltani a törökmézes embert az iskola mellől.
Az olasz tudja ezt, ezért úgy van vele, hogy amíg nem küldik el onnan, addig is duplájára emeli az árakat. Ezért kénytelen Csele alkudni. Az alku azonban nem jár sikerrel, hiába háborognak a gyerekek, az olasz nem enged a dupla árból.
Csele és Geréb tehát szomorúan veszik tudomásul az áremelkedést, majd Bokával hármasban hazafelé indulnak. Itt kapunk először leírást a regény egyik főszereplőjéről, Bokáról
„Tizennégy esztendős volt, s arcán kevés nyoma volt még a férfiasságnak. De ha kinyitotta a száját, nyert néhány évet. a hangja mély volt, szelíd és komoly. s amit mondott, az is olyanforma volt, mint a hangja. Ritkán beszél ostobaságot […] Szóval okos fiúnak látszott a Boka, és úgy indult, mint aki az életben, ha sokra nem is viszi, de becsületes férfi gyanánt fogja a helyét megállni.”
A három fiú – Csele, Geréb és Boka – beszélgetve mennek hazafelé, a Soroksári utcából befordulnak a Köztelek utcába.
A Köztelek utca közepén várja őket két másik fiú, Csónakos és a kis szőke Nemecsek. Csónakos egy hatalmas füttyel köszönti az érkezőket, ez különben Csónakos legfőbb jellemzője, senki sem tud úgy fütyülni az egész gimnáziumban, mint ő.
Csónakos és Nemecsek azért vár a másik három fiúra, hogy elmeséljék nekik, hogy előző nap a múzeumkertben a Pásztor testvérek einstandot csináltak.
„Ehhez tudni kell, mi az az einstand. Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba – pesti nyelven boxenlibe – játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőlük, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is.”
Elmeséli a részleteket is. Kiderül, hogy előző nap délután Nemecsek, Weisz, Richter és Kolnay a múzeumkertben voltak golyózni.
„Azt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorban gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és közte volt két üveg is.”
Ekkor jelentek meg a Pásztor testvérek, akik nagyobbak és erősebbek is, mint a golyózó gyerekek. Nem szóltak semmit, csak álltak és vártak. Végül, amikor Nemecsek elgurította az utolsó golyót is, akkor a kisebbik Pásztor testvér kijelentette, hogy „Einstand!”, és elvitték a golyókat.
A fiúk nagyon felháborodnak ezen, kiderül, hogy ez nem az első eset volt, a Pásztor testvérek már nem először csináltak einstandot. Az összes fiú Boka véleményére kíváncsi, arra várnak, hogy ő mit fog mondani. Ebből tudja meg az olvasó először, hogy Bokára felnéz a többi gyerek, vezérüknek tekintik.
Boka is érzi, hogy ezt már nem lehet szó nélkül hagyni.
„- Hát most csak menjünk ebédelni. délután találkozunk a grundon. Ott mindent meg fogunk beszélni. most már én is azt mondom, hogy ez hallatlan dolog!”
A gyerekeknek tetszik ez a kijelentés, izgatottak lesznek, hiszen ha már a megfontolt, mindig komoly Boka is azt mondja, hogy ez hallatlan dolog, akkor valami történni fog!
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!