Gárdonyi Géza – A láthatatlan ember – 1-32. fejezet – Olvasónapló

15. fejezet

Másnap Rika királyné nem hívatja Zétát, aki pedig nagyon készül, hogy újra láthassa Emőt. Azt viszont látja, ahogy Emőék sátrához érkezik a 17 éves Aladár, Attila egyik fia, majd Emőkével együtt nevetgélve, beszélgetve ellovagolnak.

„Az én mellembe sose szúrtak még kést, de akkor úgy éreztem, mintha kés állana a mellemben.”

Vagyis Zéta féltékeny…

Következő nap a római követeket Ádám úr, Rika asszony tiszttartója hívja meg ebédre, akik el is mennek. A rómaiak csodálkoznak azon a hun szokáson, hogy mindenki mindenkire pohárköszöntőt mond, ami után kötelező inni. Csodálkoznak, de tetszik nekik a szokás, be is rúgnak rendesen.

A bizánci követség azonban továbbra sem kapott még választ a fővezértől, pedig mindenki szeretne már hazaindulni. Mindenki, kivéve Zétát.

Nem sokkal később azonban egy Berki nevű úr meghozza Attila pecsétes levelét, ami a bizánci császárnak szól. Zétáék készülődhetnek haza. Attila ajándékokat is küld: 30 gyönyörű lovat és fegyvereket. A követek csak hármat fogadnak el, a többi visszaküldik.

Mialatt Zéta a rabszolgákkal a sátrakat bontja és az útra készülődnek, az urak búcsúlátogatásokat tesznek. Hamarosan egy szolga érkezik Rika királynétól, aki kifejezetten Zétának hoz ajándékot.

„- Ezt a nagyasszony neked küldi – mondotta -, két öregpénz van benne és hat apró.”

Zétát meghatja, hogy a királyné nem feledkezett el róla. Ennél azonban sokkal jobban foglakoztatja, hogy utoljára még szeretne Emővel találkozni. Elmegy Csáthék udvarához. A kapun gond nélkül be tud menni, senki sem figyel rá, de a ház előtt dárdás hun ül, aki nem engedi be a házba.

Zéta körüljárja a házat, az egyik ablakból Dzsidzsia, a fiatal rabszolgalány kérdezi meg tőle, hogy mit keres. Zéta azt hazudja, hogy elvesztette egy gombját, azért jött. Dzsidzsia ezután eltűnik, Zéta egyedül marad a ház mellett.

„Amint ott állok lecsüggedt fővel, elém egy rózsa hull.
Megrezzenek és föltekintek. Csak egy ellebbenő kéz az, amit látok az emeleti ablakban.
Fölvettem a rózsát, és várakoztam. A rózsa friss volt, és a szára meleg.
Nem mutatkozott senki sem.”
 

FIGYELEM! Ennek a rózsának még szerepe lesz a későbbiekben!

 

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!