Tizenkettedik ének: A szirének. Szkülla és Kharübdisz. Héliosz tehenei.
Az Odüsszeia olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:
Hádész birodalmát elhagyva Odüsszeuszék visszahajóznak Aiaié szigetére, Kirkéhez.
Ott Odüsszeusz első dolga, hogy hatalmas halotti máglyán elégeti Elpénór holttestét, ahogy annak szelleme kérte.
Kirké kissé meglepődik, hogy Odüsszeuszéknak sikerült túlélniük a Hádész birodalmában tett látogatást. Gazdagon megvendégeli őket és hagyja, hogy lepihenjenek.
Kirké félrevonul Odüsszeusszal, ahol a férfi aprólékosan beszámol arról, hogy mit tapasztalt az alvilágban, kivel mit beszélt, mit mondott neki Teiresziász.
Kirké ezután tanácsokkal látja el Odüsszeuszt a hazaútra:
Először a szirének szigete mellett fognak elhajózni, akik azért veszélyesek, mert ha valaki meghallja dalukat, akkor nem tud szabadulni a bűvöletükből és a két szirén megeszi az áldozatát.
Odüsszeusz úgy védekezhet ellenük, hogy minden emberének tömje be viasszal a fülét. Ő maga, ha akarja, meghallgathatja a sziréndalt, de előtte kötöztesse magát az embereivel a hajó árbocához.
Ha Odüsszeuszék túlélik a szirénekkel való találkozást, akkor két irányban mehetnek tovább. Kirké azt mondja, hogy nem dönthet Odüsszeusz helyett, a férfinak a helyszínen kell majd eldöntenie, hogy melyik utat választja. Mondjuk egyik sem túl csábító.
Az egyik irányban áll a Bolygó Szikla, hatalmas, sima falú szikla a tengerben, ami még a közelében elszálló galambokat is elpusztítja. Soha egyetlen bárka sem tudott még elhajózni mellette.
Illetve csak egynek sikerült, az Argónak, ami Iaszót és az argonautákat szállította az aranygyapjú ügyében, de annak is csak azért, mert Héra segítette.
A másik irányban két szikla is van. Az egyiken egy barlang van, abban lakik az éles hangú Szkülla, a tizenkét lábú, hatfejű szörny, ami megtámadja a hajókat és felfalja a hajósokat.
A Szkülla sziklájával szemben áll egy másik szikla, ott található a Kharübdisz, ami valójában egy örvény, ami naponta háromszor hatalmas erővel beszívja, majd kilöki a tengervizet, számtalan hajót elpusztítva ezzel.
A hajósok rettegik a környéket, hiszen ha ki akarják kerülni az egyik sziklát, akkor a másikhoz kerülnek és fordítva.
Kirké nem dönthet Odüsszeusz helyett, de azért tanácsot ad, szerinte kerüljék el a Bolygó Sziklát és menjenek a másik irányba, ott pedig ne Kharübdisz felé hajózzanak, mert ha az örvény beszippantja őket, akkor egy isten sem segíthet rajtuk. Hajózzanak inkább a Szkülla felé, mert bár a hatfejű szörny minden feje meg fog egyet enni Odüsszeusz emberei közül, de ott legalább van esély arra, hogy a többiek túlélik.
Odüsszeusz persze rögtön azt kérdezi, hogyan tudná felvenni a harcot a Szküllával, de Kirké kiábrándítja, nincs esély rá, hogy legyőzze. Hat embert így is úgy is el fog veszíteni, max annyit tehet, hogy elkiáltja a Szkülla anyjának nevét: Kratáisz. Ezzel megakadályozza, hogy a szörny újra támadjon.
A szkülla után következik majd Thrínakié szigete, ahol a nap istenének, Héliosznak a csordái legelnek: 7 tehéncsorda és 7 kecskecsorda, minden csordában 50 állat.
A halhatatlan jószágokra Héliosz két lánya Lampetié és Phaetúsza vigyáz. Itt elvileg semmilyen veszély sem leselkedik a hajósokra, feltéve, ha nem bántják Héliosz csordáit. Ebben az esetben hamarosan mindannyian épségben hazakerülnek.
Ha azonban hozzányúlnak akár csak egy állathoz is, akkor csak Odüsszeusz fog hazatérni, egyedül, még több bolyongás után.
Mire Kirké befejezi a jóslatait, addigra az éjszaka is eltelik, Odüsszeuszék pedig hajóra szállnak.
Odüsszeusz megosztja társaival Kirké jóslatait, vagyis, hogy először a szirének szigetéhez fognak érni. Amint ez megtörténik, azonnal el is áll a szél, az emberek bevonják a vitorlát, majd Odüsszeusz viasszal tömi be a fülüket, ők pedig az árbochoz kötözik Odüsszeuszt.
A szélcsend miatt csak az evezőkkel tudnak haladni, és amint a sziget közelébe érnek, felcsendül a szirének csodás dala. Odüsszeusz alig bír magával, rögtön parancsot ad embereinek, hogy oldozzák el, de azok persze sem őt, sem a sziréneket nem hallják a viasz miatt.
Sőt, amikor Odüsszeusz nagyon mocorogni kezd, még több kötéllel rögzítik az árbochoz.
A szirének szigetét tehát szerencsésen túlélték, majd – Kirké útmutatásának megfelelően – nem a Bolygó Szikla felé mennek, hanem a Szkülla és Kharübdisz közötti szorosban.
Odüsszeusz annyit csal, hogy nem mesél társainak a Szkülláról, vagyis a szörnyről, pláne azt nem mondja el, hogy hatot meg fog enni közülük, nehogy megtagadják az evezést.
Minden úgy történik, ahogy Kirké megjósolta, hiába reménykedik benne Odüsszeusz, hogy hátha megússzák veszteség nélkül, Szkülla bizony elragad közülük hatot és felfalja őket.
Odüsszeusz elmondása szerint ezeknek a társainak a halálát volt a legnehezebb végignéznie minden embere közül, mert ők folyamatosan kiabáltak, és kérték Odüsszeuszt, hogy segítsen rajtuk.
A szoros után nem sokkal odaérnek Héliosz szigetéhez, Thrínakiéhoz, már a tengerről is lehet hallani a marhabőgést és kecskebégetést.
Odüsszeusz Kirké összes jóslatai közül leginkább a nap istenének szigetével kapcsolatosra figyelt, már csak azért is, mert a szigetről jósolt neki Teiresziász is Hádész birodalmában.
Odüsszeusz azonban sejti, hogy emberit aligha tudná visszafogni, ha a hosszú hajózás és számos veszély túlélése után meglátnák a kövér marhákat.
Ezért eleve partra sem akar lépni Thrínakié szigetén, az emberei – élükön Eurülokhosszal – azonban elégedetlenkedni kezdenek: fogytán a vizük és pihenni akarnak.
Odüsszeusz nem kényszerítheti őket a továbbhaladásra, de megesket mindenkit, hogy nem nyúlnak Héliosz csordáihoz. Az esküt mindenki leteszi, de leginkább csak azért, hogy végre szárazföldre léphessenek.
Odüsszeuszék tehát kikötnek, megvacsoráznak és lepihennek. A problémák másnap kezdődnek, amikor a rossz irányból fújó szél miatt nem tudnak továbbhajózni.
A rossz szél egy hónapig tart, addig nincs is gond, amíg a magukkal hozott bor és élelem kitart. Utána azonban éhezni kezdenek, és persze szemet vetnek a marhákra.
Egy darabig Odüsszeusz tekintélye még visszatartja őket, de amikor Odüsszeusz egy alkalommal félrevonul, hogy imádkozzon az istenekhez, Eurülakhosz végre szóhoz jut.
Kijelenti, hogy nincs rosszabb, mint az éhezés, vágjanak hát le néhányat Héliosz marhái közül. A levágott állatok egy részét áldozzák az istennek és ígérjék meg, hogy ha sikeresen hazaérnek, akkor szentélyt emelnek a tiszteletére.
Egyébként meg, ha mégis megharagszik és később elsüllyeszti a hajójukat, akkor is jobb azonnal a vízbe fulladni, mint lassan éhen halni.
Az élelem közelsége, és Odüsszeusz távolléte túlságosan csábító az embereknek, hallgatnak Eurülakhoszra és levágnak néhány állatot, Odüsszeusz már túl későn érkezik vissza, hogy megakadályozza őket.
A csordák egyik őrzőjétől, Lampetiétől, Héliosz azonnal értesül marhái levágásától, és rögtön Zeuszhoz rohan. Kijelenti, hogy amennyiben Zeusz nem bünteti meg Odüsszeuszékat, akkor a nap nem fog többé a halandóknak és az isteneknek világítani.
Zeusz nem tehet más, ígéretet tesz, hogy villámával elsüllyeszti az emberek hajóját.
A várható katasztrófáról Odüsszeuszék is értesülnek, mert a megnyúzott marhabőrök mozogni kezdenek, a nyársra húzott húsdarabok pedig bőgnek.
Az emberek azonban egyenlőre nem foglalkoznak a baljós jelekkel, hat napig lakmároznak a levágott marhákból.
A hetedik napon kedvező szél kerekedik, ezért úgy döntenek, hogy hajóra szállnak. De alig távolodnak el annyira a szigettől, hogy már nem látják, Zeusz hatalmas vihart támaszt.
Először a hajó árboca törik ki, agyonütve a kormányost, majd a vihar besodorja az embereket a tengerbe, csak Odüsszeusz tud nagy nehezen megkapaszkodni.
Zeusz villáma gyakorlatilag roncsot csinál a hajóból, alig néhány szálfából áll már csak. A vihar ráadásul visszafújja a roncsot a Szkülla és Kharübdisz közötti szorosba.
Amikor egy hullám a magasba emeli a hajót, akkor Odüsszeusz elkapja egy fügefa tenger fölé nyúló ágát, ami a Kharübdiszt rejtő szikla tetején áll.
Az örvény pedig beszívja a hajót, majd nagy sokára visszadob néhány deszkát. Odüsszeusz csak ekkor engedi el a fügefát és éppen a deszkák mellett csobban a vízbe.
Összeköti a pár fadarabot és igyekszik minél messzebbre kerülni az örvénytől. Szerencséjére a Szkülla aznap nem veszi őt észre, mert akkor soha nem menekült volna meg.
Odüsszeusz ezután kilenc napig hányódik magányosan a tengeren, míg végül Ogügié szigetére vetődik, Kalüpszó nimfához.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf
Nagyon szépen szeretném megköszönni, hogy létrehoztad ezt az oldalt és ennyi számomra olvashatatlan könyvet feldolgoztál, eddig bármit olvastam nálad mindig megértettem a történetet és még meg is tetszett maga a sztori és a könyv hangulata is jobban átjött mint előtte. Nagyon hálás vagyok, ahogy sok más diák is rajtam kívül.
Ha bármivel tudnánk a munkásságodat segíteni, kérlek írd le.
Mégegyszer köszi mindent, neked köszönhetően még nem utáltam meg teljesen az irodalmat.
Sok sikert a továbbiakban!
Kedves Réka!
Örülök, hogy tetszik az oldal! :)Elég segítség, ha terjesztitek az oldalról, hogy létezik! 🙂
Üdv:
Zsiráf