Voltaire – Candide – Olvasónapló

Harmadik fejezet: Hogyan szabadult meg Candide a bolgároktól és mily sorsra jutott?

Főbb szereplők Helyszín
Candide
A szónok
A szónok felesége
Jacques, a „jámbor anabaptista”
A bolgár arab csata
A bolgár falu
Az arab falu
Hollandia
Lisszabon

Candide hamarosan egy öldöklő csata kellős közepén találja magát, iszonyatos a mészárlás, „Az áldozatok száma jóval túlhaladhatta a harmincezret.”

„Candide, aki ugy reszketett, mint egy filozófushoz illik, a legjobb képessége szerint elrejtőzködött a hősi mészárlás alatt.”

Hamarosan elege is lesz a csatából és dezertál. Egy bolgár faluba téved, amit az arabok kifosztottak és lemészárolták lakosait, majd hamarosan egy arab faluba ér, ahol a bolgárok tettek ugyanígy.

Tovább vándorol és hamarosan Hollandiába érkezik, ennek megörül, mert úgy hallotta, hogy itt mindenki boldog és gazdag. Az utcán könyörög alamizsnáért, de többen is figyelmeztetik, hogyha nem hagyja abba a koldulást, akkor „javító intézetbe zárják s ott majd megtanulja, hogyan keresse meg a kenyerét.”

Hamarosan nagy tömegre lesz figyelmes, ami előtt egy hitszónok prédikál a kegyességről. A szónoknak is feltűnik Candide, és megkérdezi tőle, hogy azon a nézeten van-e, hogy a pápa az Antikrisztus?

Candide-nak pont fogalmas sincs a dologról, meg nem is nagyon érdekli: „Még nem hallottam erről beszélni, felelé Candide; de akár az, akár nem, annyi bizonyos, hogy nincs betevő falatom.”

A hitszónok erre megvadul, hiszen Candide nem a megfelelő választ adta, elkezdi átkozni Candide-ot, mint olyan embert, aki kételkedik abban, hogy a pápa az Antikrisztus.

Ráadásul ezt meghallja a szónok felesége is, aki az egyik emeleti ablakból ráönti Candide-ra az éjjeli edény tartalmát.

A tömegben szerencsére van egy Jacques nevű „jámbor anabaptista” is, aki végül segít Candide-on, hazaviszi a fiút, megfürdeti, megeteti, ad neki két pengő forintot és munkát ad neki egyik gyárában, ahol szőnyegeket készítenek.

Mivel Candide sora jobbra fordult, így megint azon a véleményen van, hogy igaza volt Pangloss mesternek, hogy „minden a legjobb e világon”.

„Másnap sétaközben egy koldussal találkozott, ki mérges kelevényekkel volt boritva, szemei fénytelenek voltak, az orra vége lerohadt, szája lefittyedt, foga fekete, hangja rekedt volt, heves köhögés kinozta és minden rohamnál kiköpte egy fogát.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .