A Hamlet szereplői

A Hamlet szereplői betűrendben

Angol követek Ők hozzák Rosencrantz és Guildenstern kivégzésének hírét.
Bernardo Katonatiszt, Marcellusszal és Franciscoval közösen ő találkozik először a meghalt Hamlet király szellemével.
Claudius Dánia jelenlegi királya. A meghalt Hamlet király testvére. Mindenki úgy tudja, hogy Hamlet királyt megmarta egy kígyó, abba halt bele, a valóságban azonban Claudius mérgezte meg – délutáni pihenése közben büröklevet öntött az alvó király fülébe.

Hamlet király halála után övé a trón és feleségül veszi a király özvegyét, Gertrudot is.

Egyértelműen negatív figura, bár igazi gonoszsága és hatalomvágya csak fokozatosan bontakozik ki.

A mű végén Hamlet királyfi leszúrja őt egy mérgezett karddal.

Cornelius Udvarfi, aki Voltimanddal közösen a Claudius megbízásából mennek a norvég királyhoz, hogy az állítsa le a Dánia ellen tervezett hadjáratot. Ezen kívül nem jut fontos szerephez.
Fortinbras A norvég királyfi, Hamlet megölte az apját, akit szintén Fortinbrasnak hívtak.

Fortinbras ezért bosszút esküszik és hadsereget gyűjt Dánia ellen, de a hadjáratot végül Claudius kérésére a norvég király (aki egyébként Fortinbras királyfi testvére) leállítja. Helyette a lengyelek ellen vonulnak.

Francisco Katona, Marcelusszal és Bernardoval közösen ő találkozik először a meghalt Hamlet király szellemével.
Gertrud Dánia királynője, Claudius, a jelenlegi dán király felesége, de korábban a korábbi dán király, Hamlet felesége volt, Hamlet, dán királyfi anyja.

Hamlet neheztel rá, amiért anyja az apja halála után túl hamar ment újra férjhez.

Különösebben nem jelentős szereplő.

Guildenstern Udvarfi, Rosencrantz-cal közösen Hamlet gyermekkori barátai, később wittenbergi iskolatársai.

Kezdetben Hamlet oldalán állnak, de királyi nyomásra gyorsan elpártolnak tőle és Claudius emberei lesznek.

Claudius parancsára az ő és Rosencrantz felügyelete alatt kísérik hajón Hamletet Angliába egy levél kíséretében.

A levelet Hamlet egy éjjel kilopja a csomagjukból és elolvassa, innen tudja meg, hogy Claudius azt kéri az angol királytól, hogy érkezése után rögtön végeztesse ki Hamletet.

Hamletet ír egy másik levelet és azt csempészi vissza a csomagjukba. A levélben arra utasítja Claudius nevében az angol királyt, hogy a levél átadóit, azaz Rosencrantzot és Guildensternt végeztesse ki.

A mű végén érkezik Angliából az angol követ, aki az angol király üzenetét hozza, miszerint végrehajtotta az utasítást, azaz kivégezték Rosencrantzot és Guildensternt. Tehát, ha úgy vesszük, ők elnyerték méltó büntetésüket.

Hamlet A meghalt Hamlet király és Gertrud királynő fia, a darab főszereplője. Kezdettől gyanakszik Cludiusra, bár ellenszenvét eleinte nem tudja megindokolni.

Neheztel anyjára, Gertrudra is, amiért az apja halála után alig két hónappal férjhez ment az új királyhoz, Claudiushoz.

Személyes tragédiája, hogy nehezen szánja rá magát a aktív cselekvésre még azután is, hogy apja szellemétől megtudja, Claudius mérgezte meg Hamlet királyt.

A darab végén meghal Lartes mérgezett kardjától

Hamlet apjának szelleme Többször is felbukkan a darabban, de a mű elején kap fontos szerepet, amikor elárulja fiának, hogy nem egy kígyó marta meg, hanem a testvére Claudius mérgezte meg.

Azt akarja, hogy Hamlet álljon bosszút érte.

Ugyanúgy Hamletnek hívják, mint a fiát.

Horatio Hamlet barátja, tulajdonképpen az egyetlen egyenes, tiszt jellem a főszereplők közül.

Végig Hamlet oldalán áll, ott segít neki, ahol tud.

A főszereplők közül egyedül ő éli túl az eseményeket, bár nem önszántából. Amikor ugyanis kiderül, hogy Hamlet haldoklik, és a királynőt is megmérgezték, akkor Horatio is inni akar a mérgezett pohárból, hogy barátjával együtt meghaljon. Hamlet azonban azt akarja, hogy Horatio éljen, hogy legyen aki el tudja mesélni, hogy mi is történt valójában.

Laertes Polonius fia, egyenes tiszta jellem. Miután azonban Hamlet megöli az apját, a bosszú érdekében minden feláldoz, még a tisztességét is.

Hagyja, hogy Claudius rávegye, hogy mérgezett, éles karddal vívjanak párbajt Hamlettel.

Erkölcsileg tulajdonképpen igaza van, amiért bosszút akar apja halála miatt, de nem veszi észre, hogy ezt elítélendő eszközökkel éri el, ráadásul Claudius felhasználja őt Hamlet ellen.

Marcellus Katonatiszt, Bernardoval és Franciscoval közösen ő találkozik először  a meghalt Hamlet király szellemével
Ophelia Hamlet szerelme, előbb megőrül, majd öngyilkos lesz.
Osrick A király udvaronca, nincs jelentős szerepe.
Pap Ophelia temetésénél jut szerephez, amikor Laertes érdeklődésére elmagyarázza, hogy semmilyen szertartás nem lesz Ophelia temetésekor, mert a lány öngyilkos lett.

Az egyházi törvények szerint az öngyilkosokat nem szabad a temetőben, azaz megszentelt földbe temetni, Ophelia is csak azért lehet kivétel, mert a pap királyi parancsot kapott.

Polonius Királyi főkamarás, Laertes és Ophelia apja, egyértelműen negatív figura.

Rosszindulatú, ármánykodó jellem, aki akkor is cselez és fondorkodik, amikor semmi szükség sem lenne rá, sőt a saját fia után is kémkedik.

Ügyesen irányítja Claudiust, anélkül, hogy a királynak ez feltűnne.

Végül Hamlet szúrja le, tulajdonképpen véletlenül, amikor Polonius elbújik egy falikárpit mögé, hogy kihallgassa Gertrud és Hamlet beszélgetését.

Rajnáld Polonius embere, akit a királyi főkamarás a fia, Laertes után küld kémkedni Franciaországba.
Rosencrantz Udvarfi, Guildensternnel közösen Hamlet gyermekkori barátai, később wittenbergi iskolatársai.

Kezdetben Hamlet oldalán állnak, de királyi nyomásra gyorsan elpártolnak tőle és Claudius emberei lesznek.

Claudius parancsára az ő és Guildenstern felügyelete alatt kísérik hajón Hamletet Angliába egy levél kíséretében.

A levelet Hamlet egy éjjel kilopja a csomagjukból és elolvassa, innen tudja meg, hogy Claudius azt kéri az angol királytól, hogy érkezése után rögtön végeztesse ki Hamletet.

Hamletet ír egy másik levelet és azt csempészi vissza a csomagjukba. A levélben arra utasítja Claudius nevében az angol királyt, hogy a levél átadóit, azaz Rosencrantzot és Guildensternt végeztesse ki.

A mű végén érkezik Angliából az angol követ, aki az angol király üzenetét hozza, miszerint végrehajtotta az utasítást, azaz kivégezték Rosencrantzot és Guildensternt. Tehát, ha úgy vesszük, ők elnyerték méltó büntetésüket.

Sírásók Ők ássák Ophelia sírját, közben kiássák Yoricknak, a törpének a koponyáját is.
Szellem Lásd: Hamlet apjának szelleme
Voltimand Udvarfi, aki Cornliusszal közösen a Claudius megbízásából mennek a norvég királyhoz, hogy az állítsa le a Dánia ellen tervezett hadjáratot. Ezen kívül nem jut fontos szerephez.
Yorick, a törpe Hamlet királyi rég meghalt udvari bolondja, Hamlet az ő koponyáját fogva mondja el (egyik) híres monológját.




Shakespeare – Hamlet – Olvasónapló

Shakespeare Hamlet című művének részletes olvasónaplója színenként

Első felvonás 1. szín

Szereplők Helyszín
Bernardo, katonatiszt
Francisco, katona
Horatio, Hamlet barátja
Marcellus, katonatiszt
Hamlet apjának szelleme
Helsingőr
A királyi kastély előtti tér

A Hamlet olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzések:

A Hamlet szereplői betűrendben

A Hamlet szerelőinek viszonyrendszere – infógrafika, gondolattérkép

A történet a dániai Helsingőr városában, a királyi kastély előtti téren kezdődik. Éjszaka van és hideg.

A kastély előtt Bernardo, a katonatiszt őrködik. Az ő felváltására érkezik Francisco, a katona. Nem sokkal később érkezik a váltás többi része is, Marcellus, a katonatiszt és Horatio, Hamlet dán királyfi jó barátja.

Bernardo elköszön társaitól és pihenni megy, a három másik férfi, Marcellus, Francisco és Horatio pedig megkezdik az őrködést.

A három férfi beszélgetéséből hamar kiderül, hogy Horatio nem véletlenül csatlakozott az őrt álló katonákhoz. Az elmúlt két éjszakán ugyanis Dánia nemrég elhunyt korábbi királyának szelleme jelent meg az őrök előtt.

Ezt elmondták Horationak is, aki persze nem hitte el a dolgot, ezért csatlakozott most az őrséghez, hátha ezen az éjszakán is eljön a szellem.

És így is történik, hamarosan megjelenik a király szelleme. Az őrök megijednek, majd egymást biztatják, hogy valamelyikük szólítsa meg a szellemet.

Végül Horatio próbál beszélni vele, de a szellem nem válaszol, hanem eltűnik.

Horatiot komolyan elgondolkoztatja a dolog, eddig inkább mesének tartotta a szellemet. Most azonban saját szemével látta, hogy a meghalt király szelleme teljes harci páncélzatban kóborol a palota körül.

Horatio szerint ez túl sok jó nem jelenthet Dánia számára.

A beszélgetés innen hamar a politika felé kanyarodik. Marcellus kérdezi meg Horatiot, hogy az tud-e valamit arról a nagy készülődésről, ami az országban folyik.

Mindenhol ágyukat öntenek, fegyvereket, utánpótlást, élelmet halmoznak fel, hadihajókat építenek.

Horatio pedig elmondja a katonáknak – a nem is olyan egyszerű – okokat.

A Dániával szomszédos Norvégia egyik nagyhatalmú nemes ura, Fortinbas, párbajra hívta Dánia királyát. Azt a dán királyt, akinek szellemét az előbb Horatioék látták.

A dán király helyett azonban a fia, Hamlet állt ki Fortinbas ellen. Az életre-halálra menő párbaj tétje mindkét oldalon egy-egy birtok volt. Tehát ha Fortinbas győz, akkor kap bizonyos területeket Dániában, ha pedig a dán király diadalmaskodik, akkor ugyanekkora norvég területet kap.

A küzdelmet végül Hamlet, azaz a dánok nyerték, megölve Fortinbast.

A mostani nagy hadi készülődésnek pedig az az oka, hogy a megölt Fortinbas fia, akit szintén Fortinbasnak hívnak, nem tud belenyugodni apja vereségébe és halálába. Ezért sereget gyűjtött, amivel vissza akarja szerezni az apja által elveszített területeket.

Horatio, Marcellus és Francisco egyetértenek abban, hogy valószínűleg a közelgő háború az oka, hogy a király szelleme a palota körül kísért.

Ekkor jelenik meg újra a szellem, akit Horatio ismét megpróbál szóra bírni. Az őröknek úgy tűnik, hogy a királyi szellem már éppen válaszolna, amikor azonban felhangzik a hajnali kakasszó és a szellem eltűnik.

Hajnalodik tehát, az őrség véget ért, Horatio pedig elhatározza, hogy az éjszakai kísértetjárásról értesíti barátját, Hamletet. Horatio ugyanis elképzelhetőnek tartja, hogy, bár a királyi szellem velük nem állt szóba, de fiával, Hamlettel hajlandó lenne beszélni.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Akhilleusz pajzsa

Akhilleusz pajzsát az Iliász 18. énekében Héphaisztosz, a kovácsisten készíti Akhilleusz anyjának, Thetisznek a kérésére.

Előzmények – Miért kell pajzs Akhilleusznak?

Nyilván azért, mert nincs neki…

Komolyra fordítva a szót, Akhilleusz pajzsának elkészítése tulajdonképpen az Iliász alapkonfliktusának következménye.

Az Iliász alapkonfliktusa pedig az Akhilleusz és Agamemnón között elmérgesedő vita.

A vita tárgya Akhilleusznak a trójai hadjárat során korábban szerzett zsákmányrésze, amit Agamemnón elvesz tőle, köztük a csodaszép rabszolgalányt, Brízéiszt.

Válaszul Akhilleusz megsértődik és kijelenti, hogy addig nem hajlandó részt venni Trója ostromában, amíg megfelelő kárpótlást nem kap. Agamemnón erre – eleinte – nem hajlandó.

Két erős egyéniség kerül tehát szembe egymással:

  • Agamemnón, Mükéné királya, a Tróját ostromló akháj sereg főparancsnoka. Az ő öccse Meneláosz, akinek felesége, Szép Heléna elrablása miatt robbant ki a trójai háború.
  • Akhilleusz, a félisten, a halandó Péleusz és az istennő Thetisz fia, a mürmidonok vezére, az akháj sereg egyik vezéregyénisége, a legbátrabb, legerősebb, legjobb, legszebb, vagyis úgy általában leg-leg-leg harcosa.

A két büszke katona közötti konfliktus miatt természetesen az akháj-görög sereg halandó tagjai szívnak a legnagyobbat, hiszen a trójai védelem, Hektórral az élen, jóval bátrabban harcol, tudva, hogy az akhájok legnagyobb harcosa a sátrában durcizik.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a történet során később, amikor az akhájok már-már kritikus veszteségeket szenvednek a trójaiaktól, akkor Agamemnón hajlandó lenne kárpótlást fizetni Akhilleusznak annak érdekében, hogy az végre harcoljon.

Akhilleusz azonban képtelen felülemelkedni sértettségén, azt akarja, hogy Agamemnón sértése miatt az egész akháj sereg bűnhődjön. Kijelenti, hogy majd csak akkor fog újra beszállni a csatába, amikor a trójaiak már a tengerparton álló akháj hajókat fenyegetik, és az akhájok egy embereként könyörögnek neki.

Az pedig, hogy Akhilleusz nem hajlandó harcolni, nem csak Akhilleusz személye miatt fontos – bár az sem elhanyagolható –, hanem mert így nem vesz részt a csatában Akhilleusz 2500 harcedzett mürmidonja sem, akik egyébként háborúkat képesek eldönteni.

A helyzet később annyit változik, hogy bár Akhilleusz továbbra sem hajlandó harcolni, de abba beleegyezik, hogy kedves barátja és harcostársa, Patroklosz az ő – mármint Akhilleusz – fegyvereivel, páncéljával és pajzsával harcba vezesse a mürmidonokat.

Patroklosz és a 2500 mürmidon beszállása a harcokba ideiglenesen felborítja az addigi erőviszonyokat, hiszen a trójaiak a páncél és a pajzs miatt azt hiszik, hogy maga Akhilleusz tért vissza a csatába.

Patroklosz azonban elköveti azt a hibát, hogy elragadja a harc heve. Nem hallgat Akhilleusz parancsára, aki kifejezetten megtiltotta neki, hogy a trójai várat is megostromolja. Csak annyi lenne a feladata, hogy a görög hajókat túlságosan fenyegető trójaiakat kissé hátrébb vesse.

Patroklosz viszont egészen a trójai várig veri vissza az ellenséget, sőt, még a várfalra is felmászik.

Ezt azonban nem csak Akhilleusz parancsa tiltja, de az istenek terveiben sem szerepelt. Patrokloszt személyesen Apollón veti vissza a várfalról, nem sokkal később pedig előbb Euphorbosz hátba szúrja, majd az érkező Hektór ágyékon döfi.

Patroklosz testét ugyan az akhájok heves harcok és óriási veszteségek árán ki tudják menteni a csatatérről, de előtte még Hektór kifosztja a hullát. Megszerzi, és magára veszi Akhilleusz páncélját és pajzsát.

Patroklosz halála fordulópont Akhilleusz csatához való hozzáállásában. Innentől feledi a sértettségét, a kárpótlást, csak a bosszú élteti, gyilkolni akar.

Anyja, Thetisz pedig megígéri, hogy új páncélt és pajzsot készíttet neki.

Így kerül a 18. énekben Thetisz Héphaisztosz, a kovácsisten palotájába, aki elkészíti Akhilleusznak a pajzsot.

Csak, hogy tisztán lássunk: Patroklosz Akhilleusz páncéljában és pajzsában harcolt, de a fegyvereivel nem, mert Akhilleusz lándzsáját földi halandó nem bírja megemelni. Vagyis Hektór csak Akhilleusz páncélját és pajzsát szerzi meg, a fegyvereit nem, éppen ezért Héphaisztosz is csak páncélt és pajzsot készít Akhilleusznak, fegyvert nem. Csak mondom.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Petőfi Sándor – A helység kalapácsa – Olvasónapló

Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művének részletes olvasónaplója énekenként

Elöljáróban jegyezzük meg, hogy A helység kalapácsának műfaja komikus (vagy víg) eposz. Petőfi ennek megfelelően alkalmazza az eposzi kellékeket, természetesen torzított, komikus formában.

A művet szokás még elbeszélő költeménynek, eposzparódiának, stílus- és szerkezetparódiának is nevezni.

Első ének

A helység kalapácsa a műfajának megfelelően egy eposzi kellékkel indul, a segélykéréssel (invokáció).

A „rendes” eposzok invokációjában a szerzők általában a múzsától, vagy valamelyik mitológia istenétől kérnek segítséget művök megírásához. Mivel azonban itt egy vígeposzról van szó, a segélykérés is komikus formában történik.

Petőfi ugyanis nem műve megírásához kér segítséget, hiszen ahhoz már megvan a tehetsége, az nem jelent neki problémát. Inkább egy hőst kér – ez lesz majd Fejenagy, a kovács – akinek a történetén keresztül ki tudja bontakoztatni tehetségét.

A költő megjegyzi továbbá, hogy csak az igazán bátraknak szól a műve, a gyávák bele se kezdjenek az olvasásba.

Ezután kezdődik maga a történet, ami újabb eposzi kellékkel nyit. A cselekmény ugyanis in medias res, azaz a dolgok közepébe vágva, egy falusi templomban indul.

A hívek vasárnap esti misére gyűltek össze, annak is a végén járunk.

A pap éppen végez a szertartással, elhangzik az utolsó „ámen”, amit a falusi gyülekezet szorgalmasan megismétel, majd pillanatok alatt kiürül a templom, az ajtókat bezárják.

A nép szokásához híven átvonul a helyi kocsmába.

A templomnak tehát elméletben kihaltnak kéne lennie, azonban ez nem így van. Az egyik sarokban valaki alszik.

Ez a valaki a saját horkolására ébred fel és döbbenten veszi észre, hogy rajta kívül már senki sincs a templomban. Sőt, hamarosan azt is észreveszi, hogy az ajtót is bezárták, tehát kimenni sem tud.

Az Olvasó számára hamar kiderül, hogy emberünk nem egy bonyolult lélek. Keresi a kijutási lehetőséget, de elsőre nem találja, bár néhány lehetőséget azért számba vesz:

  • Hamar rájön, hogy kiabálni nincs értelme, mert a templom félórányira fekszik a falutól, senki sem hallaná meg.
  • Ki akar ugrani az ablakon, de túl magasnak találja. Igaz, hogy emberünk gyermekkorában simán leugrott a cseresznyefa tetejéről, de immár 40 éves, nem mer megkockáztatni egy ilyen mutatványt.

 

Hősünk azonban végül csak megtalálja a menekülés lehetőségét. Elhatározza, hogy felmegy a harangtoronyba és a harang kötelén fog leereszkedni, ami a templom oldala mellett lóg. Kockázatos vállalkozás, de van esély a sikerre, csak arra kell vigyázni, hogy közben a harang meg ne konduljon.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Briareusz, a százkarú története

Az Iliász első énekében van egy jelenet, amikor Thetisz (Akhilleusz anyja) Zeusznak könyörög segítségért, pontosabban bosszúért, amiért Agamemnón megsértette Akhilleuszt.

Mivel Zeusz elsőre nem áll kötélnek, ezért Thetisz megemlíti az istenek lázadását Zeusz ellen, amikor Thetisz a főisten érdekében segítségül hívta Briareuszt, a százkarút.

Thetiszről bővebben olvashatsz A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története című posztban.

Miután Homérosz az előzményeket nem fejti ki bővebben, ellenben maga a sztori elég izgalmas, gondoltam megér egy posztot.

Következzék tehát a százkarú és ötvenfejű hekatonkheirek története. Készüljetek, lesznek érdekes dolgok: tengerbe dobott hímvesszőtől, Aphrodité születésén át, a vércseppekből életre kelő Fúriákig!

Nézzük.

Ahhoz, hogy megértsük Briareusz történetét kissé vissza kell nyúlnunk a görög mitológiában. A százkarú Briareusz ugyanis Uranosznak és Gaiának, vagyis az ég és a föld istenének fia, két testvérével, Kottosszal és Gügésszel együtt.

Hármukat (Briareusz, Kottosz és Gügész) szokás összefoglalóan hekatonheireknek, azaz szárkarúaknak, vagy százkezűeknek is nevezni (hekaton= száz, kheir=kar)

A százkezűek a Titánok és a Küklopszok testvérei, százkarú, ötvenfejű szörnyek, akiket apjuk, Uranosz annyira csúnyának talált, hogy a Tartaroszba dobta őket, a Küklopszokkal együtt. A történet egy másik olvasatában azonban Uranosznak nem feltétlenül a kinézetükkel, sokkal inkább erejükkel és nagyságukkal volt baja, vagyis féltette tőlük a hatalmát, ezért kerültek a Tartaroszba.

A Tartarosz a halál utáni bűnhődés, az örökös kín helye, feneketlen mélység, ahova soha nem hatol be a napsugár. Hésziodosz szerint az égből ledobott bronz üllő kilenc napig zuhan, amíg eléri a földet, majd onnan további kilenc napig, amíg a Tartaroszba ér. Vagyis nem volt kellemes hely.

Elméletileg tehát sima megelőzésről van szó, Uranosz még azelőtt kivonja a forgalomból a túlságosan nagy erejű (és csúnya) Hekatonheireket, mielőtt azok esetleg veszélyeztethetnék hatalmát.

A probléma azonban ezzel nem lett elrendezve, ugyanos bár Uranosz megszabadult lehetséges vetélytársaitól, de szembekerült a feleségével, Gaiával.

Gaia ugyanis kezdi elunni, hogy Uranosz folyton teherbe ejti, de a megszületett gyermekeit (a három küklopszot és a három százkarút) aztán a Tartaroszba dobja.

Nem tudni milyen megfontolás alapján, de Gaia arra jut, hogy férje bizonyára jobb belátásra fog térni, ha megfosztja a férfiasságától, azaz kasztrálja…

Gaia megosztja ezt a nagyszerű ötletét fiaival, a Titánokkal is. Emlékezzünk rá, a Titánok, a Küklopszok és a Hekatonheirek testvérei. Közülük azonban akkoriban csak a Titánok voltak szabadok, a Százkarúak és a Küklopszok a Tartarosz mélyén ücsörögtek.

A Titánokról, pontosabban Titánokról és Titaniszokról, merthogy lányok is vannak közöttük, annyit kell tudni, hogy őket szokás az istenek második nemzedékének nevezni. Az első nemzedék ugye Uranosz és Gaia.

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!