Friedrich Dürrenmatt – A fizikusok – Olvasónapló

Friedrich Dürrenmatt A fizikusok című darabjának részletes olvasónaplója jelenetenként

Első felvonás első jelenet

Szereplők
Richard Voss felügyelő
Martha Boll főnővér
Blocher rendőr
Irene Straub nővér
Ernst Heinrich Ernesti (Einstein) fizikus
Guhl rendőr
Törvényszéki orvos
Herbert Georg Beutler (Newton) fizikus
Dorothea Moser nővér
Mathilde von Zahnd doktorkisasszony

A darab egy hosszú színi utasítással kezdődik, amiből fontos dolgokat tudunk meg a helyszínről, a szereplőkről és az előzményekről.

A színi utasításban a szerző ad instrukciókat arra, hogy hogyan kell pl. berendezni a színpadot, a tárgyak, bútorok hogyan néznek ki, milyen hangulatuk van, esetleg néhány infót az előzményekről, a szereplők motivációjáról stb.

A színi utasítás szerint tehát a helyszín a Les Cerisiers nevű magánszanatórium. A semlegesnek hangzó magánszanatórium név azonban valójában egy bolondokházát jelent: „elhülyült arisztokraták, krónikus érelmeszesedésben szenvedő politikusok, gyengeelméjű milliomosok, tudathasadásos írók, mániás-depressziós nagyiparosok és más effélék menedéke a ház.”

Az utasítás részletesen leírja a szanatórium szűkebb és tágabb környezetét is (tó a közelben, távolabb egy kisváros, mezőgazdasági nagyüzem, fegyenctelep, stb.), de ez valójában lényegtelen, mert mint ahogy a szerző is kijelenti, a „betartjuk a hely, idő és cselekmény egységét”.

Hármas egység: egy helyen, max. 24 óra alatt, egy szálon futó cselekmény.

Ennek megfelelőn a helyszín végig a szanatórium szalonja, az idő néhány óra és a cselekmény is lineárisan halad előre, azaz nincsenek kitérők, epizódok vagy megszakítások.

A szanatórium vezetője Dr. h. c. Dr. med. Mathilde von Zahnd doktorkisasszony, 55 év körüli, „púpos aggszűz”, aki tekintélyes családjának utolsó tagja. (Legalábbis saját bevallása szerint, később azért látni fogjuk, hogy ez nem teljesen igaz.)

A családi villában rendezte be a bolondok házát, ami a gazdag és híres bentlakók miatt rendkívül drága. Vagy fordítva: azért olyan drága, mert csak hírességeket fogad.

Zahnd doktorkisasszony nevében a sok rövidítés jelentése: a Dr. h. c. azt jelenti, hogy doctor honoris causa, azaz tiszteletbeli doktor, ami egy kutató formális elismerése egy egyetem által, a szakterületén elért kimagasló eredményekért.

A Dr. med. pedig azt jelenti, hogy doctor medicinae, azaz orvos doktor, vagyis az orvostudományok doktora.

Zahnd kisasszony a szakterülete, az ideggyógyászat ismert és elismert szaktekintélye, és a kezelésekből befolyt összegnek köszönhetően egy új szárnyat tudott építeni a villához, és a legtöbb beteget már átköltöztették oda.

A villában csak három beteg maradt, mindhárman fizikusok, akik „ártalmatlan, szeretetre méltó bolondok, kormányozható, könnyen kezelhető, igénytelen férfiak.” Ők lesznek a főszereplők.

A darab központi színhelye tehát a villa szalonja, amiből egy folyosó nyílik, ahol a három fizikus szobája található egytől háromig számozva.

A közvetlen előzmény pedig az, hogy három hónappal korábban (augusztus 12-én) az egyik fizikus megfojtott egy ápolónőt, és az eset megismétlődött, most egy másik fizikus fojtotta meg az ápolónőjét.

„Délután fél öt múlt néhány perccel”, és a gyilkosság miatt éppen rendőrök helyszínelnek a szalonban, vezetőjük Richard Voss felügyelő, aki Martha Boll főnővérrel beszélget.

Ezeket a tényeket tudjuk meg a színi utasításból, ezután kezdődik maga a darab, azaz a tényleges cselekmény:

Voss felügyelő szeretne rágyújtani, de Boll főnővér figyelmezteti, hogy egy szanatóriumban vannak, tilos a dohányzás. A főnővér ezután teával kínálja a felügyelőt, aki inkább pálinkát kérne, de nem kap, mert ugye ez egy szanatórium.

A felügyelő ezután inkább semmit sem kér, és megkezdi Boll főnővér hivatalos kihallgatását.

Közben egy Blocher nevű rendőr fényképeket készít a helyszínről, egy Guhl nevű rendőr pedig kézzel írja a kihallgatás jegyzőkönyvét.

A kihallgatásból kiderül, hogy a meggyilkolt nővért Irene Straubnak hívták, 22 éves, Kohlwangban született és csak egy hozzátartozója van, egy fivére, aki Kelet-Svájcban él. A testvért már értesítették telefonon a tragédiáról.

A tettes pedig Ernst Heinrich Ernesti fizikus, aki Einsteinnek képzeli magát, és az ápolók így is szólítják.

Jelen van még a törvényszéki orvos is, aki megállapítja, hogy Irene Straub nővért az állólámpa zsinórjával fojtották meg, hatalmas erővel.

Érdekesség, hogy Voss felügyelő következetesen gyilkost és gyilkosságot emleget, de Boll főnővér mindig kijavítja tettesre és balesetre, mert szerinte az ápoltak beteg emberek, akik éppen a betegségük miatt nem beszámíthatóak, tehát – hivatalosan – nem is követhetnek el gyilkosságot, vagyis gyilkosok sem lehetnek.

A felügyelő előveszi a három hónappal korábbi gyilkosság (baleset) jegyzőkönyvét, amiből megtudjuk, hogy augusztus 12-én Herbert Georg Beutler fizikus (akit magát Newtonnak képzeli) ölte meg Dorothea Moser ápolónőt.

Voss felügyelő szerint eleve felelőtlenség volt, hogy a három őrült fizikus felügyeletét ápolónőkre és nem férfi ápolókra bízták. Férfi ápolók mellett szerinte nem történhettek volna meg a gyilkosságok.

Boll főnővér természetesen nem ért egyet vele, és indokai is vannak: az ápolónők fizikailag (is) tökéletesen alkalmasak a fizikusok felügyeletére, mert Dorothea Moser egy női birkózóegylet tagja volt, Irene Staub országos cselgáncsbajnok, maga a főnővér pedig súlyemelő.

Voss felügyelő ezután a gyilkost (Boll megint kijavítja: tettest) akarja látni. Ez azonban a főnővér szerint nem lehetséges, mert Ernst Heinrich Ernesti, azaz Einstein, éppen hegedül.

Ez a felügyelőt pont nem érdekli, ragaszkodik hozzá, hogy kihallgassa az elkövetőt. Boll főnővér azonban kimérten közli vele, hogy ezt orvosilag nem engedélyezheti, ugyanis Einsteinnek most nyugalomra van szüksége, és a hegedülés megnyugtatja.

A felügyelőnek kezd elege lenni: nem szólíthat gyilkosnak egy nyilvánvaló gyilkost, és nem nevezhet gyilkosságnak egy egyértelmű gyilkosságot, ráadásul a gyilkosnak nem nevezhető gyilkos éppen hegedül, tehát nem lehet kihallgatni.

Voss ezután Zahnd doktorkisasszonnyal akar beszélni, de ez sem lehetséges, mert a doktorkisasszony éppen Einstein hegedülését kíséri zongorán, meg kell várni, amíg végeznek.

A felügyelő csípősen jegyzi meg, hogy három hónappal korábban meg azt kellett megvárnia, hogy a doktorkisasszony sakkozzon Newtonnal Dorothea Moser nővér megölése (balesete) után, mert az nyugtatta meg Newtont.

Boll főnővér azonban rendíthetetlen, ha a felügyelő beszélni akar Zahnd doktorkisasszonnyal, akkor várnia kell.

Voss végül beletörődik a dologba, elküldi a helyszíneléssel már végzett rendőröket, leül és vár a doktorkisasszonyra. Boll nővér kikíséri a hullát cipelő rendőröket, Voss egyedül marad a szalonban.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Moliere – Tartuffe – Olvasónapló

Moliere Tartuffe című vígjátékának részletes olvasónaplója jelenetenként

A vígjáték az 1660-as években játszódik Párizsban, a helyszín végig Orgon háza

Első felvonás 1. jelenet

Szereplők
Pernelle asszony, a nagymama, Orgon anyja
Flipote, Pernelle asszony szolgája
Elmira, Orgon felesége
Mariane, Orgon lánya
Dorine, Mariane komornja
Damis, Orgon fia
Cléante, Orgon sógora, Elmira testvére

A darab kezdetén rögtön mélyvízbe kerül az olvasó, egy közepes nagyságú perpatvar közepébe, sok szereplővel.

Egy családi összejövetelről távozik éppen Pernelle asszony, a nagymama, a család legidősebb nőtagja.

Távozás előtt azonban még mindenkit kioszt, mindenkihez van egy rossza szava, a családtagok hiába is próbálnak beleszólni az öregasszony szóáradatába:

  • Pernelle asszony elégedetlen a menyével, fia, Orgon feleségével, Elmirával, szerinte az asszony túl sok pénzt költ, tékozol. Kiderül, hogy Elmire a fia második felesége, az első feleség meghalt, tőle született a két gyerek: Mariane és Damis. Pernelle asszony kijelenti, hogy a gyerekek anyja sokkal jobb feleség volt, mint Elmira.
  • Felháborodik azon, hogy Dorine, az unokája komornája egyáltalán bele mer szólni a beszélgetésbe.
  • Szerinte az unokája, Damis, csak egy lehűtő csibész
  • Másik unokája, Mariane pedig csak tetteti, hogy szelíd és jámbor.
  • Megkapja a magáét Cléante is, Elmira testvére, Pernelle asszony szerint tűrhetetlen elveket vall.

Az öregasszony szóáradatától szóhoz sem tudnak jutni a család tagja, vádaskodásai olyan nevetségesek, hogy az Olvasó rögtön megkedveli az összes többi szereplőt.

Végül Damis, és Dorine a komorna az, akik ki tudják vonni magukat Pernelle asszony hatása alól.

Kijelentik, hogy Pernelle asszony nézeteit bizonyára Tartuffe táplálja. Hamar kiderül, hogy az egész családnak elege van Tartuffe-ből, aki mint koldus, nincstelen érkezett a házhoz, mostanra pedig már gyakorlatilag mindent ő határoz meg, teljesen behálózta a ház urát, Orgont.

Tartuffe mondja meg, hogy mit szabad csinálni, és mit nem, idegesítő és álszent vallásossága megkeseríti a házban lakók életét.

Pernelle asszony viszont Tartuffe védelmére kel, szerinte a férfi mélyen vallásos és csak a bűnt üldözi, ami elharapózott Orgon házában, és csak az isteni szabályokat akarja betartatni.

Dorine, a komorna viszont visszafelesel. Megkérdezi, hogy miért van az, hogy mióta Tartuffe és a szolgája, Lőrinc betette a lábát a házba, azóta nem fogadhat senki vendéget, nem tarthatnak ünnepséget, egyáltalán semmi sem csinálhatnak, mert az Tartuffe szerint ellenkezik a vallással és Istennel?!

Pernelle asszony szerint azonban ez nagyon helyesen van így, egyébként is csak botrányt okozott korábban is a házban tartott sok ünnepség és baráti összejövetel, már egész Párizs az Orgon-házról pletykálkodott.

Ekkor szól bele a beszélgetésbe Cléante és megjegyzi, hogy Párizs egyébként is pletykák városa, ez kikerülhetetlen, de az azért mégiscsak lehetetlen, hogy soha ne hívják meg egy barátjukat sem, mert tartanak attól, hogy mások mit gondolnak. Álszent viselkedés ez, így nem lehet élni.

Dorine pedig azt is tudni véli, hogy ki pletykált róluk, meg is nevezi a fő pletykaforrást. Dorine tudja, hogy az a nő mindenkiről rosszat terjeszt, de erre meg is van a magyarázat.

A hölgy, korábban, fiatalkorában élénk tárasági életet élt, számtalan szeretője volt, de mostanra megöregedett, a férfiak már nem keresik a kegyét. Ezért aztán álszent, bigott vallásosságba menekül és mindenkit a nyelvére vesz, aki fiatalabb, mint ő és jól meri érezni magát a környéken.

Pernelle asszonyt azonban nem lehet meggyőzni, szerinte Tartuffe igenis egy becsületes, mélyen vallásos, jó ember és Orgon soha nem tett még jobbat, mint hogy befogadta a házba, legalább majd egy kicsit rendet tesz.

Mivel azonban Pernelle asszony korholó szavai láthatóan leperegnek a családról, sőt állandó, egyébként logikus közbeszólásaikkal csak feldühítik az öregasszonyt, az végül pofon vágja mit sem sejtő szolgáját, Flipote-ot, majd méltóságteljesen távozik. Előtte azonban még közli, hogy várhatják, hogy mikor látogat el hozzájuk még egyszer. A család erre persze fellélegzik.

A vígjáték alaphelyzeteként tehát adott egy átlagos, viszonylag jómódú párizsi család, aminek tagjai átlagos társadalmi életet élnek. Azaz csak élnének, mert a családfőt, Orgont, nem sokkal korábban behálózta egy Tartuffe nevű szélhámos, aki jámbor, istenfélő álcája mögé bújva egyre inkább magához ragadta a családon belüli hatalmat.

A család nagy része átlát Tartuffe-ön, de nem tehetnek ellene semmit, mert az ravaszul éppen a családfőt és annak anyját hálózta be. A többi családtag pedig egyre kétségbeesettebben keres fogást Tartuffe-ön, egyelőre sikertelenül.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!